Ti hogy vagytok ezzel? 30/N vagyok és elegem van abból, hogy arra kell figyelnem, miből mennyit eszem, mert különben erősen lemaradok a mai nőideáltól.

1. az egészség a legdrágább kincs

2. mozgásban az élet

3. magadnak felelj meg

4. csupán azért érzed ezt az egészet, amit ide leírtál, mert kényszerből csinálod és nem szeretetből, ha tudatosan váltasz életmódot, tudatosan figyelsz az egészségedre, akkor élvezed azt, hogy pl. mondjuk eszel édességet, de ugyanakkor otthon mozogsz 30 percet még aznap, vagy ha nem is aznap, de mozogsz, mert jól esik számodra egy kicsit megmozgatni az elgémberedett tagjaidat

persze, ha eleged van abból, amit utálsz, ez teljesen evidens

nekem pl. nincs elegem abból, hogy mozogjak, mert szeretem a mozgást

6. mi a mostani nőideál? fogalmazd már meg légyszi (hisz köztudott, hogy hazánk az egyik legelhízottabb országok közé tartozik, és 4. az OECD országok között)

7. ha valamibe beleteszed a "kell" kifejezést az egyenlő a kényszerrel, tehát nem szereted

Sosem érdekelt a nőideál, 30 évesen amúgy kövér voltam, de legalább sokat túráztam. Ez nem volt jó.

Azóta sokat fogytam, továbbra is teszek a nőideálra, a páromnak kövéren is tetszettem, de így még sokkal jobban, pedig hol van még a vége...

Elég szerencsés vagyok, ha úgy nézzük, képtelen vagyok észrevehető tempóban hízni, de jó étrenden s megfelelő mentális állapotban ahhoz, hogy ne zabáljak spontán, főleg nincs mitől tartanom. Mozogni pedig bármikor lehet többet.

Van, akinek nehezebb, de megfelelő életmód s egy reális kinézet mellett azért jó esélyeink vannak, azt hiszem.

Némi odafigyelés egyébként nem fáj, már elég sok éve figyelek a táplálkozásomra, amikor nincs deficit, akkor elég jól elvagyok. S ha laza napokat akarok tartani, akkor azt tartok, na és?

Őszintén szólva, én megértem a kérdezőt, én is sokszor érzek így. A családunkban a nők mind tömzsik, alakra nagy mell, nagy popsi, nagy combok. Én is ilyen voltam, ráadásul 16 évesen a súlyom már 90 kg fölött volt 165 centihez, mert hát a gyereknek enni kell, mondták anyámék. Drasztikusan lefogytam 1 év alatt (kemény diétával és még keményebb edzéssel), azóta eltelt 5 év, 50 kg fölé nem megyek. Így vagyok csinos, nem kell törődnöm azzal, hogy mit veszek fel, mert bármi jól mutat rajtam. De közben persze utálom, hogy nekem ezért nap, mint nap izzadnom, számolnom, terveznem kell.

Másoknak a karcsú alak megadatik, főleg így a 20-as éveikben anélkül, hogy bármit tennének érte. Ihatnak, ehetnek amikor és amennyit akarnak, ha megkínálják őket valamivel, nem az az automata válaszuk, hogy "nem, köszi"...

Nekem életem végéig figyelnem kell arra, hogy mit eszem, ha meg akarom tartani az alakom. Le kell vonszolnom magam az edzőterembe és lenyomni az órás spinninget. Kaját kiadagolni, lemérni, makrót számolni, kalóriát összeadni. Milyen jó is lenne csak úgy elcsenni egy falatot a párom tányérjáról, mert az olyannagyonguszta, de nem így megy ez.

Szóval piszkosul nehéz. Érezze nagyon szerencsésnek magát az, akinek ez nem a mindennapjai része! Attól még persze önként csinálom ezt, nem tart senki pisztolyt a fejemhez, hogy muszáj egészséges életmódot élnem. Csak magammal szemben mindig a maximumra törekszem.

#8: "vigasztaljon" az a tudat, hogy aki 15-20 évesen büntetlenül ehet, az 30-40 évesen nem biztos, hogy fog tudni. Van néhány genetikai csoda, de a kamaszként és fiatal felnőttként csinos, vékony, "bármit megehetek" lányok kb. 70%-ából a házasságok és az első gyerekek után akkora tehenek lesznek, mint a ház. Saját tapasztalat. Ha valami előnye van annak, hogy egész kamaszkoromban a súlyommal küzdöttem és önmegtartóztatnom kellett (rekord: 161 centi, 83kg), hogy most tudom tartani a súlyom a normális tartományban (60 kg alatt). Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a jó néhány év rutin és az odafigyelő életmód hosszú távon a mi fajtánknak kedvez.

Kérdező: én azt csinálom, hogy egész héten nagyon tisztán eszek minimálisan kevesebbet az igényemnél, és pénteken vagy szombaton ezen felül megengedek magamnak valami plusz szemetet. Meki, kínai, valamilyen süti, rendezvény, stb. Nekem ez segít tartani. Ja, és azt feladtam, hogy kifejezetten ideális legyek, a cél az egészségem megőrzése és számomra elfogadható esztétikum. 161 centihez az 56-60 kiló ugye nem a túl vékony kategória.

A túlzott vékonyság tartása nélkül lehet jól élni, ugyanakkor a másik véglet, a teljesen elengedem magam, lesz ami lesz, nem vezet boldog élethez. Ha husi vagy, de minden más téren tartod magad, akkor semmi gond. Ha kifejezetten kövér, akkor azért érdemes összekapnod magad.

Viszont nagyon kell arra figyelni, hogy ne süppedjen bele az ember a nekem már mindegy, eszek amennyit akarok gondolatba, mert akkor tényleg vállalhatatlan folyamatok indulnak be.

Nekem is többször össze kell szednem magam és újra belelendülni a csinosságba (nem csak súly, hanem ruha frizura stb terén is). Azt gondolom, hogy amíg újra és újra össze tudja kapni magát az ember, addig nincs nagy gond. De nem merném teljesen feladni a teljesítményt, elvárásokat. 35-40 felett az már maga az öregedés lenne.