16 hónapos gyereket hogyan szoktassuk az önálló alváshoz?

Miért KELL egyedül aludnia?

Baromi nehéz lehet ám a gyereknek, hogy neki KELL egyedül aludnia, miközben anya meg apa együtt alszik :o

Én sem szeretek egyedül aludni, te sem... nyilván a gyerek sem.

Lesz majd idő, amior igényli az egyedülalvást. Addig bújjatok össze, amíg ezt megteheted. Néhány év, és anya úgyis ciki lesz :o ;)

#1 vagyok.

én együtt alszom a fiammal. Nem akartam, nekem is voltak a külön ágyra, külön szobára terveim, voltak elveim, de a gyerekem igénye mindezt felülírta. Mondhatni ember tervez...

Néha nagyon mérges vagyok érte, és én sem alszom éjjel jól, mert forog, pörög, rúgdos egész éjjel... de nem adnám semmiért sem azt az érzést, amikor félálomban reggel átöleli a nyakam és ad egy puszit :)

és igen, 5éves létére simán megébred 2-3-4x is éjjel, és olyankor ott kell lennem vele, különben összedől a világ.

Nagy cumis volt ő is, magától rakta le, utána az éjjeli megébredések brutálissá váltak, lényegében minden egyes éjjel hozta a kőkemény pavoros riadásokat.

Nem kívánom senkinek. Fél év után visszaadtam neki a cumiját (és azóta sem vettem el újra, aminek az lett az eredménye, hogy a pavor megszelidült, a cumi pedig 3-4hetente kerül elő 1-2 percre), és megértettem, hogy neki igenis még szüksége van rám éjszaka. Otthon. mamánál nyilván nem, simán elalszik velük is.

Amit megpróbálhatsz, hogy a kiságya mellé teszel egy szivacsot. az olyan, mintha együtt aludnátok, mégis külön. Aztán ezt a szivacsot lehet kicsit arrébb vinni, másik fal mellé tenni, de még a szobában maradni... és így szépen lassan, fokozatosan lényegében kiköltözöl a szobájából.

De ne hagyd sírni! Ne ess abba a hibába, hogy úgyiscsak 2-3 napig sír, aztán majd megtanul elaludni.

persze, hogy megtanul, mert ennyi idő alatt pont rájön, hogy hiába sír, nem mész, nem számíthad rád, egyedül van.

"Hidd el kedves válaszoló, nem jókedvemben teszem ezt a gyerekemmel. Nem akarok neki sem fájdalmat okozni, sem lelkileg tönkretenni, de ebben ketten megyünk tönkre. Mindent megkap lelkileg, érzelmileg, nem ezen fog múlni, hogy milyen lesz a későbbi élete, vagy kapcsolatunk"

Még erre reagálnék.

Nekem baromi nehéz volt elfogadnom, hogy az én fiam nem képes egyedül aludni. Nagyon nehéz volt, feszült voltam, fáradt, ideges... és igen, én is azt gondoltam, hogy teljesen tönkremegyek benne. Ezt gondoltam addig, amíg meg nem értettem, hogy basszus, csak hozzám akar bújni! Hogy lehetek ezért mérges? Hogy tehetem meg vele, hogy nem engedem? Hogy kényszeríthetem egyedül alvásra úgy, hogy én lefektetés után bebújok az apja mellé???

Apa már nagy, ő jobban megérti ;)

(azt meg csak halkan mondom, hogy NE hivatkozz a terhességre, ne éreztesd, hogy azért nem... elég nehéz lesz úgy tenni, hogy örül a kistesónak majd akkor, amikor már kint van. Ne legyen hivatkozási alap a baba.)

Úristen Kérdező, ez nagyon durva. Tanácsot nem tudok adni ne haragudj. Az én 20 hónaposom sem tud egyedül elaludni, sem nappal, sem este.

Csak azért írtam, hogy nagyon-nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked!

Nagyon kíváncsi vagyok a történetetekre, ha van kedved, majd írd meg!

Boldog Karácsonyt!