Csak számomra ennyire abnormális dolog, hogy alvó gyereknél síri csendnek kell lennie?

Én zaj párti voltam, szerettem volna ha hozzá van szokva a fiam a zajhoz ha alszik. Aztán kiderült, felületesen alszik és a legapróbb nesz is felébreszti. A lakás kicsi volt akkor, én fáradt voltam és sajnos át kellett állnom arra, hogy ha azt szeretném, hogy kialudja magát, akkor bizony csendes pihenő van mindenhol... Kivéve a séta alatt. Ott nem zavarta a zaj.

Szerintem sok esetben hasonló lehet a kiinduló pont.

Ugyanez mint az első. Folyton tettem vettem eleinte, nem zavarta. Majd megért az idegrendszere és a délutani szundi alatt kicsit felületesen alszik. Ha azt akartam hogy ne legyen fáradt, nyűgös, ha én is akartam egy kis nyugit, akkor bizony a mosogatást későbbre időzítettem.

Ez abszolút gyerekfüggő, nem nevelés kérdése.

Azt nem várom el, hogy megálljon az élet, de a vihogós, hahotázós party hangulat helyett, egy csendesebb, normális alaphangon beszélgetős a norma. Ha nem tetszik valakinek, nem feltétlen kell jönni, egyébként meg tartsa tiszteletben a lakásomban a szabályokat. Most lehetne azon hisztizni, ha valaki megkér, hogy vedd le a cipőd, de te nem akarod.

Másoknál ezt nem várom el természetesen.

A gyerekek alvása nem egy lineáris dolog. Sokszor változik egy órán belül is, hogy mélyen alszik vagy felületesen.

Az én lányom is felébredt könnyen, ezért megszoktam, hogy olyankor kicsit odafigyelek.

Ez mindkettőnk érdeke.

Én úgy gondolom hogy a gyerek születik bele a családba, így valamilyen szinten őt kell beilleszteni a mindennapi életünkbe.

Ez alatt nem azt értem hogy a család ne alkalmazkodjon a gyerek igényeihez, de túlzásba sem kell esni.

Nyilván nem fogok szándékosan csapkodni, tányérokat kocogtatni, hangosan zenét hallgatni ha alszik a gyerek de azt sem tartom ideálisnak aki a wc-t sem meri lehúzni, vagy megnyitni a csapot.

Vagy ahol a nagyobb tesó is kicsi még, őt sem lehet teljes csendre ítélni.

A háztartásnak vannak alapzajai, ezek a mindennapjaink része. Így vagy úgy a gyerek megtanul ezekkel együttélni.

Ez nehéz ügy, ha már nem az első gyerek akkor nyilván nehezebb csendben lenni. Másrészről sok tényezős amúgy is. Hiszen van aki magától is jól alszik zajban más meg ahogy az első is írja felületesen alszik. Az en fiam is csak újszülöttként tudott zaj mellett aludni, utána minden neszre ébredt. Az idegrendszer alapvetően alvás közben fejlődik. Nekem fontosabb volt hogy az idegrendszere fejlődjön (mivel koraszülött sokat sírós baba volt), mint az hogy erőszakkal zajhoz szoktassam.

Nem mellesleg mindig az jut eszembe hogy én felnőttként sem tudok zajban és fényben aludni. Pedig babaként engem is zaj mellett altattak.

Szóval ez minden család egyéni megítélése illetve a baba alvási szokásaitól függ.

És ha ez egy vendégemet zavarja, én tiszteletben tartom. Akkor jöjjön és távozzon alvás idő előtt. Vagy érkezzen utána. De eddig egyetlen öregasszony rokonom kérte ki ezt magának hogy miért kell halkan beszélni az akkor 4 hónapos alvó babám mellett.

Már a nagylánynál sem voltam csend párti.

Nyilván nem akkor hallgattam a metál zenét 1000decibellel, de azérz mosogatni, takarítani akkor tudtam, mert csak 10-15 perceket aludt... Egyébként ordított.

Na most van ő, aki 5 éves és a 7 hós ikrek.

Nem ültethetem be őt a sarokba még a tesó alszik. Mert hát nálubk most az van h a kicsik sem egyszerre alszanak.

Bizony! A 7 hósnak meg magyarázzal el h passzttt a tesó alszik

Szerintem kivitelezhetetlen a síri csend. A 7es esete már kicsit túlzás. A házimunkát hogy végzi el? Mert én sokszor csak akkor tudtam ha elaludt a gyerek. Bármennyire is próbáltam csendben lenni azért ezt nem lehet kivitelezni.

Ráadásul mi nem családi házban élünk és a szigetelés sem a legjobb, a szomszédok zajai is van hogy átszűrődik. Nem szólhatok nekik hogy ne járkáljatok felettünk vagy ne csapjatok zajt. Megszokta a gyerek mert másképp nem tudna aludni.