Zabarohamom volt. Mit csináljak?

Nem ítéllek el, 3000 kcal nekem sok év életmódváltás után is bevillan, nincs benne semmi különös, az nem is sok étel, csak a kalóriaigényem túl kicsi... A napodat elnézve ismerős a dolog, bár nem tudom, te is úgy működsz-e, mint én, valószínűleg nem: jön a szénhidrátdús édes étel, aztán onnantól elszabadul a pokol. Legyél határozott utána, ha eszel is, megfelelőbb ételt, amivel nehezebben szállsz el (nincs étel, amivel én ne tudnék elszállni, sajna, de bizonyosakkal sokkal nehezebb, mert jól laktatnak vagy kissé unalmasak), lelkileg gyengén pedig ne legyen csalónapod (vagy ne érdekeljen, ha elszállsz, csináld direkt).

Én már eleve nem várok jót bizonyos napoktól, pl. amikor palacsinta van :) Bár bizonyos korszakokban tudom, hogy valószínűleg nem lesz gond.

Mostantól csináld jobban, kész, ne idegeskedj rajta, az nem jó.

Nem tudhatom, hogy lazább vagy szigorúbb diéta kell a te esetedben, ez nálam is mindig vibrál. Ne legyen túl szigorú, de túl laza sem, hol attól borulsz ki, ha szigorú, hol attól szállsz el, ha laza...

Szia!

Én is hozzád hasonló lelki alkat lehetek, mert számomra nem csak fogyásnál, hanem az élet minden területén tipikus ez a jelenség: úgy érzem, hogy már elrontottam (sok édességet ettem, sok időt elpazaroltam már ma, több napos sikeres láncot megszakítottam, az optimálisnál kicsit rosszabb módszerrel álltam neki valaminek), következtetésképp most már nem is érdemes tovább próbálkozni, inkább föl kell adni, mert úgysem lesz tökéletes.

Így leírva látszik, mekkora hülyeség, de mégis annyiszor beleesem ebbe a csapdába. Neked most az a fontos, hogy folytasd a diétát, ne add fel. Számold ki, hogy a mai kalóriatöbblet hány gramm zsírt jelenthet maximum (9-cel kell osztani, és csak a tervhez képesti kalóriatöbblettel számolj, grammban fog kijönni az eredmény), valójában ennél kevesebbet hízol vissza, mert a szervezet nem 100% hatásfokú. A lényeg, hogy a kapott értékből látni fogod, hogy nem a mai bezabálás miatt hízol el, hanem amiatt, ha most feladod a terved.

A húsvét nehéz ügy, főleg ha rokonokhoz mentek, akik szeretnek etetni. Ha nem sikerül, akkor se add fel, húsvét után térj vissza a normál kerékvágásba, pikk-pakk le fog menni, amit felszedtél, három nap alatt nem tudsz annyit hízni, ha direkt csinálod, akkor sem. Nálunk az valamennyire működik, hogy a rokonok a mi kérésünkre a sütemények mellé mindig tesznek ki felvágott "sovány" gyümölcsöket, almát, narancsot stb (lehetőleg nem banánt meg szőlőt). Ne ijedj meg, ha a sok almától megnő a súlyod, az élelmi rostok miatt a belekben haladó kajamennyiség nehezebb lesz, de ez nem igazi hízás. Dupla haszon, ha az egész délutánon át tartó sütis asztal mellett ücsörgés helyett be tudsz iktatni egy-két óra sétát.

Szia!

Ha süteményes tál körül ülve beszélgetünk, akkor én azt szoktam, hogy veszek pár sütit külön tányérba (amennyit összesen enni akarok), és kisebb darabkákra vágom őket. Ebből eszem beszélgetés közben, ha épp enni akarok, így jobban követni tudom a mennyiséget. Nekem valahogy boldogság szempontjából az számít, hogy hányszor eszem a sütiből, nem az, hogy mennyit, így a darabolással ugyanannyi gramm sütiből több boldogságot tudok "kitermelni".

Ha meg otthonra marad süti, akkor igyekszem mással megetetni a nagyját. Ha én eszem belőle, akkor mindig kiveszek egy tányérra, amennyit enni szeretnék, a maradékot visszacsomagolom, elteszem, jó messzire megyek, és csak ekkor eszem meg, amit kivettem. Ha előbb enném meg, és azután próbálnám a maradékot eltenni, annak az lenne a vége, hogy kivennék még egy adagot.

Persze azt te tudod, hogy te min szoktál elcsúszni, de ha segítenek ezek a módszerek, akkor használd egészséggel :-)