Volt evészavarosok/gyógyulófélben lévők, ti hogyan birkóztatok meg ezzel az egésszel? (leírásban a történetem)

A jelenlegi állapotom egyáltalán nem súlyos (167 cm, 44-46 kg, 19 éves vagyok), viszont fejben már nagyon nem vagyok rendben. Állandóan az evésen és a fogyáson gondolkozom, előre megtervezem az összes étkezésemet, egész nap azt várom, hogy ehessek valamit, mindent lányt alaposan megnézek és azon filózom, hogy vékonyabb lehet-e nálam, stb.

Általában úgy néz ki, hogy 5-6 napig sanyargatom magam, azután pedig elszabadul a pokol és 1-2 napig folyamatosan zabálok (ezért is a súlyingadozás). Amikor anyukám valami finomat főz/süt, akkor teljesen bekattanok, őrjöngök magamban, legszívesebben kidobnám az ételt, amikor pedig látom a családomat amint ezt a sok finomságot fogyasszák, szinte gyűlölöm őket és legszívesebben a fejükhöz vágnék mindenféle rondaságot és az arcukba nyomnám az ételt.

Valahogy szeretnék visszarázódni a normális kerékvágásba, hiszen fokozatosan romlik a családommal való viszonyom az őrültségem miatt, állandóan lehangolt és ingerült vagyok, egész nap kalóriákat nézegetek stbstb. De úgy érzem, hogy nem tudnék nromálisan enni, vagy az önkínzás vagy a zabálás.

Most kb 400-500 kcalt eszek egy nap folyamán (ez gyümölcsök és zöldségek nélkül, azokkal kb 800-900 is van), sosem volt még olyan napom, hogy nem ettem volna semmit, nem is szeretnék ilyet. Amikor bekattanok, szerintem kb 5000-6000 kcalt is megeszek (utána hashajtózni szoktam, tudom hogy nem fogyaszt de "tisztának" érzem magam tőle. Emellett próbálok biciklizni, de nem mindig van erőm hozzá.

Ami még szerintem érdekes, hogy a zabálós napokon (attól eltekintve hogy egész nap tömöm magamba az ételt és amikor már tele vagyok azt várom, hogy mikor bírok újra enni, hiszen már úgyis elszúrtam a napot) teljesen normális vagyok, tudok rendesen beszélgetni a családommal, enm harapom le a fejüket stb.

Ha beállnék egy kb 1200 kcal-os étrendre, ami alapvetően nem szemét kajából áll, de mondjuk hetente megeszek egy tábla csokit / pár szelet sütit, és emellett mozgok kb napi egy órát, akkor meg tudom tartani a súlyomat, nem fogok visszahízni? (Kb. 56-57 kg voltam mindezek előtt) Elmúlnának így a falásrohamaim? Hogyan győzzem le a csontsoványság iránti beteges vágyamat és hogyan láthatnám magam reálisan? (jelenelg úgy érzem egy bálna vagyok.)

Bocsánat, hogy ennyire hosszú lett, de kétségbe vagyok esve, szeretnék kimászni ebből.