Csak számomra ennyire abnormális dolog, hogy alvó gyereknél síri csendnek kell lennie?

Én addig voltam zajpárti míg nem lett egy piszok rosszul alvó gyerekem.Aki nagyon max 20 -30 perceket aludt babaként nappal, és éjszaka is ugyanúgy kelt 30-40 percenként.Ha ennyit se aludt akkor aztán borult minden.Úgyhogy igen, mi hamar leszoktunk a legyen edény dobálva a gyerek mellett, szokja csak.

Ettől függetlenül lassan 4 éves és most már falat is lehet bontani mellette mert nem ébred meg rá.

Te melyik faluban élsz, hogy óránként egy autó megy el? 🤣

Traktorok, különböző mezőgazdasági gépek, számtalan autó, még lovaskocsi is folyamatosan megy.

Falun mindig csinalnak mindent, tetőépítés, felújítások, fúrás, faragás, betonozás.

Kutya nem egy van, hanem minimum2 mindenkinek, de pl nekunk is 4. A haszonállatokat ki sem emelem. Nem egyszer szoktak ugatni.

De ha te is falun laksz ezeket tudnod kéne, amiről te beszelsz az a tanya, autók szempontjából legalábbis.

Nem olvastam el a kommenteket, csak idebiggyesztem:

Szerintem te sem szereted, ha valaki hangoskodik az ajtódon kívül, amikor aludnál. Plusz, ha azért felkel a gyerek, mert nem tudtam várni a porszívózással, mind a ketten/hárman szívunk... a gyerek álmos, fáradt, hisztis lett, és én sem tudtam pihenni, amíg végre alszik kicsit... Szerintem ki lehet bírni azt a háromnegyed órát hangoskodás nélkül. én pl szoktam mosogatni, felsöpörni, mosni, ezekre nem kel fel, de ha átjön az anyós és a megszokott ordító hangján akar beszélni, akkor megmondom neki, hogy csendesebben már, mert lehet, hogy az autók alapzajára nem kel fel, de a virnyákolására igen.

Nálunk mindenki alvása "szent". Alap hogy ha alszik valaki akkor nem csapunk nagy zajt. Persze wcre elmegyek, felteszem főni az ételt, elindítom a mosógépet etc. De nem beszélünk hangosan, nem csapkodunk. Kezdettől így volt, pici korában is.

Mostmár nagyobb értelmesebb a gyerek, ahogyan mi tiszteletben tartottuk és tartjuk a nyugalmát, úgy tőle is el van várva hogy ne zajongjon ha pl. az apja éjszakás volt és aludna. Mindenki egyformán fontos.

Szerintem senki nem ugy tervezi előre a dolgot, hogy síri csend lesz majd egyszer ha lesz baba, sőt mindenki ugy tervezi többnyire, hogy mindent szépen ugyanugy és majd a pici így szokja meg. Na igen ám de ez nem így működik, ha olyan tipus a baba, felszínes alvással, mikro alvásokkal kezdhetsz te bármit, mert az a baba amelyik nem alszik eleget elöbb utobb nyűgös lesz és a fáradságtól sír és csak sír akár órákon át. Tehát elöbb utobb rájön az ember lánya, hogy akárhogyan is de aludnia kell ennek a gyereknek, és akkor jön az az eset amiről itt szó van. Igen jön a siri csend, a lopakodás a lakasba , a suttogás stb stb. Ezt csak az tudja akinek ilyen babát dobott a gép. Amugy meg az én picim ezt már rég kinőtte szóval ez közel sem azt jelenti, hogy így marad 18 éves koráig:)

1,5 éves korától ennek már nyoma sincs hálisten,ha alszik akkor alszik

mint a bunda, semmire nem ébred már meg.

Én is úgy voltam vele mint te, hogy hadd szokja a gyerek, ő érkezik a családba, alkalmazkodjon csak az itteni viszonyokhoz. Az első egy-másfél hónapban még működött is. Simán porszívóztam, filmet néztem mellette, normál hangerőn beszélgettünk, rokonokkal társasjátékoztunk, nem volt gond.

Aztán ért egyet az idegrendszere, és ennek lőttek. Már nem tudott elaludni a társasjátékozós délutánokon, csak sírt és sírt és nyűgös volt és ettől én sem tudtam a társasággal lenni, plusz azokon az estéken extra sokat ébredt, szóval végső soron nekem lett rosszabb. Sokkal könnyebben ébred azóta a zajokra, így érthető, ha igyekezzük ezt elkerülni. Mert egy álmos, fáradt baba bizony nyűgös, hangos, és sokkal több figyelmet igényel, mint egy kipihent baba (legalábbis az enyém :D Ő simán elvan egy-másfél órát is magában játszogatva, nézelődve, ha kipihent és jókedvű, ha meg nyűgös, álmos, akkor gyakorlatilag csak kézben van el, szóval érdekem kipihenten látni, az idegrendszeri fejlődésétől függetlenül is). Egyébként nálunk ez van a fénnyel is, korábban teljes lámpafénynél is lazán elaludt, nem volt gond, most már kell neki a félhomály. A gyerekszobában ezért most már mindig be vannak húzva a sötétítők, egyébként nagyjából kétszerannyi ideig tart az altatás. Szóval ez marhára nem szoktatás kérdése.

És amúgy bele kellett nekem is gondolnom, hogy most komolyan, én jól tudnék aludni, ha mellettem porszívóznának és egy oldott hangulatnak megfelelő hangerővel beszélgetnének? Nem igazán, ha őszinte akarok lenni. Az utcáról érkező alapzajok egy dolog, azok azért sokkal enyhébbek (mi Budapest belvárosában lakunk, két fő út közötti viszonylag nyugodt kis mellékutcában), de pl a házunkkal szemközti telken most húztak fel egy új társasházat, így kb max 15 méterre az ablakunktól, és hiába akarja ahhoz szoktatni az ember lánya a babát, ha zavaró akkor zavaró az a hang. És nekem is zavaró, mert én is mindig felébredtem rá hajnali 7-kor, amikor jött a teherautó vinnyogva meg bekapcsolt a betonkeverő meg a fene se tudja, milyen gépekkel dolgoztak. Akkor mégis hogy várjam el a babától, aki fel sem fogja, hogy mi történik, hogy ne zavarja? Az utcáról felszűrődő alapzaj viszont relatíve állandó, az elhaladó autók, a beszélgető gyalogosok nem olyan hangosak, azt sokkal könnyebb kizárni. Mi sem csak suttogva beszélgetünk itthon, meg le merjük húzni a vécét, ki-be tudok pakolni a mosogatógépből, de azért nem az alvásidőben fogjuk felfúrni a polcot a falra.

És igen, a gyerek érkezett a családba. De a mi családunkban az a módi, hogy tekintettel vagyunk egymásra- a férjem sem áll neki porszívózni amikor alszom, mert ez valahogy felnőtt ember esetében nem is kérdés, csak a babákra akarunk olyasmit rákényszeríteni, "hozzászoktatni", amit mi magunk sem tartunk normálisnak. Nyilván nem fogom azt mondani, amikor elmegyünk egy társasággal valahová, hogy akkor legyen szíves mindenki csendesen szórakozni, hanem akkor vagy nem megyünk egyáltalán, vagy hamarabb hazajövünk, ha már látom, hogy elfárad a baba. Kéthetente teljes hétvégéket viszont eszembe nem jutna "vendégeskedni" rokonoknál. Főleg nem úgy, hogy a rokonnak teher az a megváltozott élethelyzet, amivel egy baba jár. Ez nekem is teher, de én önként vállaltam és előre felkészültem rá lélekben, míg téged erre mondhatni rákényszerítenek, miközben csak elszenvedő szemlélője vagy az eseményeknek. Megyünk mi mindenfelé a lányommal (igazából a vírus ebben nem annyira akadályoz, mert kb burokból burokba visszük, vagy szabad levegőre kirándulni, vagy a home office-ból dolgozó/GYED-en lévő rokonsághoz, miközben mi is home office-ból dolgozunk/CSED-en vagyok), de nem maradunk mindig annyit, amennyit szeretnénk, nem csinálunk olyan programokat, amit gyerektelenül csináltunk (itt most a végtelen mennyiségű alkoholra és a hangoskodós bulizásra gondolok), mert már ő is a család része és rá is tekintettel kell lenni.

Jézusom, most látom csak, milyen kisregényt írtam, bocsi :D

Röviden összefoglalva: nem szoktatás kérdése, és miután az ember rájött, hogy milyen egy nyűgös-álmos babával, igyekszik ezt elkerülni és megteremteni a körülményeket a nyugodt alváshoz.