Tenyleg csak ez a megoldas altatasra?

Hú, ezt a 10 percig sírni hagyom dolgot el kellene felejteni, egy ilyen picinek 10 perc végtelenül sok és nem ok nélkül sír.

Tuti megoldást nem tudok, de ötletek vannak. Egyrészt a te részedről fogadd el, hogy sír. Tudom, hogy nagyon nehéz, de valahogy fejben el kell rendezni, hogy igen, én mindent megtettem, megetettem, dédelgetem, lelkemet kiteszem, mégis sír. Ekkor is sírni fog, de kicsit könnyebb elviselni.

Az ő részéről az nem használna, ha összebújva feküdnétek? Ott lennél közel, de mégsem kell cipelni.

A másik, hogy ha már az éhséget kizártad, beteszed a kiságyba, simogatod, duruzsolsz. Azt mondják, a babák két dologra tudnak max figyelni, ezért a simit és pl. dúdolást egyszerre kell csinálni, hogy ki tudd kicsit "kapcsolni", vagyis hogy meg tudjon nyugodni.

Érdemes megtapogatni a hasát, hogy kemény-e, ha így látszik, akkor a cseppek mellé lehet "bicikliztetni", még többet büfiztetni.

Illetve ez a klasszikus hasfájásnak hívott valami, ami 3 hónapos korban szokott múlni. Én is számoltam annak idején vissza a napokat...

Ha cicin elalszik akkor lassan vedd ki és adj neki cumit. Utána várj egy picit és akkor rakd be az ágyba. Nálunk így működött az első időben mert nekem sem akart csak úgy elaludni. Tudom, hogy nehéz, de túl leszel ezen az időszakon is. A másik ami nálunk bevált, hogy betettem otthon a babakocsiba és abban altattam. Énekeltem neki, és egy kicsi sírás után mindig elaludt.

Tudom, hogy egyik megoldás sem a legjobb, de még midig jobb volt, mint egész nap hallgatni a szegénykém szenvedését.

Szia! Hú, ez nem lehet könnyű.. :( Azt olvastam valahol, hogy meg kell tanítani a babát ellazulni, akkor fog ügyesen elaludni. De ehhez persze előbb neked is meg kell nyugodnod, eszméletlenül érzik a babák ha az anya feszült, legalábbis az enyém érezte :) Ha nagyon ideges voltam, nem is mentem a közelébe a babának, csak rontottam volna a helyzeten, apa szépen megoldotta az altatást. Ami amúgy nálunk bevált, hogy letettem, simogattam a hátát és a feje fölött jó mély levegőt vettem úgy hogy hallja ő is, aztán szintén hallhatóan kifújtam, jó lassan. Mikor éreztem hogy kezd nyugodni, esetleg elaludni, fokozatosan abbahagytam a simit, aztán halkan lélegeztem és ha nem mocorgott, kiosontam. Elég gyorsan hozzászokott, és a hasfájós időszak után már alig kellett altatni.

Amúgy mikor fájt a hasa, akkor az én babám vigasztalhatatlan volt, odavittem magamhoz az ágyba de akkor is ordított (nálunk ez olyan 8-11 között volt este). A maszírozás tett jót a pocijának, 1 hós kora után a gripe water (csodaszer volt nekünk, semmi más nem használt, ettől meg 1 perc múlva kutya baja volt..).

Na de nyugodj meg, ez a legelső, muszáj elfogadni a sírást, az a lényeg h érezze nálad a biztonságot :) Sok-sok kitartást, remélem hamar javul a helyzet!

Elmesélem a történetünket:

2 éves volt a kislányunk,amikor pozitívat teszteltem,ő egy álombaba volt,szépen aludt,nyugodt,kiegyensúlyozott.Kiderült,hogy ikreket várok,két fiút.Miután megszülettek,ugyanazt éltem át,amit te,éjjel-nappal sírtak,ráadásul ketten,és még ott volt egy anyukát igénylő,örökmozgó,majd' 3 éves gyerekem.Én is bőgtem állandóan,férjemmel veszekedtem,nagyon kikészültem.Teljes kivizsgálásokon vettünk részt,hogy vajon mi lehet a probléma (nektek is ezt javaslom első körben,gyerekorvostól informálódj.)Minden jel arra utalt,hogy nem hasfájósak,többen is megerősítették.Nagyon sokan elítéltek miatta,de amikor már 7 hete nem aludtam,3-4 óránál többet,amikor az egyik aludt a másik kelt,és közben nagyobb porontyom,állandóan körülöttem legyeskedett,és már az őrület híján voltam a karikás szemeimmel meg a kócos hajammal,felhívtam a férjem,hogy én ezt befejeztem.Megkértem,hogy emelje fel a popsiját,és menjen el az IKEÁ-ba,vegyen egy hatalmas méretű franciaágyat,hogy a két manó elférjen közöttünk.Onnantól kezdve úgy teltek az esték,hogy egy kis sólámpát felgyújtottunk,megszoptattam a kicsiket,cumit a szájukba "nyomtam",közénk tettem,ledőltünk melléjük,apa az egyiket,én a másikat simogattam,énekeltünk,és 10 percen belül már aludtak,azóta végigalusszák az éjszakát.Rengeteg mindent kaptunk emiatt,hideget-meleget,ismerősök elmondtak mindenféle felelőtlen szülőknek bennünket,de nem érdekelt.Innentől kezdve a három kis szerelmemnek boldog,nyugodt anyukája volt/van,a karikás szemek eltűntek,a gyerekeim vidámak (voltak).2 évesek lesznek,fél éve,gond nélkül átszoktak a saját kiságyukba.

Sok sikert neked is,csak annyit akartam ezzel kifejezni,hogy nem ördögtől való,ha veletek alszik!