Véletlenül sírni hagytam, nagyon rosszat tettem?

De igenis teszel rosszat.

A szülésen, szoptatáson, terhességen kívül nincs olyan, hogy én dolgom, te dolgod. A gyereked majd ezt fogja tanulni, látni, hallani tőletek, hogy azért, mert valaki férfi, nem kell semmit se csinálnia, a nő meg szakadjon meg, mert az meg az ő dolga. Szép egy csalad vagytok, mit ne mondjak...

Értem, hogy mondjuk a férjed dolgozik, ezért az éjszakázás (is) a tiéd. Nálunk is ez a felállás alapvetően, ugyanakkor van az a szitu, amikor mégis ő megy be hozzá. Elvégre van annyi köze ahhoz a gyerekhez, mint nekem, az meg eleve egy nagyon kényelmes felfogás, hogy “én dolgozom, engem hagyjon mindneki békén”.

Mi lesz, ha te is vissza mész dolgozni? Akkor hogyan osztódnak meg a feladatok? Akkor jön csak az igazi fekete leves, ha ő továbbra is így áll hozzá, akkor te fogsz megszakadni, ha ő akkor hajlandó esetleg átvállalni valamit, akkor meg ő nem fogja bírni. Nyugodtan átmehet ő is néha, már csak olyan alapon is hasznos, hogy a gyerek hozzászokik ahhoz, hogy más ölében is meg tud nyugodni, nem lesz az senkinek sem jó, hogy majd egy év múlva nem tudsz egy moziba sem beülni, mert apuka nem tud mit kezdeni a gyerekkel és a gyerek sem apukával.