Ha hisztis a gyerek, akkor az a szülő hibája?

Van egy fiam, elképesztően hisztis volt amióta megszületett. Most is az, 3,5 éves.

Anyám és sokan mondták, hogy az én hibám.

Majd született egy kislányom és csudaédes, soha nem hisztizik, alkalmazkodó, türelmes, nevetős, bújós. 1,5 éves.

Mostmár senki nem mondja, hogy miattam hisztis a fiam.

A játszótéren is a kislányomat csodálják, a hisztis fiamról pedig azt mondják, hogy majd kinövi.

Hm. Érdekes váltás.

Szóval különböző temperamentumú gyerekek vannak, nem feltétlen nevelés kérdése. Én így gondolom.

13 hónapos a kisfiam, nyugis baba, újszülöttkorától evett-aludt, sírni sem igazán sírt, csak "nyekergett" :), nem volt sírós sohasem. De mostanában bizony kinyitja a száját, ha valami nem tetszik neki és olyan fülsértősen tud ordítani,hogy nekem is rosszulesik.

Ugyanezt teszem, mint te, megkérdezem, mi a baj és megnyugtatom. Most mi mást lehet tenni??

utolsónak

a lányom 1.5 éves de simán elmegy bárkivel a játszóról

ha kiegyünk max akkor jön vissza ha szomjas éhes

hiszti : ha fáradt éhes, lefekszik a földre és szirénázik halkan :-)

eddig nem engedte h fogjam a kezét ha sétálunk ha megfogtam leült a földre ha felállt és újra megfogtam a kezét akkor megint leült volt h 30 percig ezt játszottuk :-D kb 2 hét alatt rájött h így nem tudunk kimenni játszani

ma már kézen fogva sétálunk

jó trükk és a nagyoknál is bevált : mindig legyen valami apró nem fontos dolog amiben dönthet pl nekem teljesen mindegy h a kék vagy a pink szandálba megyünk el

mondom h menjen vegyen cipőt kiválasztja melyiket és azt rángatja magára (persze nem megy neki de ö fontosnak érzi ezt)

ha van olyan dolog ami nem fontos max csak neki azt nyugodtan enged meg neki pl melyik pólót vegye fel (kettőt mutass neki h válaszon) stb....

Ne haragudjatok, de szerintem ez a szülő hibája. Nekem két gyerkőcöm van, az egyik nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott baba volt, a másik 4 hónapig csak ordított, aztán ő is nyugis baba lett. De az 1-3 év közötti problémák és a hiszti független attól, hogy amúgy milyen a gyerek alaptermészete. Lehet ő egy bűbájos tünemény, vagy egy vadóc, vagy egy hiperaktív, az az ő egyénisége. De a hisztit azonnal és következetesen meg kell torolni. Hogyan? Pl. ultimátummal. Ha nem csinálod ezt vagy azt, akkor ez vagy az lesz a következménye. És nem szabad mondogatni, ígérgetni, hanem a következő kérés után ha a gyerek nem megfelelően jár el, úgy kell tenni, ahogy ígértük neki. És ez nem csak egy dologban, hanem mindenben alkalmazandó. Különben a gyerek nem fogja tudni, hogy mikor váltjuk be és mikor nem az ígéretünket. Szóval nem kell sem fenyegetni, sem verni, sem kiabálni, csak az ő szintjén el kell magyarázni neki hogy mire számíthat, ha úgy viselkedik, ahogy.

26 hkm

ne ez az amivel nem értek egyet

soha nem adtam ultimátumot a gyereknek

mikor még kicsi elterelem a figyelmét (utánozom vagy felkapom és pörgök stb..) vagy megvárom míg abba hagyja ha már nagyobb

mondom neki h ha lecsillapodott akkor beszélünk de addig nem ált 1-2 perc és nyugiban meg tudom vele beszélni h túlkép mi is volt a hiszti tárgya és közösen találunk valamit ami mind a kettőnknek jó megoldás

nálunk ált akkor jön elő ha fáradtak már vagy éhesek pl egy nagy kirándulás után vagy ha volt valami amit nagyon-nagyon akartak

egy azonnali megtorlással azt mutatod meg neki h nem számít ha akar valamit azt erőszakkal el kell nyomni azt h ö nem egyenrangú fél veled szemben hanem alárendelt valamilyen szintem semmibe veszed az egyéniségét

kérdezőnek

nyugi

nem kell kiabálni vele nem kell erőszakoskodni nem szabad vele veszekedni sem

"Most már a játszótéren ha sétálunk és hirtelen leül a földre, majd hisztizni kezd csak lehajolok megkérdezni, hogy most mi a probléma?

Ha elkezd csapkodni a semmi miatt (láthatólag nincs gondja, mert hirtelen jön nála), akkor megfogom a kezét és megkérdezem, hogy mi a baj?"

ez teljesen jó :-)

az a lényeg h érezze h akkor sem marad egyedül

hajolj le guggolj le hozzá nyugodt hangon beszélj vele bármennyire is feszegeti az idegeidet

a szabályokat mindig az ö nyelvén mond el és indokold is meg miért vannak ez fontos mert így megérti h miért vannak h nem csak azért szabod mert olyan kedved van hanem oka van !

volt pár dolog amit a saját butaságán tanult meg a gyerekem pl mikor télen a hóba szandit akar venni

feladtam rá majd elindultunk :-)))

10 lépés után már kérte h forduljunk vissza csizmát venni

soha többet nem akart szandiba menni a hóban :-D

E.Kriszta

Azért ordított csak 4 hónapig a gyereked, mert valószínű, hogy akkor maradt abba a hasfájása vagy szokott hozzá az új környezethez.

Látszik, hogy neked valóban nincs problémás gyereked, mert akkor nem írnál akkora butaságot, mint amit írtál.

Pl. egy akaratos vagy hiperaktív gyereket büntetéssel, megtorlással képtelenség nevelni. De mivel a te gyerekeid nem ilyenek, így könnyű vagdalkoznod.

Én írtam, hogy az egyik gyerekem tünemény, a másik nehéz természet.

Mert tudod, van ilyen. És van hiperaktív gyerek, tudod az egy idegrendszeri probléma.

Claritasa: Egyetértek veled! Amíg kicsi én is így jártam el! De az még nem az a hiszti, amiről a kérdező ír. Én azt írtam, hogy PÉLDÁUL így is lehet, ultimátummal. A te módszeredet én is alkalmaztam, de ezt csak akkor lehet, ha kezdettől így tettél. Ha már ott üvölt a boltban, hogy VEGYÉL CSOKIT, vagy a téren, hogy AZÉRT SE MEGYEK HAZA, akkor már hiába próbálod elterelni a figyelmét. És az sem megoldás, ha nem figyelsz rá, majd abbahagyja. Akkor kell az ultimátum.

8-as: Pontosan tudom, miért ordított 4 hónapig a gyerekem. Azért nincs problémás gyerekem, mert nem olyanra neveltem. Nem hiszem, hogy vagdalkoztam volna, csak válaszoltam a kérdésre, miszerint a szülő hibája-e. Szerintem igen. Oké, szerinted nem. Én tiszteletben tartom a tiédet, te is tartsd az enyémet, és a kérdezőnek válaszolj, ne nekem! Mert arról egy szót nem írtál, hogy mit próbáltál tenni a hiszti ellen! Pedig érdekes és tanulságos lenne, mindenkinek! Ha a közvetlen családod úgy látta te vagy a hibás, miből gondolták ezt? Nem lehet, hogy az első gyereknél még nem tudtad, mit csinálj, így ott rágörcsöltél, és hisztis lett a gyerek, míg a másiknál már magabiztosabb anya voltál, így ő kiegyensúlyozott lett? Szóval a kérdés: hogy kezeled te a hisztis gyereked?

Ne ess nekem, nem rossz szándékúan kérdem, hanem mert nem ismerjük egymást, és a válaszokból tanulhatunk!

Ajánlom Ranschburg Jenő írásait.

Minden gyerek hisztis a dackorszakban, amelyik nem az még nem jött rá, hogy a világban ő egyedül is érvényesülhet. Ebben az életkorban ez a dolguk. A kérdés hogy ki hogyan kezeli. Ez meg gyerek és szülő függő. Van aki beadja a gyereknek a derekát és ez jön be náluk. Van aki a végletekig ragaszkodik a saját elképzeléséhez. És még számtalan eset létezik. Megoldásokat is ír a könyvben a doktor úr, de nehéz alkalmazni őket. Nekem egy bejött: Azt írta, mondjam a gyereknek azt, hogy amíg hisztizik, addig láthatatlan az én számomra, és tényleg nem is nézek rá, vagy szólok hozzá. Amikor abbahagyja, mindig megkérdezem, "jé, te itt vagy?" ezen mindig nevet. Ez bejött.

Próbálgatni kell a megoldásokat. Minden helyzetben más jön be. Kitartást és kreativitást kívánok!