Mennyire önzőség a saját kényelmét nézni a gyereke kényelme helyett?

Szerintem egy átlagos anyuka hoz pont elég áldozatot a gyerekért együtt alvás nélkül is. Mondom ezt úgy, hogy a 2 évesem az éjszakák olyan jó 80%-át mellettem tölti, és miután megszületik a kishúga, aki alapból babaöbölben alszik majd velem, szerintem ez az arány 100%-ra fog nőni. De attól még nem látok semmi rosszat abban, hogy az anya is ki akarja magát pihenni, sőt. A gyereknek is jobb, ha kiegyensúlyozott anyja van, a mártír anyák között pedig, akik ugye mindent (IS!) feláldoznak a gyerekért, ritkán találsz kiegyensúlyozott és boldog anyukát. Nálam azért működhet az együtt alvás, mert én alapból minden kis neszre felébredek és jobban alszom én is, ha csak egy pillanatra odafordulok a gyerek felé és ellenőrzöm, hogy minden rendben van vele, nem kell folyton szaladgálnom a szomszéd szobába a képzelt zajok miatt, na meg mert kb egy hónappal ezelőttig még aktívan szopizott és azért az is könnyebbség volt, hogy csak kiszolgálta magát és nem nekem kellett házhoz mennem a lecsapolásért. Ha így nézzük, akkor én meg azért vagyok önző, mert nem szoktatom már relatíve kicsiként az önálló, nyugodt alváshoz, hiszen nekem meg az a kényelmesebb, ha együtt alszunk.

Egyébként egy gyereknek idővel meg kell tanulnia, hogy vannak határok, szabályok a családban, nem lehet mindig az, amit ő szeretne. Mert bár még kicsi, a világ nem körülötte forog, egy családi egység részese ő is, ahol bizony másoknak is vannak igényei és vágyai, nem csak neki. Ez kemény tanulási folyamat, de ennek része pl az is, hogy ha az anyjának kényelmetlen, nem pihentető vele aludni, akkor egy idő után, ha a gyerek már elég nagy, akkor nem fogja ezt magára erőltetni, csak mert a kicsi azt szeretné.