Miért a szülő akarja eldönteni?
Rengeteg olyan kérdés és válasz van itt is, amit én egyáltalán nem tudok megérteni. Magát a kérdés felvetődését nem értem, és az egészet a túlolvasottság, túlgondolkozás számlájára tudom írni.
Pl: az újszülöttet hol altassák: kiságyban, külön szobában, maguk mellett?
Vagy hogy milyen időközönként etessék a babát, mikor kezdjék el a hozzátáplálást, a bilire szoktatást, az elválasztást, vegyék-e kézbe ha sír, vagy sem, és még sok minden mást.
Nem értem, hogy ezekben a kérdésekben miért érzik úgy az anyák, hogy nekik kell kizárólagosan dönteniük a gyerek helyett, a "megkérdezése" nélkül? Miért nem figyelik meg a gyereket, hogy ő mit szeretne, és a lehetőségekhez képest egy olyan rendszert kialakítani, ami a családban mindenkinek jó?
Nyilván van olyan dolog, amiben a szülőnek kell döntenie (védőoltások például), de azért egy csomó dologban -ha van rá lehetőség- a gyerekre kéne hallgatni.
Mi a véleményetek erről?
válasza:4-es vagyok. (asszem)
Oké, beszélgessünk tovább.. De miről??? Eddig az újszülöttekről/babákról írtál, most meg magyarázkodva áttérsz a kisgyermekkorra.
Totál káosz :)
Üdv: egy konzervatív :)
Nem kötelező beszélgetni, csak gondoltam él még ember a földön az eddig hozzászólókon kívül, aki szeretne véleményt mondani...
Nem értem, miért beszélsz magyarázkodásról? Az eredeti kérdésben is több korosztály jelenik meg (nem véletlenül). Azért tartottam fontosnak a kérdést további magyarázatát, mert néhányan pont ezt nem látták meg a kérdésben, és csak egy korszakról beszéltek egy-egy hozzászólásban.
válasza:Úgy gondolom alázat kell a szülővé váláshoz és gyermekünk maximális tisztelete.
De van aki ezt sokkal jobban megfogalmazta már, mint én:
"Gyermekeid nem a te gyermekeid.
Az önmagáért sóvárgó élet fiai és leányai ők.
Általad, de nem belőled jönnek,
Veled vannak, de nem tiéid.
Nekik adhatod szeretetedet, de gondolataidat nem,
Mert saját gondolataik vannak.
Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek nem,
Mert az a holnap házában lakik, hová
te még álmodban sem juthatsz el.
Formálhatod magad képükre, de őket saját képedre
formálni ne törekedjél.
Mert az élet nem halad hátrafelé s nem időz a tegnappal.
Te vagy az íj, húrja pendül s gyermekeid élő nyílként szállnak el.
S ki tartja az íjat, látja a célt a végtelen útján,
és erejével vonja a húrt, hogy nyilai bizton,
gyorsan és messze szálljanak.
Örüljön az íj az íjász kezében;
Mert az íjász egyként szereti a repülő nyilat
s az íjat, mely mozdulatlan áll."
(Kahlil Gibran próféta)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!