Miért viselkedik egy édesanya ilyen furcsa és önző módon? Miért nem hallgat senkire?

A szüleim 2017-ben elváltak. Kihűlt, ellaposodott a kapcsolatuk, mindketten félreléptek, volt más jellegű gond is (anno Apa családja és Anya nem találták a közös hangot, meg is szakadt a kapcsolat hosszú évekre, Anya nem engedte Apának, hogy kapcsolatban maradjon a rokonokkal, igaz, Apa hozzátartozói sem erőltették a dolgot. Maradjunk annyiban, hogy mindenki hibázott. A válás után rendeződtek a dolgok). Apukám egyben akarta tartani a családot, Anyukám viszont szerelmes lett egy másik férfiba, akihez azóta feleségül is ment. A nagymamám és a keresztanyám, valamint keresztanyám családja nem értett egyet a döntésével, szerintük nagy hiba volt a biztos házasságot a bizonytalan kapcsolatért eldobni. Szerették és szeretik is Apukámat, az új férjet azonban a mai napig nem sikerült megkedvelniük, amin nem lehet csodálkozni.

Őszintén szólva akad sok furcsaság, amit nem tudok mire vélni.

A párja elfogadott minket (engem és a húgomat), Anya azonban nem szívleli, sőt, egyenesen gyűlöli a párja előző kapcsolatából született fiát. A gyermeket egy félcigány nő szülte. Amikor kiderült, hogy Anya és a párja összegabalyodtak, a nő az utcán, mindenki füle hallatára lekurvázta Anyukámat, sőt, azzal fenyegette, hogy kinyomja a szemét. Végül azonban nem került sor verekedésre. Anyukám váltig állítja a mai napig, hogy a volt élettárs vissza akarta hódítani a férfit, ezért is örül, hogy a gyermek már több, mint 1 éve nem járt náluk, sőt, kifejezetten büszke arra, hogy egy férfi ekkora szívességet tett érte, mert úgy véli, más nemigen pattintotta volna le a gyerekét az ő kedvéért. Azt kell tudni, hogy a gyermek nem keresi az apja társaságát, a férfi pedig tartaná a kapcsolatot, de ezt Anya szabályosan megtiltotta, nehogy a férfi és az exe véletlenül is összefussanak. Anya egy időben még meg is akarta tépni ezt a nőt, de elállt a szándékától, mert félt, hogy a nő rokonai később esetleg megtámadnák, továbbá attól tartott, hogyha ez kiderül, ő pedagógusként megüti a bokáját. Én kerek-perec megmondtam neki, hogy ez a viselkedés egyáltalán nem korrekt, mert senkitől sem lehet elmarni a gyermekét, miközben ő magától értetődőnek veszi azt, hogy minket elfogad XY. Zokon vette a kritikát, mintha meg sem hallotta volna.

Apa esetében hasonló helyzet történt, a második felesége eleinte nagyon kedvesnek tűnt, idővel azonban kiderült, hogy csak a pénzre fáj a foga. Ki akart bennünket taszítani, csak Apa nem hagyta, így az a házasság válással végződött.

Visszatérve édesanyámra, akad még pár olyan dolog, amit szintén nem értek.

Sokszor összevissza beszél. Egyszer lehordja a párját mindennek, 2-3 héttel utána pedig bálványozza. Az ember sokszor nem tudja eldönteni, mi igaz, és mi nem. Amikor szapulja a párját, megosztja a bánatát fűvel-fával, később pedig homlokegyenest az ellenkezőjét állítja. Többször hallottam már a szájából, hogy nem tudja, hova fut ki a történet, mert értelmileg, intellektuálisan túl nagy a különbség, és nem venne mérget arra, hogy ez a házasság egy életen át fog tartani. A Facebook-on azonban gyakran oszt meg szerelmes képeket, idézeteket. Emiatt már többen hülyének nézték.

A második férje házicselédnek tekinti, mióta egymásba gabalyodtak, Anya lesi minden kívánságát. Minden nap friss ételt főz, legtöbbször húsétel kerül az asztalra. Folyamatosan sajnálkozik, hogy minden forintnak helye van.

A párja rettentően féltékeny típus. Szerintem sokat elárul az, hogy mióta megismerkedtek, Anya sehol sem volt egyedül vagy akár kettesben, velem vagy a húgommal. Ezt a nagymamám és a keresztanyám egyaránt szóvá is tette. Ők időnként szeretnének négyszemközt beszélni Anyával, de erre nem nyílik lehetőség. Anya azzal érvel, hogy nem akarja megbántani a párját, hiszen a férfi sem megy nélküle sehova. Anno, amikor még Apukámmal élt házasságban, szinte mindent megbeszélt nagymamámmal, többször is voltak kettesben, igaz, Apukám ezt nem kifogásolta, hagyta élni. Amióta összekerült a mostani férjével, még a boltba sem mer lemenni egyedül, mindent együtt csinálnak. Egy alkalommal egyedül sétált le a kisboltba, erre a férfi azzal vádolta, hogy biztosan valami más férfi várja odalent. Előfordult már olyan is, hogy Anya nem reagált azonnal egy Messenger-üzenetre, erre a párja megorrolt rá.

A testvérem nem igazán kedveli Anya választottját, sok a súrlódás, de Anya elvárja tőle, hogy "fater"-nak szólítsa.

Bármi történik, minden esetben a párját védi. Egy vita alkalmával a férfi kéretlenül is tanácsokat osztogatott, erre a húgom a képébe vágta, hogy: "Ne haragudj, de ebbe ne üsd az orrod, mert nem vagy az apám." Erre Anya bocsánatkérésre szólította fel, mondván, túl durva, tapintatlan volt.

Nagyon pártolja az anyósát, mert szerinte olyan kedves, holott mindenki tudja, hogy az anyós csak azért hízeleg, mert a fiának ezelőtt soha nem volt ilyen módja. Értük sem harapnám meg a kisujjam. Amikor Anya és a párja legelőször jártak az anyai nagyszülőknél, és a szerelme meglátta, milyen anyagi viszonyok között élnek a nagyszülők, azt gondolta, mesés örökség várja majd. A nagymamám nyomban meg is jegyezte, hogy majd az lesz az övé, amiért megdolgozott. Meg is fenyegette Anyukámat azzal, hogy ha a saját, általa vásárolt lakás valaha közös névre kerülne, kitagadná a gyermekét az örökségből. Azzal érvelt (teljesen jogosan), hogy nekünk kedvezzen, mert mi vagyunk a gyerekei, ne egy idegen kegyeit keresse.

Amikor még tartott Apukám 2. házassága, Karácsony alkalmából mindkét mostohaszülőnek vettem ajándékot. Erre megjegyezte Anya, hogy ő Apa szerelmére egy forintot sem költött volna, az ő párja viszont megérdemli, hogy kapjon valamit. Ezt sem tudtam mire vélni. Vagy vásárolok mindkettőjüknek vagy egyiknek sem.

A húgom nemrégiben, egy vita alkalmával a fejére olvasta, hogy amikor ő és a párja összemelegedtek, Anyának senki és semmi nem volt szent. 2,5 évig hanyagolt minket, a szüleit, sőt, a testvérét és annak családját is. Anya azzal védekezett, hogy nem kellett volna, hogy egy válás ekkora törést okozzon, elvégre nem vagyunk már kicsik, mások is válnak el, nem ritka dolog ez. Én 20 éves voltam, a testvérem pedig 13 a válás idején.

A húgom a tavalyi évben került hozzá, de azt látom, hogy nagyon sok mindent ráhagy, és ez nem fog jóra vezetni. Sokszor előfordult, hogy elkészítette helyette a házi feladatát, napi szinten veszi neki a gumicukrot, a chips-et, a kólát, a csokoládét. A húgom olykor-olykor eljár bulizni, és olyankor iszik, nem is keveset. A barátai, azok, akik körülvették, szintén nem vetik meg az italt, sőt, dohányoznak is.

Itt még nincs vége a történetnek.

Karácsonykor találkoztam az anyai ági rokonokkal. Apa elvitt autóval, nem kellett buszra szállnom. Legutóbb az anyai ági rokonok 4 hónapja futottak össze Apukámmal, akkor szintén nem kellett buszoznom. A nagymamám behívta Apukámat egy kávéra, beszélgettek egy kicsit. Anyának ez sem tetszett. Kijelentette, hogy Apa ne menjen be a nagymamámhoz, semmi keresnivalója ott, ugyanis neki már új családja van, és az új férjet kell szeretnie mindenkinek, ha netán megtudja, hogy Apa beugrott, ő többé nem megy haza. Biztos volt abban, hogy a nagymamám szándékosan hívja be Apukámat, ármánykodik. Mielőtt félreértés történne, Apa nem azért ugrott be, hogy bajt keverjen, csak jelezte, hogy szeretné, ha normális kapcsolat maradna meg köztük, hiszen ők korábban is megtalálták a közös hangot, éppen elég nagy baj az, hogy széthullott a család. A legutóbbi alkalommal az okozta a problémát, hogy a nagymamám véletlenül elszólta magát, kikotyogta, hogy a volt veje beugrott egy kávére, erre Anya jelenlegi férje vérig sértődött, megbántódott. Nagymamám meg is mondta, hogy az ő házába azt enged be, akit akar, neki ne parancsolgasson senki, öreg már ahhoz, hogy alkalmazkodjon egy idegen szeszélyeihez, idomult már éppen elégszer.

Anyukám a saját rokonaihoz kb. kéthavonta egyszer megy el, pedig nem élnek olyan távol egymástól (60 km a távolság). A párja szüleivel, testvéreivel azonban gyakran találkozik. Hátat fordított a családtagjainak, pedig mindkét szülőjének sokat köszönhetett, és a nővére is mellette állt.

Egy szó, mint száz, én nagyon sokszor azt látom, hogy nem akarja meghallani mások észrevételeit, csak a saját feje után megy. A család még ragaszkodik hozzá, de nagyon sokszor látom a rokonokon is, hogy elegük van ebből a viselkedésből. Nagyon sok esetben önző módon viselkedik, nem gondol bele mások helyzetébe.