Kókuszreszelék, mint ideális és olcsó nassolási alkalmatosság?!

Köszi... De a makrotápanyag egy szó, ebben biztos vagyok, miért lenne gond, hogy többszörösen összetett? Sok ilyen szavunk van.

Na eme kifejezésen (többszörösen összetett szavak, plusz kicsit több elszántság, mint múltkor) már el tudtam indulni, bele is futottabb abba, hogy az a szó, hogy tápanyag-összetétel, helyes. Akkor valamilyen szillogizmus útján a makrotápanyag-összetételt gondolom befutónak, bár mérget még így sem vennék rá. De ha német lennék, akkor a nemekkel lennék megakadva (pár kedvencem azért van, pl. a hímnemű bakfis).

Ha véletlenül valaki még idejönne és nem akar csak offot, elmesélhetem, hogy a kókuszliszt pedig egészen poénos dolog, a maga kis vízfelszívási képességeivel. Nem tudom, megunom-e valaha, de néha jól jön egy egész tálka kókuszos nasst enni, amiben nincs rengeteg kalória. Ugyanaz a hatás kókuszreszelékből "a szememben se tesz kárt" (nem tudom, ez a mondás mennyire ismert, nálunk otthon elég bevett volt az apró dolgokra).

Ízlések és pofonok, úgy látszik. De az biztos, hogy nagyon különbözik egymástól a 4 forma: sima és reszelt kókuszreszelék, használt (kókusztejkészítésből maradt) reszelék és kókuszliszt. A kétféle reszelék finom összekeverve (víz, citromlé, mazsola, miegymás, lehet, hogy már írtam róla itt is), de bekapok egy kis tálacskával, jópárszáz kalória és jól se laktam. Kókuszlisztből egy tálacska elég minimális kalória és legalább akkora élmény. S édes az is, mint a reszelékek (kivéve a használtat, aminek a kókusztejbe megy az édessége zöme).

Krémesnek egyik se igazán krémes, picit elrontják a zsírtejemet, abba kókusztej(por) és kesu kell, ez van, sőt a dió is jó. Amúgy a dió és a kókuszreszlék remek kombó, tapasztalataim szerint. A kókuszos-diós sütim osztatlan siker itthon. Hogy sütibe miért nem jó a normál reszelék (nekem legalábbis sosem tetszett) s miért jó a használt verziója, rejtély, de örülök eme ténynek.