Egy kis közvéleménykutatás: Együtt vagy külön szobában alszotok a babával? Ha külön, mikortól?

23 hónapos a(z első) fiúnk.Az első naptól külön szobába altatjuk rácsos kiságyban.2 hetes korától végigalussza az éjszakát.Nem etettük soha semmivel éjjel.

1 éves koráig légzésfigyelő volt alatta,résnyire nyitott ajtó.Semmi gond nem volt.Nem ringattuk/énekeltünk/táncoltunk neki,hogy elaludjon.Felhúztuk az éneklő baglyot vagy mi a nyavalyát és elköszöntünk.

Kb. 2-szer ébresztett fel,akkor is csak a fogzás miatt...

Több ismerősünk elcseszte azzal,hogy egy szobában (ez még hagyján,ha nincs több szoba)és egy ágyban aludtak a csecsemővel.Azaz aludtak volna,de a gyerek nem hagyta.

Nemi életük sincs és mindig fáradtak,kialvatlanok...maguknak köszönhetik.

Nem kell annyira félteni azt a gyermeket!Hadd szokja az egyedüllétet is,hamarabb önállósul...

Később meg azzal rontják el,hogy semmi feladatot nem adnak neki.Semmi dolga nincs csak játszani.Véleményem szerint korán rá kell nevelni a kötelességtudatra,a munkára.Arra,hogy a pénzért meg kell dolgozni...

Elnézést,hogy továbbmentem a válaszommal.

36éves apa.

Nagyfiúnál,aki 7 és fél éves:Közös szobában,ő kiságyban aludt.Majd kb. 2 évesen költözött saját szobába,leesésgátlós ágyban alszik azóta is.Nem volt gond az alvásával,rövid átmeneti időszakokra csak.

Kisebbik fiunk 3 hónapos,szintén közös szobában alszunk,ő kizárólag a kiságyában alszik,tőlem 1 méternyire.Egyelőre úgy érzem,mellettünk a helye,majd ha nagyobb lesz,lesz saját kuckója.Éjjel nem ébred már.

34-es

Egyetértek hogy hamar kötelességtudatra kell nevelni a gyereket! Ez is megérne egy témát :) Kislányomnak biztos nem az lesz az egyetlen dolga, hogy játszon! Már most szoktam neki mondogatni, gyere, kiteregetünk, vagy mosogatunk, persze még csak 5 hónapos, csak nézi, de szoknia kell, hogy ezeket is meg kell csinálni. Meg szoktam neki mondani, hogy hamarosan aktívan is tudsz majd segíteni, ilyesmik :)

Egyébként egy szobában, külön ágyban alszunk, ő is alszik egész éjjel 2 hetes kora óta :D

Kedves 36-os és kedves kérdező!Örülök,hogy egyetértetek véleményemmel,ami látszólag 0%-os. :)A 36-os anyuka nagyon helyesen teszi,hogy elmondogatja,hogy mit fognak csinálni.Nagyon tetszett ahogy leírta :)

Általában lepontoznak (ami nem igazán zavar) túl szigorúnak és maradinak titulálnak.(ez sem zavar)

Én rendes nevelést kaptam és szerencsére normális,példamutató szülőkkel áldott meg a sors.

4-en voltunk testvérek és már 6-7 évesen erőmhöz képest részt vettem minden munkában amit drága,dolgoskezű SZÜLEIM végeztek.Munkára neveltek.Nem azt kérdezték,hogy van-e kedvem? :)

Hanem kijelentették,hogy kapjam össze magam,mert indulunk.Meg se fordult a fejemben,hogy ellenkezzek velük.Felfogtam,hogy értünk dolgoznak és felnéztem rájuk,tiszteltem őket.Büszkeséggel töltött el,hogy besegíthetek az "ÉLET" fenntartásában:állatot gondozhatok,(nem hörcsögöt,hanem lovat bivalyt,disznót,kecskét,tyúkot és persze kutyát is)gereblyézhetek,kapálhatok stb,12 évesen már kaszálhatok a felnőttekkel.Sokat dolgoztunk,de nem éltük meg kényszernek.Jó érzés volt egy erős,összetartó családban felnőni,együtt dolgozni.Állandóan ment a viccelődés,kacagás.Apám soha ki nem fogyott a humoros régi sztorikból. :)Természetesen délután meg-megszöktünk a mezőről és megfürödtünk a faluban lévő patakban,ahová kőből saját kezűleg gátat építettünk.

Ott voltak az "úri" gyerekek is,de a (főleg városi) csajok,akik nagyszüleiknél töltötték a vakációt mégis ránk "parasztgyerekekre" voltak kíváncsiak,mert mi szívósak,izmosak voltunk a sok munkától és napbarnítottak.Belénk lettek szerelmesek...De szép idők voltak.:)

Ez a boldog gyermekkorom persze vidéken volt.Most a fővárosban élünk,teljesen más környezetben.Annyiban hasonlít,hogy családi házas övezet.Meg,hogy itt is van asztalos műhelyem.De más világ,más idők,más emberek...nehéz megszokni.De itt is feltalálom magam.

A kisfiam egy mérőszalaggal járkál állandóan és mindent megmér.Annyira jókedvű,kacagós és huncut.Mint én voltam.Csak neki már sok mindent nem tudok megmutatni a falusi élet és a természet szépségeiből,mint amit apám megmutatott vagy megtapasztaltam a bőrömön...

Azért alig várom már,hogy megtaníthassam legalább fúrni-faragni.Mindegy mi lesz belőle,ha felnő és családja lesz,ne kelljen majd szerelőt hívni,hanem ő maga tudjon elkészíteni/megjavítani majd mindent.

Méltán viselje majd a FÉRFI elnevezést...

Elnézést kérek,hogy elkalandoztam. :)

A nagy 3 évesen ment át külön szobába, addig a mi szobánkban vot az ágya. Majd megszületett rá fél évre a tesója és átköltözött egy matracra hozzánk:-)

Ezután én a hőség miatt lementem a lenti szobába egy matracra, kicsit a mózesbe tettem. Ezalatt a nagy a helyemre költözött a hálóba:-D

Most visszajöttünk a kicsivel (ő bölcsővel csatlakozik hozzánk) és a nagynak kívánságára felállítottuk az utazóágyat és abban nyomja😂

Hiába a nagy ház, mindenki egy szobára vágyik! A macska is bekéredzkedett a kosarával😄😜

A nagy 4 lesz, a kicsi 3 hós, a macsak 1.5 lesz😄