Gyógyult bulimiások, evészavarosok, kényszerevők, hogy sikerült kigyógyulni ebből az ördögi körből?

Bár teljesen nem sikerült, de nagyon sokat javult az állapotom azzal, hogy elkezdtem futni. Hetente 3-4 alkalommal futok, kb 15 km-t, ami ugye nagyon sok kalóriát eléget, gy mellette simán ehetek akár 3000 kcalt is egy nap, és nem leszek tőle kövér. És nem kell lemondanom pl a csokiról, sütikről eg egyéb finom kajákról sem.

Illetve azokon a napokon is, amikor nem futok (mert minden nap azért nem lehet, kell pihenőnap), próbálok valamit mozogni, akárcsak hosszabb séta, biciklizés, vagy túrázás.

(Elsőre amúgy biztos nem fog 15 km futás menni, eltart egy darabig, mire erre a szintre jut az ember. AMikor először mentem futni, 2 km után kidőltem. De érdemes folytatni, mert tényleg tök jó érzés utána, hogy tulajdonképpen ehetsz, amennyi jólesik, mégsem hízol.)

régi kérdés, de azért válaszolok^^

Nos, én először anorexiás lettem, utána estem át (egy fokozott stresszt okozó pszichológus is közrejátszott) bulimiába, sosem hánytattam magam, de hashajtóztam, és mozgással kompenzáltam. Aztán, a sok mozgás és kaja miatt megerősödtem, és észrevettem magamon, hogy sokkal gyorsabban futok. És nagyon jó érzés volt, hogy elismertek valamiben, hogy van amiben jó vagyok. Elkezdtem figyelni a táplálkozásomra, hogy megfelelő mennyiségű fehérjét vigyek be, a szénhidrátot többnyire alacsonyan tartom, de nem túlzottan (80-120g aznapi sporttól függően). A szénhidrátot próbáld meg elosztani napközben, és legyen mellette fehérje is. A lassú felszívódású ch-t részesítsd előnyben. :)

Kísérletezz! Rengeteg egészséges és finom kaja van, és néha jó érzés ezekkel bíbelődni. ^^

Próbáld elosztani a kaját kis részletekre (eleinte nagyon nehéz, tudom) és az is segít, ha olyat eszel, ami nagy térfogatú, de kevés kalória.

Persze még most is előfordul, hogy megrohanom a csoki-fagyi-nasik "szentháromságot", de igyekszem minden napot sikerként megélni, amikor nem. Édességet nem veszek magamnak, ha megkínálnak, elfogadok pár falatot, de annyi. Ha sokat eszek, igyekszem nem katasztrófaként megélni, bár sajnos még van, hogy hashajtózom... Igyekszem kontrollálni az érzéseimet, felismerni, hogy mi vezet falásrohamhoz. Keress más örömforrást, egy békés séta, filmezés, olvasás, vagy egy kutyus (OwO) sokat segíthet. Rendezd a kapcsolatod a családoddal, barátaiddal, és ne félj tőlük támogatást kérni.

Huh, ez hosszú lett, de remélem segíthettem.^^

Minden jót! :)