Nem tudok lefogyni. Már hánytattam is magam. Mit csinálok rosszul? Mit tegyek? 16/l

Az alkoholista is úgy kezdi, hogy csak egy pohárral iszik egy nap, és a drogos is váltig állítja, hogy ő aztán nem szokik hozzá. Egy egészséges emberben fel se merül, hogy önhánytatással fogyjon!

Mért nem akarsz pszichológushoz menni? Semmi baj nincs azzal, segítő szakember. Abban is segít, hogy megtudd, mért nem bírsz leállni a már szükségtelen evésről, vagyis segít ezt a problémát önismeret útján megoldani.

Amikor ennyi idős voltam, nekem is ilyen problémáim voltak. Elmesélem, tanulságképpen a tortenetemet.

Sosem voltam kövér lány , sőt , sportos voltam és azt hittem bármit ehetek amit csak akarok. Állandóan ettem, suli után , ha hazaértem, éjszaka , nasiztam , mert úgy gondoltam úgy sem hizok. Az akkori 50 kilós lányból 75kilos kiscsaj lett .

Elhatároztam hogy lefogyok. Nem ettem sokat , sőt , csak reggel két szelet barna kenyeret rengeteg zöldséggel,a nap hátralévő részében semmit. Délután négykor egy joghurt volt a vacsorám. Éhes sem voltam mert összeszorult a gyomrom.

Jöttek a falásrohamok, mert legyengült én és a szervezetemnek szüksége volt a kajára. Bulimiás voltam , állandóan hanytattam magam majd nem tudtam lábra állni, mert tönkrement a bokám. A dilis eredményeim romlottak , beesett az arcom, anorexiás lettem. 48kilóra fogytam le , ami rendesen betette a mércét. Emellett egész nap a kaján gondolkodtam, és mindig azt álmodtam hogy jollakom, reggel pedig orbitális buntodatom volt, mert azt hittem tényleg bezabáltam este.ÍGY JELZETT A TESTEM.

Anya elvitt dokihoz . Antidepresszánsokat és B6vitaminokat , etvagynoveloket szedtem. Rendesen ettem, a bokám rendbe jött, de annyi koplalás után a súlyom azonnal visszajött. (Ami természetes)

Megoldás: abbahagytam a hanytatast, egészségesen etkeztem és naponta többször keveset így beindult az anyagcserém. Eljártam kondizni, lovagolni, futni, túrázni és szedtem a többi táplálékkiegészítőt is, mert szükségem volt rá, ugyanis a verkepem katasztrofális volt.

Mára teljesen meg vagyok elégedve az alakommal. 170cmvagyok és 60kiló kereken. Jól nézek ki , büszke vagyok magamra , hogy legyoztem ezeket a betegsegeket és a megfelelési kényszert.

Rendesen eszem, ha megkívánok egy sütit megeszem , igazából bármit megeszek , de keveset , nem tömök magamba több szelet sütit.

Ha egészségesen eszel nem is fogod annyira kívánni ezeket a cukros dolgokat.

Neked :

Egyél rendesen, sportolj valamit , így buntodatod sem lesz .

Menj el diákmunkázni és annyi ruhát vehetsz magadnak amennyit csak akarsz.

Menj el kozmetikushoz, ő rendesen kiszedi a szemöldököd, bajuszod, ha először szeretnéd (és nalunk500ft)

bármilyen kérdésed van vagy ha segítségre szorulsz írj nyugodtan privátban!

20/L

Azt tudom tanácsolni, hogy nézz utána az egészséges táplálkozás előnyeinek, és az egészségtelen táplálkozás hátrányainak. Kutakodjál, hogy milyen étel egészséges, és milyen étel nem az. Ez egy jó kiindulópont. Próbálj ezek szerint enni. Sok ételtől csak éhesebb leszel, nézz utána mit jelent az alacsony glikémiás indexű étel. Ezek ugyanis nem okoznak éhségérzetet.

Javaslom kiindulási pontnak a flexitáriánus diétát, vagy a cukorbetegeknek ajánlott étrendet, Inzulinrezisztencia-diétát, ezek mind hatékonyan segítenek a fogyásban, és az egészséges életmódban.

Egyébként átérzem, amit írtál, én is hasonló problémával küzdöttem, 30 kg felesleggel olyan érzés volt ennem, mintha az éhenhalás ellen küzdenék. Nagyon nagy elhatározás kellett ahhoz, hogy elkezdjek tudatosan egészségesen enni, de mára már belejöttem, és le is fogytam eddig 12 kg-ot 4 hónap alatt, elmúltak az éhségrohamaim, és nem is kívánom azokat az ételeket, amiket azelőtt ettem napi szinten.

Sajnos igazuk van az előttem szólóknak.

Annyit tennék hozzá hogy nem èrtelek.

Haver 60kg abszolút nem annyira sok, hogy koplalásnak kéne miatta.

Szeresd magad, fogadd el magad tök jó vagy így. Egyél normálisan,mert kell neked!

Nyilván nem azt mondom hogy nincs rajtad felesleg, de semmi gond nincs veled.

5 kiló meg nem a világ vége.

Nyugi nincs semmi baj.

Biztos vagyok benne hogy ettől még szép vagy!

Ha meg sovàny lennél az lenne a baj, nincs olyan hogy tökéletes.

És hidd el mások is olyanok mint te, ettől nem vagy rosszabb mint ők.

Már pusztán az a tény, hogy kijelented, biztosan nem mész pszichológushoz, annak egyértelmű jele, hogy nem ártana pedig. Egy lelkileg oké ember tisztában van vele, hogy mindig van hová fejlődni és teljesen nyitott arra, hogy ezt megtegye. Tehát az, akinek tulajdonképp valóban jóval kevésbé lenne szüksége pszichológusra, annak semmilyen problémát NEM fog okozni az, hogy felkeresse.

Ez csak abban válthat ki tiltakozást, akinek az önbecsülése, önértékelése nem teljesen oké. De ha ez nem lenne elég bizonyíték, itt vannak azok az adatok is, amiket leírsz magadról. 155/60-nal Te "gusztustalanul nézel ki", "utálod magad", utálod az arcod, a szemöldököd, utálod a viselkedésed, az alakod, utálod hogy nem fogysz stb. Na, erre aztán nem mondhatod, hogy de Te annyira oké vagy, annyira kiegyensúlyozott, annyira elfogadod magad, az életed annyira nyugalom és boldogság, hogy a pszichoterapeuta a legutolsó, akire rászorulsz! Kétszer-háromszor ilyen súlyos lányok élnek teljesen vidáman, meggyőződve arról, hogy ők így jók, és eszükbe sem jut, hogy undorodjanak maguktól és erre jön, hogy a környezetük is általában maximálisan elfogadja őket, mert tudnak felszabadultak, közvetlenek lenni és nem 150 kiló frusztráltság a lényük.

Mindegy, hogy Te hány kiló vagy, akár 40 kiló, akár 120, ha ilyen szinten elutasítod magadat, akkor igenis az érzéseiddel, "lelkeddel" kellene kezdened valamit egy hozzáértő személy segítségével!

- "Mit lehet tenni?"

- Az egyetlen út, amit "lehetne tenni", hogy megoldod azt a lelki okot, ami ilyen külsőségekben nyilvánul meg Nálad. Egyáltalán nem észszerű, ha csak a tüneteket akarnád kezelni a probléma gyökerei helyett. Nem is lehet hatásos. "Csővégi megoldás" nem szünteti meg a problémát, az mindig újra fogja termelni az újabbnál újabb tüneteket.

Először el kellene fogadnod azt a tényt, hogy az összes érzésed és elégedetlenséged csak egy rejtett probléma tünete. Amíg ezt nem fogadod el, nincs esélyed a megoldásra, hiszen hogyan tudnál megismerni és megoldani egy problémát, amíg EL SEM FOGADOD a létezését?!

Másodjára el kellene fogadnod azt a tényt, hogy Te az életben önmagadat diagnosztizálni nem fogod tudni. Ez van. Nem fogod soha azt mondani csak úgy magadtól, hogy na, nekem fel kell keresnem egy pszichoterapeutát, hogy jobb legyen az életem. Ehhez kellene ugyanis belátás, ész, alázat, önreflexió. De pont amikor az emberen segítene egy pszicoterápia, akkor ezeknek eléggé híján van. Amíg Te azon pörögsz, hogyan tudnál lefogyni, addig az eszed takarékon van. Ilyenkor rá vagy utalva a környezetedre, hogy az észrevegye, hogy valami nem oké és szóljon Neked erről. De amíg nincs benned ész, alázat, belátás, addig csak a saját rögeszmédhez ragaszkodsz és nem vagy hajlandó elfogadni a külső szemlélő segítségét. Pedig gondolhatod, hogy például nekünk aztán édesmindegy, hogy Te - egy névtelen idegen az online térben - pokolian érzed magad és látszólag ezt az állapotot fenn is akarod tartani. Te hülyeséged, Te problémád. Mégis vesszük a fáradságot, hogy adjunk Neked egy visszajelzést, amit már a Te felelősséged megfontolni. Szem előtt tartva, hogy kívülről tisztább a kép és mivel a külső szemlélő érzelmileg NEM érintett, tárgyilagosabb, objektív visszajelzést tud adni Rólad. Ahhoz kell ész, hogy ezt belásd.

Végül: a pszichoterápia nem "beteg emberek gyógykezelése". A pszichoterapeuta nem "gyógyít". A pszichoterapeutának nem "betegei" vannak. A pszichoterápia csak "fitness a léleknek". Egy eszköz, amit olyan emberek vesznek igénybe, akik tenni akarnak valamit az életükért. Így csakis akkor működik, ha az "ügyfél" nyitott erre, ha nyitott dolgozni önmagán, rájönni dolgokra, ha akar változtatni. Akkor viszont nagyon hatékony. A pszichoterapeuta egy segítő partner ebben a folyamatban.