Miért a szülő akarja eldönteni?

4-es vagyok, és menten megőrülök!!

Tehát: ha a 1,5 éves fiam látszólag nem álmos délután, akkor ne altassam el? Tegnap megtörtént, mert a front annyira megbolondította, hogy képtelen voltam elaltatni. Következmény: este már ön- és közveszélyes volt a gyerek, nyuszi piros szemekkel.

Másik: ő eljátszana egész nap 0 kalória mellett, mert a szaladgálás és a játék fontosabb. Ne adjak neki enni, mert nem kér??

Ezekkel az elvekkel a fiam 3 nap után összeesne.

...és nem! Nem rendelem alá magam 90%-ban, hisz' van egy férjem is! Akik 80-90%-ban a gyereknek szentelik magukat hogyan alakult a párkapcsolatuk? Nyilván, nem túl jól. És van házimunka is, és utolsó sorban itt vagyok jómagam. Nem elég, ha ez utóbbiakra 1-2% marad :(

Végszó: természetesen a napirendet a fiam igényeihez igazítottam.

Szabadelvű gondolkodók! Mi lesz a gyermekeitekkel, ha óvodába kerülnek?

Én egyetértek a kérdezővel. Rengeteg aggódástól kíméltem volna meg magamat, a babámat pedig sok sírástól, ha a kezdetektől fogva rá hallgatok és nem az orvosokra. A babám kis súllyal született, emiatt rögtön megetették tápszerrel cumisüvegből a (bababarát) kórházban. Emiatt nem volt hajlandó szopizni, mert ugye az nem olyan könnyű, mint cumisüvegből enni. Próbáltam fejni, de csak pár cseppet sikerült, így tápszeres lett.

De az sem volt ilyen egyszerű, azt mondták, hogy szigorúan minimum 3 óránként ébreszteni kell és megetetni. Nagyon sokat szenvedtünk, nem akart enni, vagy bealudt evés közben, vagy keservesen sírt, de enni nem volt hajlandó. Hetekig így ment, mire azt mondtam, hogy kész feladom, megpróbálom rábízni, hogy akkor egyen, amikor akart. Onnantól kezdve 4-5 néha 6 óránként kért enni, viszont akkor kb kétszer annyit evett, mint amúgy egy rendes adagja lett volna. Akkor kezdett el rendesen hízni is.

Azóta egy csomó mindenben azt tapasztaltam, hogy akkor teszek jót vele, ha ráhagyom a dolgokat, pl nem ragaszkodok görcsösen egy szigorú napirendhez, hanem hagyom, hogy akkor aludjon, egyen, játsszon amikor akar. Most 6 és fél hónapos, saját magának alakított ki napirendet, ami szinte percre pontos. Kiegyensúlyozott, nyugodt baba, átalussza az éjszakát.

Persze ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem kell nevelni, de babakorban, amíg ösztönlény szinten van, alkalmazkodni kell az ő igényeihez, nem a nagykönyv szerint kell csinálni mindent.

"Tehát: ha a 1,5 éves fiam látszólag nem álmos délután, akkor ne altassam el? Tegnap megtörtént, mert a front annyira megbolondította, hogy képtelen voltam elaltatni.

Következmény: este már ön- és közveszélyes volt a gyerek, nyuszi piros szemekkel. "

Ez egy egyedi eset, ami mindenkiél előfordul. Abszolút ismerem az "ön és közveszélyes" állapotot a délutáni alvás kimaradása miatt. Ilyen esetben ha akarom, ha nem, akkor sem fog elaludni. Ha tótágast állok, akkor sem. Próbálkozom az altatással hosszabban, mint máskor, esetleg más módszerrel is próbálkozok (hordozóba teszem, vagy mesét nézünk, vagy énekelek), de ha nem megy, akkor (mit is kéne még csinálnom? Kényszeríteni? Bezárni a szobájába?) a délutánt úgy szervezem, hogy kevésbé lehessen önveszélyes (hosszabb sétára megyünk kocsival, vagy hordozóval), és egy fél órával előbb megyünk fürdeni, aludni. Az oviban sem kötelező az alvás, csak a csendben pihenés az ágyon.

"Másik: ő eljátszana egész nap 0 kalória mellett, mert a szaladgálás és a játék fontosabb. Ne adjak neki enni, mert nem kér??

Ezekkel az elvekkel a fiam 3 nap után összeesne. "

Ezt is megértem, és ismerem a jelenséget. Erre is ki lehet találni olyan módszert, ami mellett a gyerek eszik is, és nem érzi úgy, hogy le van szögezve a székbe.

"...és nem! Nem rendelem alá magam 90%-ban, hisz' van egy férjem is! Akik 80-90%-ban a gyereknek szentelik magukat hogyan alakult a párkapcsolatuk? Nyilván, nem túl jól. És van házimunka is, és utolsó sorban itt vagyok jómagam. Nem elég, ha ez utóbbiakra 1-2% marad :( "

Igen, a dupla mennyiségű szeretendő emberi lény dupla energiát követel. A párkapcsolatom remekül van már kb 12 éve, és ez így is marad. A kapcsolatot mindenképpen próbára teszi a gyerek, de ha elég energiát fektetek az életembe ezen a téren is, és a párom partner a gyereknevelésben, akkor semmi gond nincs ezzel.

A házimunkát egy másfélévessel együtt már remekül meg lehet oldani. Ez is módszer kérdése, és szervezésé.

Hát igen. Magamra kevés idő jut, de az önmagammal való foglalkozással töltöttem a gyerek előtti időket, most úgy tartom jónak, hogy egy időre ezt felfüggesszem.

"Végszó: természetesen a napirendet a fiam igényeihez igazítottam.

Szabadelvű gondolkodók! Mi lesz a gyermekeitekkel, ha óvodába kerülnek?"

Meglátjuk. Eddig az effajta akadályokat jobban vette, mint a rövidebb pórázra engedett társai, emiatt sem aggódok. Én nem az ovira készítem fel, hanem egy hosszabb időtartamra.

1. Gratulalok annak aki egy velemenyt lepontoz.

2. Kerdezö: Az idörendbe allitas közös celt szolgal, hamar arrol van szo hogy mindenkinek jo legyen. Ha nincs rendszer hogyan menjek vele vasarolni setalni, vagy akarhova? Nem tudok akarhol szoptatni, es nem hiszem hogy masoknak kellemes lenne azt hallgatni ahogy a babam sir, de azt sem tudom miert, mert meg napirendje sincsen. A napirend azert van hogy egyszerübb legyen az elet a kicsinek, es nekem is.

3. Bölcsibe es oviba (azaz az elsö olyan helyeken ahol tenyleg szocializalodik a kicsi) fel sem veszik azt a gyereket aki enni sem tud normalisan a többiekkel együtt ( nem fog mindenki a te gyerekedhez alkalmazkodni)

4. Az elvalasztas meg nem törtenik magatol, ezt nyilvan el tudja dönteni mindenki maga, mi hogyan illik az eletstilusaba. Ha a picire hagynam, folyton a cicin logna, miert is ne; itt van anya, jo meleg, szeretem az illatat, es meg tejcsi is van mindig a szamban. A ferjem meg ehen hal, a lakas rendetlen, koszos, mit szamit, majd hivok bejaronöt...Meg egy egeszseges gyerek sem fogja azt mondani 6, 12 vagy akarhany honaposan, hogy ànya en inkabb pepet, fözeleket kerek`. Ennel brutalisabb allitas csak az lenne, hogy meg is fözi maganak.

5. Hiszem hogy a gyerek erdeke is megtanulni mikor eszünk, mikor alszunk, mi jatek es mi nem.

6. Nyilvan nem varom el hogy a baba hozzam alkalmazkodjon, söt, mindent megteszek azert hogy neki minden a lehetö legjobb legyen – bizonyos hatarokon belül.

7. 4-es! Egyetertek es valaszolnek egy rövid szösszenettel ha mar igy belelendültem:

Ismerek egy csaladot, a gyerek 5 eves, nem beszel erthetöen, ha az anyjaval beszelnenk ö közbekiabal vagy kezdi az àjaaa-ajaaa`-t. Fogalma sincs mi az; ertekelni valamit, vagy tiszteletben tartani a felnöttek vagy egyaltalan masok tarsalgasat. Mert ö a legfontosabb es neki mindig közeppontban kell lenni.

8. Kedves 12-es, lehet jol csinaltad lehet nem, en (es meg sokan) maskepp csinaltuk volna. Ismerek anyukat, aki addig tartotta az elektromos mellszivot a mellen, -tökmindegy jött e valami- amig be nem indult a teje. (a kicsi nem akart ciciböl enni). Ket napra ra szoptatott. Amugy könnyü azt mondani hogy `nem tudtam`csinalni. (Persze mas az ha valaki betegseg stb miatt nem tudott szoptatni.)Es ezzel egyetlen tapszeres anyukat sem akarok bantani, ez sem rossz vagy jo, csak mas. Az en lanyom is kis sullyal született, nekem is mondtak hogy 2-3 orankent egyen, es nehez volt, sokszor bealudt közbe, de nem azert keltettem fel hogy zargassam, hanem mert feltem hogy tovabb esik a sulya. A nagykönyv pedig nem törveny, hanem tanacs. Nem kötelezö megfogadni mint ahogy az orvosok tanacsat sem.

9. Egy szo mint szaz, ahany haz annyi szokas, lehet lepontozni.

6-os voltam

Kedves 16-os. Nem mintha bármi közöd lenne hozzá, vagy bármiféle magyarázattal tartoznék, de azért leírom neked részletesen, mert ráérek, és mert idegbajt kapok a szipi-szopi szektás szuperanyuk általánosításától.

Nem gondolod, hogy ha nem akarok szoptatni, akkor nem strapálom magam egyáltalán a fejéssel és bármi mással? Ha nem akartam volna, akkor nem is mondom azt, hogy próbálkoztunk vele, de nem ment, mivel nem szokásom segget csinálni a számból. Elárulom neked, hogy 3 hónapig 3-4 óránként fejtem éjjel nappal, ittam a csodateákat, szedtem homeopátiás csodabogyókat stb stb. Ennek ellenére nem lett több tejem, a babám meg egyre kevésbé volt hajlandó szopizni. 3 hónap után úgy döntöttem, hogy nem éri meg, hogy idegbetegek vagyunk a babámmal együtt azért a 3 csepp tejért, és feladtam a dolgot. Azóta mindketten kiegyensúlyozottabbak és kipihentek vagyunk, csak azt sajnálom így utólag, hogy ilyen sokáig szenvedtem, rögtön hagyni kellett volna a francba az egészet, amint kiderült, hogy nem igazán működik a dolog. Erről ennyit.