Hogyan tudnék ebből az egészből kijutni, nagyon szenvedek már?

Rengeteg vitamint, roboráló "tápszert" írtak fel az orvosok, aminek következtében elkezdtem enni, és eljutottam az 55kg-ra(támogatás szülői részről volt). Aztán megismerkedtem egy kedves fiúval, akivel kialakult köztünk valami, de csak pár hónapig voltunk együtt, mert kiment külföldre dolgozni, én nem tudtam vele menni, nem tudtam itt hagyni egyik pillanatról a másikra mindent. Aztán rám törtek a falásrohamok, egyre többet és többet ettem, vagyis inkább már zabáltam. Elkezdtem hízni, nagyon nagyon hamar feljött 20kg. Elkezdtem magam hánytatni és vagdosni is, elsőnek csak karcok voltak, aztán egyre mélyebb sebek, volt, hogy fertőtlenítettem(dezodort fújtam igazából a vágásba, agy ha kínozni akartam magam sósavat/ecetet/citromlevet öntöttem bele)-Ezt most még leírni is rossz volt, akkor élveztem, most már nem tennék ilyet. Aztán most ott tartunk, hogy teljesen egyedül maradtam, barátaim mind szétszóródtak, mindenki éli a saját életét, nekem meg senkim sincs. Egyedül lakom, szüleimmel tartom a kapcsolatot, de ők ezekről már semmit sem tudnak. Teljesen elhíztam, 100kg vagyok már, egész nap csak zabálok, teljesen a padlóra kerültem. Nem tudok felemelkedni, elkezdtem sportolni, de akkora a magány, hogy azt is abba hagytam, elkezdtem konditerembe járni, de úgy éreztem, hogy mindenki rajtam nevet, feszült voltam ott és azt is abbahagytam. Van, hogy beveszek hashajtót, nyugtatókat és iszok rá alkoholt, van, hogy pár napra teljesen kiütöm magam. Ebből senki nem vesz észre, munkahelyemen mindig teljesítek, mindenki azt látja rajtam, hogy milyen boldog, vidám vagyok, pedig ha tudnák... Gondolkoztam már azon, hogy öngyilkos leszek, csak ehhez is bátortalan vagyok. Semmi erőm semmihez, kedvem meg főleg, de közben gyűlölöm magam, és nem tudok kijutni ebből az állapotból. Mit tudnék tenni, semmi ötletem nincs már.

Köszönöm a 2. válaszolónak az értelmes hozzászólást.