Másnál is ekkora szenvedés az altatás?

Lehet persze napirendi probléma, vagy akár étel intolerancia, vagy légzési problémák. De az is lehet hogy egyszerűen csak ilyen.

Az én fiam is iszonyú nehezen alszik el születésétől kezdve. Ő korababa volt, így eleve egy csomó orvos figyelte a megfelelő fejlődését. Nem találtak nála problémát. Egyszerűen ilyen.

Én is próbáltam mindent, több inger, kevesebb inger, több levegőzés kevesebb levegőzés és ezek kombinációi. Korábbi altatás, későbbi.. mindent lejátszottam tényleg. Nem lett jobb semmitől. Úgy egy éves koráig minden altatásnál üvöltött, és minden ebredésnél is. Nagyon nehezen éltem meg hogy sosem tudok egy mosolygós babához odamenni még akkor sem ha ott fekszem mellette és engem lát meg először. Aztán ahogy nőtt úgy lett egyre jobb. Valamivel egy éves kora után reggel már nem sírt, de két éves is elmúlt mire a nappali alvás után sem sírva ébredt. Altatásnál pedig kb egy éves kora óta nem sír. De ettől még nem alszik el könnyebben.

Most már 3 éves múlt, és a mai napig nehezen alszik el. Ilyen típus. Nehezen jut el alfába és ha ott van akkor már levegőt sem merek venni, mert bármi visszaébreszti és kezdhetem elölről. Ha már elaludt akkor már kb rendben van, bár viszonylag éber alvó. De én is ilyen voltam. Amíg nem lett gyerekem addig nehezen aludtam el minden este és éberen is aludtam, minden zajra fent voltam. Na amióta a fiam megszületett azóta nincsenek ilyen problémáim 😅

De tényleg ő is ilyen volt. Ha altatni kezdtem már sírt. Tök mindegy hogy próbáltam, kezemben, ülve, ringatva, ágyban, hordozóban. Egyébként ő is egy kis mosolybaba volt a nap többi részében.

Vannak ilyen babák. Tudom, hogy nehéz de ha nem valamilyen egészségügyi probléma van a háttérben akkor az idő ezt is épp úgy megoldja mint mondjuk egy első pár hónapos hasfájást.

Utolsó, még fényképen sem láttál ember gyereket igaz?

Kezdjük az elején: az állatokkal való példálózás élből nem állja meg a helyét, ugyanis sokkal fejlettebb idegrendszerrel (természetesen a saját fajukhoz mérten) jönnek a világra mint a kisbabák. Ez tény. Ha mi is olyan fejletten születnénk akkor napokon belül felállna egy baba.

Az állatvilághoz képest az ember gyerek még 40 hét elteltével is koraszülött valójában. Mivel így alkotta meg a természet. Túl nagy a fejünk. Ahhoz, hogy megfelelő idegrendszeri érettséggel szülessünk, ahhoz kb 13 hónaposnak kéne lennie a terhességnek, de mivel ebben az esetben nem férne át a szülő csatornán a természet így korrigált.

Másrészt számtalan kutatás bizonyítja, hogy mi történik az agyban ha rendszeresen, tartósan sírni hagyunk egy babát. A kortizol szint növekszik, ami ha tartósan magas komoly következményeket von maga után a későbbi fejlődést tekintve. A baba ugyan valóban elalszik idővel egyedül, de ezzel nem azt tanulja meg, hogy aludni kell, hanem pusztán azt, hogy nem számíthat senkire. Csöndben marad és elalszik. De eközben a kortizol magas marad. A baba csak látszólag nyugodt. A stresszhormon az egekben, ami nagyon káros a fejlődésére és a szülőkhöz való kötődésére is. Hangsúlyozom a rendszeres és tartós sírni hagyásról beszélek, nem a kiszaladok a futárhoz, ellátom a tesót, vagy kitörlöm a fenekem pár perces sírásokról van szó.

A legnagyobb megfigyelés a koraszülöttek körében figyelhető meg. Korábban a koraszülött osztályokról az anyák ki voltak tiltva. Talán egy rövid időre bemehettek, de sok helyen csak egy ablakon át nézhették meg. Azok a babák akik sokáig szorultak orvosi ellátásra idővel már nem sírtak, nem hívtak segítséget, beletörődtek. A koraszülött vagy beteg babák ellátása az utóbbi évtizedekben rengeteget fejlődött, és itt Magyarországon még mindig komoly lemaradások vannak pl Finnországhoz képest ahol az inkubátor mellett helyezik el az anyukákat. Ma már tudjuk hogy ha egy vérvétel szoptatás, vagy ennek hiányában anyuka kezében történik akkor alig vagy egyáltalán nem emelkedik a vérnyomásuk a beavatkozás közben. Vagyis a kortizol sem emelkedik drasztikusan.

A sírni hagyás módszerét európában egy német náci nő írta meg könyvben aki még csak nem is gyerekorvos volt hanem pulmonológus. Így akartak erős német gyerekeket nevelni. Csak hogy nettó ostobaság. Erről is van már kutatás Németországban, hogy mit tett azokkal a gyerekekkel a módszer akit eszerint neveltek. Hogy aztán ők maguk is milyen nehezen közeledtek bárki felé, és mennyire nehezen szerették még a saját gyerekeiket is.

Normális szülő nem jön olyan mondattal hogy feláldozza az életét. Mindenki tisztában van vele hogy a gyerekvállalás áldozatokkal jár. Aki ilyet mond az valószínűleg maga is ezt hallgatta gyerekként és szépen adja is tovább.

Az álmatlan éjszakák hónapokon belül, vagy rosszabb esetben néhány év alatt megszűnnek. Viszont egy életre kódolva lesz benne, hogy hiába kér segítséget. Nem mellesleg amúgy a szülőre is hatással van ha nem reagál a sírásra, nem csak a babára.