Hogyan tudtatok aludni egy 2-3 éves és egy újszülött mellett?

2.5 év van kereken a gyerekeim közt.

A kicsit letettem én aludni, a nagyot férjem altatta.

A nagy 1x kelt inni, a kicsi 3-4x cicizni. Én keltem, visszaaltattam őket és ennyi.

Aludtam amennyit tudtam. Nem viselt meg akkor.

Most 4 éves a nagy, 1.5 a kicsi. A nagy átalussza az éjszakákat, a kicsi viszont a mai napig rossz alvó, 3-4x kel.

Na most vagyok zombi módban.

A nagy olyan 10óra fele, a kicsi 9 fele alszik este (a kicsi születése óta).

A nagy elalszik 9ig is akár, a kicsi 7kor fenn van.

Szóval én kb 20 hónapja 11 fele elalszok, 7kor kelek. Na meg éjjel ahányszor kell.

Együtt alszunk. A naggyal is együtt aludtunk olyan 2 éves koráig, ekkor kezdte el átaludni az éjszakákat, és akkor már szépen lassan át is szoktattuk a saját ágyába. Nem mondom, hogy hiba nélküli a dolog, sokszor átjön még közénk éjszaka, de többször ébred reggel a saját ágyában, mint nem. A kicsi meg mellettem babaöbölben. Mármint ő is a saját ágyában kezdi az éjjelt, de egy ponton valahogy mindig mellém keveredik, nem is értem :D A robotpilóta üzemmódra általában nem is emlékszem, csak valamikor hajnalban arra eszmélek, hogy a mellemen a gyerekkel alszunk békésen. Az első hetekben nagyon próbálkoztam, hogy a saját ágyában is maradjon, de elég hamar feladtam.

Mindig is együtt altattam őket. A kicsi cicin, a nagy mellém bújva mesét olvas, aztán maradok mellette, simogatom, énekelek, és így elalszik viszonylag hamar. Babzsákon ülök az ágya mellett, ez így tök kényelmes. A kicsi most már nagyobb, így már a meseolvasás együtt nem igazán megy, szóval amíg a nagyot fürdeti az apja (születésétől kezdve apás program, csak akkor fürdetem én a gyerekeket, ha a férjem nincs itthon egyáltalán), addig megpróbálom elaltatni a kicsit (50-50 sikerrel), aztán ha összejött, ő az ágyában van, amíg mesét olvasunk és bújunk a naggyal, ha meg nem, akkor az apja sétálgat vele fel-alá, amíg olvassuk a mesét (nagyon kapálózik, nyúlkál, megenné a könyveket, szóval az első hónapok nyugis, békés meseolvasása után ez most egy kis kihívás), aztán a bújásra már lenyugszik a kicsi is és kb egy időben alszanak el. Szerencsére éjszaka a nagy nem ébred fel a kicsire, nem is szokott sírni se, ugye elég közel vagyok, hogy egyből felébredjek, amint neszezni kezd, így a család többi tagja mondhatni békésen alszik, tőlünk függetlenül is. Fogalmam sincs, hányszor kel éjszaka, egy 5-6x egészen biztosan, és vannak időszakok, amikor csak tekereg és nyűglődik, ébren van de mégsem, szóval ilyen kis átmeneti szenvedés van, amik azért eltartanak egy jó 30-40 percet mindig, de aztán tovább alszik ő is, én is (már ameddig... Ma hajnali 4-kor volt egy ilyen nyűglődése olyan 4:40-ig, 5-kor megjelent a nagy, hogy akkor ő most közöttünk szeretne aludni megint, ő tekergett aztán egy jó 20 percet, aludtam vagy fél órát, és a kicsi 6-kor már kelt is fel, neki mostanában erre állt be a rendszere, akármit is csinálok, szóval így 4-től kezdve nem igazán aludtam ma sem, és az utóbbi időben ez az általános).

3 éves a nagy, 7 hónapos a kicsi. A napközbeni alvásokban nincs mindig átfedés, a kicsi általában a hátamra kötve alszik, amíg a naggyal játszóterezünk vagy csinálunk valamit, de az este az viszonylag élhető. Ha véletlenül az ebéd utáni alvásuk egy időben van, akkor van olyan, hogy én is velük alszom, bár azért ezt mindig rizikós megpróbálni, mert a kicsi néha 20 perc, néha 2 óra után ébred, aztán ezt előre sosem tudhatom, éppen milyen napja van, a 20 perces "éppenmostaludtam el" szundi utáni ébredésnél pedig az is jobb, ha nem próbálkoztam egyáltalán, de hát ez van. Majd lesz jobb is :D

Ne aggódj ezen.

Vagyis megértem, mert én is aggódtam, mikor a másodikat vártam, de egyszerűbben alakult, mint remélni mertem.

Először is aludni muszáj, szóval neked is fog menni. A két kicsi majd megszokja egymást, és össze tudod hangolni az alvásukat szépen.

Én főleg attól féltem, hogy fogok két gyereket altatni egyszerre, mert nálunk nem mindig opció, hogy a "nagyot" altassa az apja. De ebbe is belejöttem, hiszen reggelig nem maradnak ébren. Együtt aludtunk, ez így sokkal egyszerűbb és jobb volt nekünk.

Az alvásmegvonás pedig egyáltalán nem volt nekem olyan, mint első babával. Vele még brutális volt. Ketteskével már csak álmos voltam, de megszokottan álmos, hiszen nem újdonság.

Nálunk 3,5 év van a két gyerek között. A 3,5 évest a szó szoros értelemben nem alattuk, esti mese olvasása után kis összebújás és jöttem ki tőle, elaludt egyedül. Ez már a kicsi érkezése előtt is így volt.

A kicsi pedig nagyon hamar átaludta az éjszakát plusz napközben is sokat aludt. (A nagy rengetegszer ébredt éjjel és csecsemőként sosem aludt 30 percnél hosszabban napközben). Ehhez képest a kicsi egy végtelenül nyugodt, jó alvó baba volt. Úgyhogy én sokkal kevesebbet éjszakáztam 2 gyerek mellett mint 1 gyerekkel