Hogy tudok ellenállni a csokinak/édességeknek?

Én is úgy voltam vele, mint a #10, évtizedekig. Aztán egy nap leálltam vele. 1 évig semmilyen csokit nem ettem. Aztán vettem magas kakaótartalmú étcsokit, amit régebben biztosan meg nem ettem volna, és meglepő módon ízlett. Ebből 1 kocka pont elég nekem, ha épp megkívánom. A tejcsokit már túl édesnek érzem, nem hiányzik. Nem is baj, a fogaim már így is épp eléggé tönkrementek sok év alatt a rengeteg cukortól.

Szerintem is a családoddal beszéld meg, hogy ne előtted egyenek ilyeneket. Az első 1-2 cukormentes hét lehet, hogy nehéz lesz (ekkor kell a nagy akaraterő, elhatározás, valami egészségesebb alternatíva sem árt, ha kéznél van), utána már lazán megleszel nélküle.

Ez bután fog hangzani, pedig valóban igaz. Egy gyomorrontás sokat segít.

Más kérdés, hogy nyilván a folyamatos gyomorrontás sem jó dolog. Viszont kezdésnek megteszi. Ha az első csokimentes néhány napon, esetleg egy héten túl vagy, utána már menni fog magától.

De az ún. behelyettesítéses módszer is működni szokott. Ez abból áll, hogy amikor arra gondolsz, hogy de jó lenne egy csoki, vagy valami édesség, akkor valami teljesen mást kell tenned. Pl. lenyomsz pár fekvőtámaszt helyette, esetleg megcsinálsz néhány felülést helyette, ilyesmi. De lehet bármi más is, csak az a lényeg, hogy amivel ilyenkor helyettesíted, az ne valami más étel legyen.

Valóban, ha csak csipegetni próbálsz, az nem fog sikerülni, mert igen, ha már egyet eszel, az hozza magával a többit is. Tehát fontos, hogy erről sajnos egy ideig - természetesen nem örök életedre, hanem csak úgy egy-másfél évre - teljesen le kell mondani.

Ez hasonló dolog, mint a dohányzás. Arról sem lehet úgy leszokni, hogy csak keveset dohányzik az ember. Kizárólag egyik napról a másikra, hirtelen és teljesen dohányzásmentesen működik.

Eleinte nagyon rossz, de ahogyan az idő múlik, egyre jobban és könnyebben fogod viselni a nélkülözést.