Akiket úgy neveltek, hogy "addig egyed amíg van! " Hogy szoktatok le róla, hogy oszd be az ételt inkább, mint egyszerre felfalni az egészet?

Nem ennyire durva a helyzet, de azért ismerős. Bár jóllakva kikapcsol az éhségem és általában az étvágyam is, sütit eleve annyit sütök, amennyit egyszerre megehetek, mert azt nem tudom elrakni. Illetve egyszer már sikerült, de fura érzés, máskor nem csinálok ilyet :) Az édességek is nagyon hasonlóak, ha nem rögtön, akkor azért aznap feleszem őket. Nem tökéletes, de megoldás, ha az ember keveset készít.

Nálatok nem lehet megcsinálni, hogy a saját ételedet beteszed egy saját dobozba s megmondod mindenkinek, hogy az a tied és tiszteljék? Mert nálunk ez kiválóan működne. A másik ételét nem eszi meg az ember.

Kisütendő ételeknél lehet még megjátszani, hogy bekeverve vár az a rész, amit nem akartok azonnal megenni.

Hű, ez nagyon rossz.

Dettó ugyanez van nálam is.

Úgy oldom meg, hogy:

1. Szedek magamnak egy nagyobb adagot, aztán eszek belőle egy kicsit, letakarom, beteszem a hűtőbe és beosztom többszöri adagra. Nyilván azt a kaját nem akarja senki megenni előlem amibe beleettem, belerágtam.

2. Vannak olyan kaják amiket csak én szeretek, így ott "biztonságban" érezem magam, ezért akármilyen étel mellé készítek olyat is.

3. Letojom az egészet. Tudom ez utóbbit megvalósítani nagyon nehéz, de gondolj bele, hogy amikor pluszban eszel, mert attól tartasz, hogy később már nem lesz, akkor az plusz kg-ok neked.

4. Kicsit mániákus megoldás, de ha olyan ami nem romlandó (pl. egy tábla csoki, vagy egy konzerv), akkor abból teszel félre magadnak egy adagot olyan helyre ahol csak Te találod meg, aztán amikor meg szeretnéd enni akkor megeszed.