Apukanak ejszakaznia kell a ujszulott mellett?

Èn sem értem ezt a hozzáállást. Mintha kötelező lenne gyors egymásutánban szülni...

Sosem értettem, hogy lehetnek olyan önzők egyes emberek, hogy mèg a nagyobb is csak pár hónapos, teljesen a szülőre szorul, de anyuka azèrt gyorsan bevàllal mèg egyet.

Ès mi van, ha kifog egy végig fekvős terhessèget? Ki issza meg ennek a levèt? A szerencsètlen pár hónapos baba...

Helyzetfüggő szerintem. A nagy lányunk nagyon jó alvó, születésétől átaludta az éjszakát 3 hónapos koráig, aztán kB fél éves koráig kelt, 3-4-szer is éjszaka, viszont napközben még mindig jól aludt. Akkor úgy alakult az alvásom, hogy éjszaka kB 2x2 óra fixen, és napközben volt egy hosszabb, 3 órás alvása, akkor én is végig aludtam. Férjem természetesen mindig felajánlotta, hogy kel hozzá, de én azt mondtam, hogy a nappali alvással együtt egész jól elvagyok, de ha esetleg kimerülök, szólok. Fél éves korában egyik napról a másikra, ismét aludt egész éjszaka. Kis korkülönbséggel szerettünk volna gyerekeket, másfél éves volt a nagy, amikor megszületett a kicsi. Tisztában voltunk vele, meg is beszéltük, hogy ha olyan lesz a helyzet, hogy éjszaka nem tudok aludni, akkor neki is kelnie kell, semmi problémája nem volt vele, természetesnek gondolta. A picinek az első három hónapja volt kegyetlen, letéve kB. 2x1,5 órát aludt, és az volt a jó helyzet. Olyan is volt, hogy egy percet nem aludtam, olyan is, hogy egy órát, vagy 2 órát, kB 6x megszakítva. Csak úgy aludt az éjszaka többi részében, hogy hordozókendőben sétáltam vele. Sajnos az elejétől nem szoptathattam, ezért a cicin megnyugtatás, amikor legalább ülhettem volna, nem volt opció. Délelőtt volt hosszabb alvása, meg délután, akkor meg fent volt a nagy. Kétségbeesetten próbáltam összehangolni a nagy alvását a picijével, hogy legalább plusz másfél órám legyen délután, de nem sikerült. Oké, hogy a férjem dolgozott akkor is, de szerinted igazságos lett volna, ha ő minden éjszaka kialussza megszakítás nélkül a kényelmes 8-9 óráját, én meg a 2x1,5 órával vegetálok úgy, hogy azért a napközben se volt egy sima ügy a lányokkal? Soha nem volt ebből problémánk egyébként, sikerült úgy osszehozni, hogy mind a ketten viszonylag jól éreztük magunkat. De ha nem ilyen hozzáállása lenne a férjemnek nem vállaltam volna kis korkülönbséggel másodikat. (elsőt se, de az másik történet)

De egyébként szerintem egy babával nem lesz gond, ha éjszaka nem is annyit, valószínűleg nappal fog még annyit aludni, hogy bírd a férjed nélkül. De majd meglátod, ahogy nektek jó lesz. :) A kis korkülönbséget pedig csak alaposan átgondoltan, maximális csapatmunkával érdemes bevállalni, legalábbis ha az is fontos, hogy a szülők is kiegyensúlyozottak legyenek.

Másik kérdésedre válaszolva, nekem sokkal könnyebb volt eddig bármelyik munkám, mint a gyerekekkel otthon, de ahogy írod, te nem szereted, amit csinálsz, és nagyon lefáraszt, szóval gondolom te jobban élvezed majd az otthoni munkát.

Boldog babavárást, később pedig jó babázást kívánok! :)