Sokszor látok kövér nőket sportolni. Ők dundi kislányok voltak régen, akikkel úgy toltak ki a szülők, hogy hagyták csokizni?

Dundi kislány voltam. Nem csokizni hagytak. Nagymama vigyázott rám szinte egész nap, amíg a szüleim dolgoztak. Kiszedett egy hatalmas adag ételt, és ha nem ettem meg, nem mehettem sehova. Büntetést kaptam érte. Szerinte egy gyerek akkor szép, ha kövér, meg sokat kell enni, hogy nőni tudjon. Volt, hogy sírva ettem meg a maradékot, mert már nem esett jól. De muszáj volt.

Hatodikban már 80 kg voltam. Mindenki cikizett, rugdosott, köpködött... egy barátom sem volt.

Aztán 14 voltam, amikor a nagymama elhunyt. Első hónap végére fogytam 5 kilót. Aztán elkezdtem ész nélkül koplalni, lefogyjam. Belassult az anyagcserém, tönkre ment a gyomrom. Egy darabig fogytam. Aztán amikor abbahagytam a koplalást, híztam ezerrel. Újabb koplalás. Jojó.

17 évesen egy barátnőm rázta helyre a meszet az agyamban. Azóta sportolok, diétázok, hogy tartsak egy elfogadható súlyt, de beletörődtem, hogy sose leszek vékony. Visszafordíthatatlan károkat okoztam a koplalással is, és a korai túlsúllyal is.

Nem feltétlenül. Sokan híznak meg felnőttként helytelen életmód, ülőmunka vagy hormon gondok miatt.

Es fordítva: sok duci gyerekből lesz vékony felnőtt.

Szerintem a lényeg, hogy belátták: változtatniuk kell. Nekik sokkal nehezebb, mint azoknak, akiknek alapból az életük része a sport. Én mindig drukkolok nekik.

Sose voltam vékony, de nálam ez fokozatos volt. Sosem etetett senki (kivéve a rokonok, de messze laktam, évi 2 alkalmat pedig kibírtam. ha tartósan voltam náluk, nem csinálták. de emlékezetes, hogy megsértődtek, mert nem ettem még egy nagy tányér csirkepörköltet nokedlivel, persze a leves és a süti között. én igazán tudtam enni 2 ember helyett, de ez még nekem is sok volt). Az okokat nem tudom megtalálni, de rengeteget ettem évtizedeken át. Szerencsére jó a genetikám és nagyon lassan híztam, de azért sok összejött.

Most a legnagyobb gond a megszokás. Volt két drasztikus életmódváltásom (jelenleg némileg erodálva vannak meg, de jogom van megváltoztatni a véleményemet :) de úgy sosem fogok enni, mint rég), de... Megszoktam, hogy mindig sokat eszem, evés végén desszert (rengeteg édesség volt otthon. csokit nem tukmáltak rám, azt sosem tudtam sokat enni, pedig szeretem, de a csokival nincs is baj, a sütik sokkal rosszabbak)... Ezek nagyon erősek a mai napig, hiába ügyelek az étkezésemre sok éve. Ha egy nap nem eszem sok édességet, az már nagy eredmény. Pedig elvileg meg tudom tenni gond nélkül, nem függök az édességektől, csak megszokottak és finomak.

Úgyhogy rajtam múlt és múlik az egész. Annak sem kéne zavarnia, hogy a párom mit eszik, de azért hat rám. Tudok hetekig ketózni az ő napi sokszáz gramm szénhidrátja mellett, ha akarok, az OK, de ha ő heti 20-szor eszik édességet (ami elég tipikus nála), én se tudok csak kétszer... Soha nem akartam kizárni az édességet, jónak tartom a sajátjaimat, így annak könnyű prédája vagyok, hisz jóformán semmi ellenállást nem mutatok fel.

Úgyhogy nem csoki volt. Sokszor leírtam már, hogy van emlékem egy nyári reggeliről. 1 liter tej, fél kiló kenyér, biztos volt némi szalonna vagy vaj is, zöldség s ki emlékszik még, mi? Én délutáni evő vagyok, ez kivételes alkalom volt, miután megjártam az élelmiszerboltokat s megéheztem közben. Vacsorára tuti benyomtam egyszer fél lábos lebbencslevest, mert arra is emlékszem.

Karácsonykor a komplett tortát és a 4 egyéb sütit is nekem kellett megennem,. mert anyám nem ette, csak csinálta és több ember nincs a családban, na ez irritált. A krémes torta ma is fogyókúrás ételem a laktató hatása miatt, akkor is egy hétig ettem. De azért milyen már, hogy kötelezően tortázni kell? Ezt nagyon sérelmeztem, de csak emiatt nem híztam volna el, még fél kiló sem jött volna fel. Az elhízást én csináltam magamnak. A nem ideális étrend, na azt sajnálom. Főleg, mert én csak túlevéssel tudok jóllakni rajta (de amennyit én ettem, az már nem sima jóllakás szint volt, így továbbra is vállalom a felelősséget). Nem volt hiányos étrend, távolról sem, nálunk aztán mindig volt sokféle zöldség, gyümölcs, jóféle fehérje... Csak éppen millió más is. Sok cukor, sok liszt, sok zsír. Ma már több eszem van, de segített volna, ha nem fél tonna mindenféle étel között növök fel.