Lehetséges, hogy hiába vagyok kalóriadeficitben (400-500 / nap), a sok szénhidrát miatt nem mennek le a kilók?

Mit jelent az a sok?

Kinek sok? ...

Nem!

hacsak nincs hormonalis zavar.Biztos h megvan a deficit?

Miota stagnalsz?

Nem, a kalóriadeficit aduász, ha van, fogysz. Mégis mi történne más, a hiány fényből jönne? Nyilván a testnek önmagát kell bontania, ami jó táplálkozás esetén elsősorban a zsírraktárakat jelenti.

A legtöbb ember szénhidrátra alapozott energiabevitellel fogy... Minimum egy természeti törvénynek kellene sérülnie, ha 200, 300 vagy 500 gramm ch automatikusan meggátolná a fogyást. Tud hatni erre-arra, egyeseknek állítólag még az anyagcseréjébe is bekavar valahogy, ami miatt ugyanannyi kalóriabevitel és aktivitás mellett picit csökken a deficit (de az anyagcsere sebessége sok okból változhat), de ha rendes deficit van, muszáj annak megfelelően fogyni.

Lehetséges. A sok szénhidrát magasabb inzulinszintet eredményez, ami miatt a szervezet nem tud hozzáférni a zsírraktárokhoz. Ergó: nem fogysz, viszont az energiahiány miatt éhes vagy, nincs erőd semmihez, és ingerlékenység, érzelmi labilitás is jelentkezhet. A vércukorszint leesése szédülést, remegést, ájulásos rosszullétet okozhat (IR-esekre főleg jellemző), aminek elkerülése érdekében az illető megint befal egy csomó szénhidrátdús ételt, ami megint fellövi a vércukorszintet, hogy azután megint lezuhanhasson. Vagy másik megoldás az 1-2 óránkénti eszegetés, így mindig van elég cukor a vérben, de az inzulinszint is mindig magasabb marad, mint kellene.

Persze kérdés, neked mennyi a sok szénhidrát, ez elég egyéni... A szénhidrátok fajtája sem mellékes, a gyorsan felszívódó fajtákat érdemes teljesen kiiktatni (pl. cukor, finomliszt).

Persze nem ismerem a paramétereidet (magasság, testsúly), így még az is lehet, hogy nincs is említésre méltó felesleged, és azért nem fogysz tovább, mert nincs miből.

Sajnos nincsen igazuk azoknak, akik azt mondják, lehetetlen, hogy kalória deficitben ne fogyj... Nem csak a bevitt energia számít, hanem a hormonális folyamatok is, többek között a pajzsmirigy. Tök jó mantra ez, csak épp nem igaz, ideje múlt. Ma már sokkal többet tudunk a fogyásról, mint 10-20-30 éve.

Az a baj a tipikus kalóriamegvonásos diétákkal, hogy ha egész nap eszel, még ha csak keveset is, azzal azt éred el, hogy folyton inzulinra lesz a testednek szüksége, hogy a bevitt kaját feldolgozza. Amikor az inzulin jelen van a testben, akkor fizikaliag képtelen a fogyasra, mert ahhoz az inzulin ellen hormonja kell, a glükagon.

Amikor a tested kevés kajat kap, de az inzulin miatt fizikailag képtelen a maradék szükséges energiát a saját raktárakból előállítania, akkor jön az, hogy kényszer megoldásként leviszi az alap energiaigényt, ergo belassítja az anyagcserét. Ez történt veled.

Megoldás: ne egyél egész nap. Tudom, mindenki azt mondja, egyél sokszor keveset, de látod, mi az eredménye. Magadon tapasztalod. Van felesleged, mégsem tudod leadni kalória deficitben.

Haggy időt a testednek, hogy csinálja azt, amire hivatott: a glükagon segítségével használja a saját tartalékát. Hogyan? Időszakos böjtöléssel.

12 óra nem evés után indul be igazán a folyamat, amikor a test a saját tartalekaihoz nyúl. Azzal, hogy te egesz nap eszel, nem hagysz elég időt arra, hogy a tested ténylegesen a zsírodból vegye az energiát.

Egyél ugyanannyit, mint eddig, de csak egy 8 órás időtartamban (hogy reggeltől délutánig vagy délutántól estig az mindegy, ahogy neked jól esik). Mindig meglesz a kalória deficited, de legalább hagysz elég időt arra, hogy zsírt bontson a tested. Mert most nagyon nem hagysz neki időt, nem csodalom, hogy nem fogysz.