Miért van az hogy évek óta ha diétáztam is mindig visszahízom ugyanerre a súlyra de tovább nem hízom?

Mert temérdek diéta nem ér semmit a világon.

Az EGYETLEN hatásos dolog a pluszkilók ellen az életmódváltás!!

És itt most nem arra kell gondolni, hogy akkor soha többé nincs csoki, vagy kakaós csiga (engem ez rémített meg:D). Pusztàn kell tartani egy egészséges ellensúlyt: kevesebbb szénhidrát, több fehérje. Nyilván, ha teljesen lerakod az édességeket, gyorsabban haladsz, de sok embernek (köztük neked és nekem is) az egy kínzás.:) Szóval kevesebb ch!

És kellene valami sport is, pl. nagyon jó a bicaj, vagy a futás, de az ugrálókötél sem rossz, és azt még otthon is tudod csinálni.:)

Ha tényleg meg akarsz szabadulni a kilóktól, ez az egyetlen út. Sok szerencsét!:)

Mert csak ennyire vagy beteg. A mitokondriális anyagcseréd még csak ennyire rossz. Nyugi, idővel még romolhat ez is, a hormonrendszered egészsége is, és akkor majd hízhatsz tovább.

A krónikus betegségekhez tulajdonképpen csak idő kell. Ki fogékonyabb rájuk, ki ellenállóbb, ki jobban odafigyel magára ezért elkerüli őket, de általában megjelennek idővel, amikor már elég hosszú időn át éri károsodás a testünket. Nyilván az étkezés itt csak egy tényező, bár egy jelentős.

A diéta nem ér semmit. Ahogy már mondták. Életmód váltás. azzal sikerülhet fenntartani. Ugyanebben a cipőben voltam én is. Éveken keresztül. Soha nem voltam vékony, mindig pár kilóval több voltam az átlagnál. (kb. 10 kg) Soha nem mozogtam. Tesi órán, ha futni kellett, inkább vállaltam be az egyest és leültem a kispadra. Mellette mindig nassoltam, vagy épp ellenkezőleg nem ettem egész nap semmit max. valami péksüteményt. Fél liter teába belekevertem kb. 5 kanál cukrot. Szóval "csodálatosan" ápoltam a testem.

Aztán jött a fordulat. Azt mondtam, hogy ebből elég. Elkezdtem futni. Sőt, megszerettem a futást. Szerintem, ha ezt a tesi tanárom tudná, dobna egy hátast. Emellett a kerékpározást. Elkezdtem edzeni. Igyekszem kihozni magamból a maximumot. Persze sz**ból várat építeni nem lehet, de legalább csinálom és ez a lényeg. Elkezdtem átváltani egészségesebb ételekre. Teljes kiőrlésű lisztek, zabliszt, zabpehely, fehér húsok (ezzel baj nem volt szerencsére, a vöröset soha nem szerettem), közte a hal, amit mindig is utáltam, de most néha még az is lecsúszik. Rengeteg zöldség, gyümölcs. Olyan zöldségeket is eszek, amiket azelőtt nagy ívben elkerültem.

Egyetlen dolog van, amit egyáltalán nem iktattam ki és az a cukor. Próbálkoztam finomítatlan nádcukorral (sütésnél), xilittel, eritrittel az édesítők közül, de nem jött be. A nádcukor az egy dolog, sütiben elfér, de a xilittől felpuffadtam, az eritrittől úgyszintén, csak nem akkora mértékben, viszont ami közös, hogy ha egy hétig csak édesítőt használtam, tuti, hogy rám jött egy falásroham. Szóval a cukorról nem mondtam le, csupán csak visszavettem belőle. Próbálom minimálisra csökkenteni a mennyiségét az ételekben. Sőt teába nem is teszek.

Kezdetben kizártam a péksüteményeket, édességeket. Nem régiben azonban elkezdtem fokozatosan beiktatni. Nem napi szinten persze, de néha-néha megengedek magamnak egy kis elcsábulást.

Szóval isten igazában én nem diétáztam soha, csak igyekszem figyelni arra mit eszek és mozgok.

A mozgást nem hagytam abba a mai napig. Pedig az életmódváltást egy éve elkezdtem. És a mai napig tart. Még most is kísérletezgetek, hogy mi a jó, mi a nem.

Az eredményem pedig annyi, hogy lefogytam 54 kilóra, tartom már fél éve. Szerintem utoljára általános iskolában voltam 54 kiló. A ballagási kosztümöm nagy rám, aminek iszonyúan örülök, mert bár akkor sem voltam egy nádszál, volt hogy a nadrágját sem tudtam begombolni.

Nem azt mondom, hogy nem számít a testalkat és a genetika, mert igenis sokat számít, viszont nem lehet kifogás mindenre. Ahhoz, hogy valamit elérj, nem pár napos/hetes diétákra van szükség, hanem egy olyan életmód kialakítására, ami különbözik az eddigitől és pozitív hatással van a testedre/szervezetedre.