Kapcsolatos javítása kissé önző szülővel?

Én sosem értem az ilyen kérdéseket. Anyád nem fog megváltozni ennyi idősen, ez az igazság, jobban jársz, ha minimalozálod vele a kapcsolatot.

Nem kell 40 percig hallgatni a síását.

Anyám is, csak ő a betegségeivel traktál. Amit az ember meghallgat egyszer-kétszer (és nem kell nagy dologra gondolni: sima időkori magasvérnyomás), na de ha naponta többször felhív, hogy akkor aktuálisan éppen mennyi..?

Ha szóvá teszem, jön a vádaskodás, hogy felőlem meg is halhat...

#1 "Én sosem értem az ilyen kérdéseket. Anyád nem fog megváltozni ennyi idősen, ez az igazság, jobban jársz, ha minimalozálod vele a kapcsolatot."

Én értem. Azért mert valakivel kapcsolatban vannak negatív érzéseim IS, még nem akarom kidobni az egész kapcsolatot.

Mintha fogyasztói társadalom azon káros elve, 'hogy ami rossz, dobd ki, nehogy megjavítsd' az emberi kapcsolatokra is átterjedt volna.

A kérdésre visszatérve

Az biztos, hogy nagyon nehéz megváltoztatni a berögzült kapcsolati sémákat, de nem mindig lehetetlen. Kell hozzá, hogy mindkét fél akarja, ami itt alapból nincs meg, de sikerülhet elérni.

Ha rosszul esik, mond el neki. Ha szeret, akkor nem akar bántani.

Gondold végig nagyon alaposan, hogy mit akarsz neki mondani, mit akarsz elérni, és képzeld el a lehetőségeket, hogy mit fog válaszolni. Rágd végig az összeset, ami eszedbe jut, hogy minél több forgatókönyvet lefedj.

A fő cél az lenne, hogy elmond neki, hogy mit érzel, anélkül, hogy támadásnak vegye.

Asszertív kommunikációról sok cikk van.

Sokat rögtön érzelmi zsarolásnak minősítik, ha elmondod hogy érzed magad, pedig nagyon távol vannak egymástól. Viszont ha érzelmi zsarolással vádol, akkor valószínűleg, hogy bűntudata van.

Ez is nagyon fontos. Az ember, ha támadva érzi magát, visszatámad. Ha pedig a hibáira világítanak rá, azt akkor is támadásnak veszi, ha nem az. Szóval az első reakcióját ne vedd a lelkedre.

Ha sokszor hangsúlyozod, hogy szereted, nem akarod elveszíteni, és ezért akarsz változást, az is segíthet.

Abból amit írsz látszik, hogy nagyon igényli a figyelmet, szóval ha eredményesen akarsz vele beszélgetni, akkor nagyon figyelned kell rá közben.

Kisregényt írok már, de azt írtad, hogy a 40 perces beszélgetésnek jelentős részét nem is érted. Olyankor szólj neki. Ha csak hallgatod, és ráhagyod az a legrosszabb, mert érezni fogja, hogy nem figyelsz rá, és csak még jobban mondja, így mindketten veszítetek, mert neked az idődet és energiádat rabolja, ő pedig nem kapja meg a figyelmet, amit igényelne.

Ha valaki nekem a munkahelyi élményeiről beszél, és elkezdi belefűzni a szakmai részt a törénetbe, akkor szólok, hogy ebből egy mukkot sem értek. Van aki észbe kap, és visszatér a közérthető részhez. Aki nem, és megpróbálja elmagyarázni azt ami nem is érdekel, és nem is érdekes az esemény szempontjából, amit el akar mondani, akkor közbevágok, hogy 'szóval akkor mit mondott xy, mikor te azt a valamit szerelted', vagy ilyesmi. Ha ezt sikerül kedves/vicces hangon, és nem támadóan mondani, akkor már tényleg venni szokták a lapot.

Ezzel mindenki nyer, ők is, mert ha reagálsz, akkor érzik, hogy figyelsz.

És még egy kis bíztatás, nekem a nagymamámmal volt ennél rosszabb a kapcsolatom, mint amit most leírtál. Mára teljesen megszelídült a viszonyunk, annak ellenére, hogy kettőnk közül csak én mélyedtem el a pszichológiában :)

Szóval nem kell mindent kidobni, ami rossz