8 hetesen anyával alvás, mit csináljak?

Nem veszed észre magad ugye, 64%-os? Az összes valaszod nulla, de

csak nyomod a hülyeségeket. Semmi használhatót nem írtál. De ha ennyi időd van, töltsd hasznosan. Ölelgesd a gyereked. Ja, bocs, éjszaka csak azt csinálod.

A kérdezőnek továbbra sem az volt a kérdése, hogy elvileg miért jó együtt aludni a gyerekkel, hanem épp az, hogy hogyan szoktassa KÜLÖNALVÁSRA!! Innentől totálisan felesleges és haszontalan az olyan válasz, ahol azt ecsetelgetik, hogy egy gyereknek csak és kizárólag az jelent törődés, ha 0-24-ben össze vannak ragadva az anyjával és tök rendben van hónapokra, de akár évekre is kipaterolni a férjet a kanapéra és ezzel totál letojni a házasságunk fontosságát.

Egy gyereknek nem törődés az, ha beszélsz hozzá, ha játszol vele, ha simized, ha sétálsz vele stb stb??! De még a szoptatás sem?! Akkor mégis számít annak, ha mindezek nem?? Ki ne találjuk már, hogy csak akkor érzi egy gyerek a törődést, ha apát kitúrva az anyjával alszik.

Miért olyan hihetetlen felfogni, hogy csak azért, mert valaki anya lesz, még nem szűnik meg nőnek és feleségnek sem lenni?? A kiegyensúlyozott, boldog, harmonikus házasság is van annyira fontos! És ez nem csak az intimitásról szól, mert mindenki erre élezte ki a dolgot. De talán a férjnek nem lehet igénye összebújni a szerelmével?? Közösen filmet nézni? Együtt vacsizni egyet? Na pont emiatt megy tönkre sok házasság, mert sok olyan nő van, mint itt is, hogy csak a gyerek, semmi mást nem lát, apuka mehet a kanapéra, mert az úgy is le van tojva.

Nem attól lesz boldog, kiegyensúlyozott egy család, mert a baba az benne, a férj és feleség meg le van harcolva és hónap óta nem volt egy normális, közös estéjük, hanem éppenséggel attól, ha MINDENKI kiegyensúlyozott és boldog benne. És igen, ebbe beletartozik az is, hogy egészséges egyensúly van anya-baba és anya-apa között is!

"38. Itt Te vagy erőszakos"

Bocs, de nem én jövök vissza folyamatosan megmagyarázni, hogy miért is kell napi 24-ben a gyereken csüngeni, még alvás időben is, hanem te.

A véleményem meg ugyan úgy leírhatom ide, mint te, tudod ez egy ilyen oldal.

Nem tudom milyen stílusról beszélsz.

Leírtam a véleményem. Jahh hogy az nem egyezik a tiéddel? Ez van.

"Még mindig arról kértem tanácsot, hogyan szoktassam vissza a kiságyba, illetve egyáltalán, kinek sikerül ez a dolog".

Ezt a kérdező írta. Ebből úgy értettem, hogy nem csak tanácsot kér, hanem érdekli, hogy mi történt más hasonló helyzetben lévőkkel.

Ezérg írtam le a mi történetünket. Egyetlen tanács sem szerepel benne. Kommentelt előttem valaki más, aki a kötődő nevelés szellemében bírálkozott, még le is írtam, hogy elhatárolódom tőle.

Mégis nekem tulajdonítjátok a mondatait.

Nagyon bánt és megalàzónak érzem azt a hangot, amit megüttök velem, főleg a fentiek függvényében.

És az, hogy el se olvassa vki, mit írtam, úgy kritizál. Pl leírtam, hogy ha a baba elaludt, a párommal lemegyünk a konyhába vacsizni, utána filmezünk a nappaliban (mert ott a TV, az első naptól hogy ideköltöztümk).

Erre beolvas, hogy én micsoda hülye és agresszóv vagyok, és eszembe se jut, hogy a páromnak szüksége lenne néha közös vacsira és filmezésre....?

Hogy mért írtam a nappali törődésről? Azért mert a kommentelő három konkrét tanácsot kapott (azon kívül hogy nem lett volna szabad az ágyba vinni a gyereket, ami nem tanács):

- kapcsolja be a porszívót

- használjon babaöblöt

- nappal létesítsen több testkontaktust a gyerekével.

Utóbbira a kérdező azt válaszolta, hogy egész nap foglalkozik a gyerekkel.

Erre válaszoltam én, semmilyen tanácsot nem adva, hogy a saját életemben azt figyeltem meg, hogy sok minden a mi szemszögünkből a gyerekre fordított idő az ő szemszögében nem az.

Például a séta egy pár hetes baba számára nem az. Jó neki a levegő plusz szoktatni szeretnénk a kocsihoz, de ő ebből azt éli meg hogy hanyatt fekszik. Ebben a korban még nem vagy éppcsak ismeri fel az anyja arcát, ami több méterre van tőle. A környezetből semmit nem érzékel. Előtte utána ráadásul öltöztetni kell. Amit ebben a korban jó eséllyel utál. Tehát ha ő testkontaktusra vágyik, akkor ez az idő kínlódás vagy legalábbis semleges neki. Ha alszik a kocsiban, akkor sincs az anyával az ő logikája szerint.

A szoptatás jó, de nem mindegy hogy vki beszél hozzá, símogatja, figyeli és követi az igényét, tempóját, vagy közben a netes rendeléseit intézve kattog a telefonján. Ezt annyira nem megítélően írtam, hogy leírtam, sokszor én is így szoktam.

A gyerekhez beszélés akkor törődés neki, ha közel vagyunk, érzékel minket és csak rá figyelünk. Ha másfél méterre van tőlünk a konyhában és beszélünk hozzá, hogy kibírja a főzést, az nekünk nagyon fárasztó, de neki nem az a törődés amire vágyik. 8 hetesnek.

Játék jó ha ölelés és puszi van benne, akkor az "beleszámít".

Azt is írtam, hogy nekem sincs itthon segítségem a házra és a kertre és én is mindent megcsinálok. De eltelik úgy a nap, hogy a baba estére az ő fogalmai szerint "alulszeretett" marad.

Pedig mi egész nap vele cagy a tárgyaival foglalkoztunk. De nekik ebben a korban, a 9 hónap odabent után még szinte 24 óra testkontaktus igényük lenne. Természetesen ez kivihetetlen, és fokozatosan egy olyan rendre kell átállni, ami mindenkinek jó. Fokozatosan.

Ezért tanácsolták a Kérdezőnek, hogy nappal létesítsen több testkontaktust, főleg ha éjjel nem akar, mert a babája annak adja jelét, hogy kevés neki.

Mondhatja a Kérdező hogy neki ez nem tetszik, de a csecsemő "működése", érési folyamata, szükségletei adottak. Tények, nem vitakérdések. Hogy mikor és hogy elégítjük ki őket, az egyéni.

Nekem azért jó az együttalvás, mert nappal már nem tudok többet fordítani a babára. Azért jó mert fontos nekem hogy hamar elaludjon, mert így tudok a párommal lenni és/vagy dolgozni. És jó, mert nem szabad èjjel felébrednie a páromnak, márpedig ha a baba külön ágyban, szobában sírni kezd, akkor biztos felébred. Amíg a baba nem az ágyban volt, vagyis nem telt nyikkanás nélkúl az éjjel (ilyenkor az anya már az éhség korai jeleire felébred, nincs felsírás), addig gyakran ő aludt külön tőlünk.

Ezt leírtam már, de nem tanácsoltam senkinek az együttalvást. Csak leírtam.

Erre hogy jön az hogy nem vagyok tekintettel a páromra.

Az meg hogy hány válaszom nulla, azt minősíti, aki a vélemény különbsèget pontozza. Én ezt sosem teszem.

Hagyjuk is ezt.

Kérdező, remélem, rendeződik majd a helyzet.

Örülök neki, remélem, ez lesz a tuti.

Sétával nincs semmi baj! Mi is sétálunk. Valóban ezt így nem lehet állítani, hogy a "gyerek nem érzékel semmit a sétából", ha ezt sugalltam, azért volt, mert siettem.

Azt lehet mondani, hogy mind az érzékelése, mind az érdeklődése fokozatosan nyílik ki a külvilág felé. De a külvilág felé nyitáshoz biztonság kell neki, illetve először a közvetlen környezetét megismernie. Az újszülött 20cm-re lát, az első órákban az anyja teste is teljesen új neki, rá kell találnia benne az addigi magzati "gondozójára", nyilván ösztönösen. A szívverését, légzését, érintését ismeri meg először. Jóval később ismeri meg a hangját, arcàt. Ahhoz is idő kell, hogy a hang irányát felismerje. 8 hetes az pont most kerül képbe ezekkel. Nekem ez után jött a babámnál a világ iránti érdeklődés. Ekkor el is kezdett tüntetni a babakocsi ellen, hisz a mózesből nem lát ki.

Hogy a csecsemő mikor mit tud (általában) az ismert, egyetemeken tanítják, ha nem néztél még utána, érdemes.

Tehát fokozatosan össze fogja ő rakni, hogy mi a séta és milyen formában vagy Te ott jelen, és mi benne a jó, d3 ez egy folyamat.

Az összes ilyen megismerési folyamathoz kell a bázis, ami jelenleg a tested közvetlen közelsége, az emelkedő-süllyedő mellkasod, ölelésed. Ebből kell neki egy dózis, és jelezni szokták, hogy mennyi.

Te vagy a felnőtt, a módját, idejèt a gyengédségnek irányíthatod, szépen óvatosan, de ha semmibe veszed a jelzését, az nem jó neki. Egy idő után nem is fog jelezni. Szélsőséges esetben (ez nem Rád vonatkozik) a baba úgy szokik le örökre az intimitás és gyengédség, a másik emberrel szeretetben egyesülés képességéről, hogy soha nem is engedtek neki ilyet megélni.

Nyilván ez nem a Te meg az én szintem, mert ahogy látszik, ezek a babák jó esélyekkel és törődéssel indulnak az életben.

Szerintem adj neki több testkontaktust (ez az első tanács, amit írok, bármit is mondanak), ütemezd be olyankorra és úgy ahogy Neked elfogadható. Lehet hogy néhány nap is kell, mire ennek a kedvező hatása teljesen kialakul.

Az ismerősös részt kívülálloként nem értettem meg, hogy mért írod nekem, ha fontos, írd le hosszabban.