Hogyan segithetne a ferjem is az altatasban/alvasban?

Tapasztalatom szerint ha otthon vagy, sehogy. El kell menned este, és egyből fogja tudni altatni apa.

Húzd fejedre a paplant és nem világít ki egy kicsi fény se, és olvashatsz.

Ezt akartam írni nagyjából, amit az utolsó. Egy módon fogja megszokni, méghozzá akkor, ha egyszer-kétszer bevállaljátok, hogy sírni fog, de igenis kitartotok az elhatározásotok mellett és az apja fogja altatni. (mondjuk ha nagyon benne van a szepás időszakban, akkor kicsit halasztanám még)

Ez ugyanolyan, mint mikor leválasztanak egy gyereket, vagy akár hozhatnám a későbbi időszakból az oviba beszoktatás példáját is - sírnak a gyerekek, persze, de megszokják. És ettől nem lesz lelkisérült, ott lesz mellette az egyik szülője, reggel pedig nyilván te is.

A fiam is ezt csinálja, kb.másfél évesen kezdődött nála is.

Ráadásul nálunk úgy alszik el, hogy mellette fekszem. És onnantól én sehova. Csak reggel. Rohadt nehéz.

Tanácsot nem tudok adni, mi is mindent próbáltunk. Ha véletlenül nem vagyok itthon, elalszik az apjával is este. De ő se kelhet fel mellőle.

Ha itthon vagyok, esélytelen, hogy az apja fektesse le.

Pedig nyilván nekem is jó lenne este tv-t nézni, olvasni, főzni, akármi. De fél 9-kor fekvés, aztán ennyi.

És persze mindig jönnek ilyenkor a megmondó emberek. Hogy te rontottad el. Nálunk van egy nagyobb gyerek, érdekes módon ő nem volt ilyen. Őt letettem, és aludt. Vagy néha kicsit ott kellett maradni. De alapvetően aludt egyedül. Éjszaka se mászkált, vagy ha ritkán jött is, simán visszavittem, aludt tovább. Na a kicsi pont az ellentéte. Annyira anyás, hogy az valami elképesztő.

Sokszor szenvedek én is, de aztán próbálom magamban tudatosítani, hogy ez az időszak is átmeneti. És lesz idő, amikor nem hogy velem aludni nem akar majd, de nem is alszik itthon. :D