Van olyan család ahol az apuka kiszorult az ágyból és az anyuka alszik a gyerekkel az ágyban? Vagy elég sokszor kiszorul az apuka a saját ágyából?

Én nem ismerek ilyet. Ahol a gyerek a szülőkkel alszik (nálunk is így van), ott hárman alszanak együtt. Nem is látnám értelmét, hogy a férjem a nappaliban aludjon. Jó ez így hármasban.

Mondjuk nálunk úgy van az esti rutin, hogy a fiunk elalszik a saját ágyában, aztán amikor éjjel megébred, akkor közénk fekszik.

Szerintem ez egyáltalán nem egészséges, normális dolog.

A szülői ágy kizárólag a szülőké, ezt a gyereknek a legelső napoktól tudnia kell.

Hol marad az intimitás, ha az apuka kiszorul az ágyból és egyáltalán milyen indokkal löki ki az anyuka "élete párját" a hitvesi ágyból?

Attól, hogy szülőkké váltunk, nem szűnünk meg férjünk/feleségünk szerelme, társa lenni, fontosak az együtt töltött pillanatok, a szex, összebújás.

Szerintem ha egy anyuka képes inkább a gyerekével aludni a férje helyett, ott nagyon nagy bajok vannak a párkapcsolattal.

Mi külön alszunk, de nem a gyerek miatt. A Férjem horkol, én pedig nagyon rossz alvó vagyok. Amikor már a nem alvástól szinte depis lettem (nem szó szerint, de tényleg hulla fáradt voltam), akkor alakult ki, hogy külön alszunk. Attól még van intimitás, az estéink közösek, itt kizárólag alvásról van szó. A Kisfiam pedig sokszor alszik velem, de ez ilyen szempontból már lényegtelen, nem Ő volt az oka a dolognak.

A kapcsolatunk tökéletes, nem lehet ráhúzni mindenre a negatív jelzőt egy-egy tény miatt.

Jó akkor pontozzatok csak le ősanyukák, de akkor ne csodálkozzatok, ha a férjetek rövid időn belül külön utakon kezd járni amiért ti csak a gyereknek éltek és elhanyagoljátok a férjetek aki ugyanolyan fontos kellene, hogy legyen, mint a gyerek.

Gondolom megkeseredett nők vagytok akik titokban tán már sejtik is, hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatukban.

Pontozzatok csak le, attól még beteges dolognak tartom ezt a külön alvást.

Míg ti ma éjjel az édesen szuszogó gyermek mellett nézitek a tv-t, addig én egy fergetegeset szeretkeztem a férjemmel, majd ha kikapcsoltam a laptopot, az izmos teste mellé bújok be az ágyba, nem pedig egy pelenkás mellé.

Ég és föld a különbség...

Nalunk az van, hogy szules utan a ferjem kikoltozott a nappaliba es azota ott alszik.

Honapokig mondtam, hogy jojjon vissza, azt mondja nem, mert en mar nem vagyok szamara no.

Igy a baba a kisagyban ( a haloban de csakis a sajat agyaban ) , en a nagy agyon, a ferjem a nappaliban.

Én ismerek egy ilyen nőt.

Első gyereknél: mindig maguk közé vette a babát, apuka szólt, hogy így nem tudja rendesen kipihenni magát, mert egész éjjel fél, hogy ráfekszik a picire. Anyuka fogta magát és kiköltözött a gyerekkel a kanapéra. A gyerek kb 8 éves koráig vele aludt. És miko azt gondolnánk, ez nem normális... Jön a második gyerek.

Ő már másik férfitól van. Már a gyerek előtt is külön aludtak, mert a hapsi nagyon horkol és a nő nem bír tőle aludni. Egy ideig ugyanaz volt a helyzet, mint az első gyereknél, aztán a kisfiú "beköltözött" az apjához. Így most a háló a 9 (!!!) éves gyereké és az apjáé, anyu pedig a nappaliban. Hozzátenném, hogy van a gyereknek külön szobája is, ott tartják a játékait.

Azt hiszem, nem kell sokat írnom róla, hogy miért nem tartom ezt normális dolognak.

Hát nem tudom, kedves 4-es.. én egy fergeteges szex után nem vagyok ennyire feszült, mint Te. :))))

Amúgy nem tűnt fel, hogy itt mindenki le van pontozva? Én is le lettem, aki a horkolás miatt alszik külön, és azok is, akik nem alszanak külön.

Mégis nekem az egészből az jött le, hogy Te dühöngsz és őrjöngsz már szinte, akkor most ki a boldog és ki nem?

4-es vagyok

Kedves utolsó, tegnap este a gyerek húzta fel az agyam, de extrém módon és egész álló nap, most látom utólag visszagondolva, mennyire átjött ez az idegesség a soraimon :))

De a véleményem fenntartom, soha nem aludnék egy ágyban a gyerekkel, pláne a páromat más szobába átküldve.

De látod, Te csak dühös voltál a gyerek miatt, én máris következtetéseket vontam le, holott valószínű csak egy rossz pillanatban írtál, ennyi történt, semmi más.

Akkor miért nem lehet elhinni , hogy valami nem fehér vagy fekete, és mások vagyunk. EGy-egy dolog az ember életében még nem jelent semmit, nem lehet emiatt kijelenti, hogy valakinek szar az élete, és biztos keserű, nem boldog, és a férje el fogja hagyni.