Fiatal hölgyek: akkor is fogyókúráznátok, ha nem ez lenne a közízlés?

Én személy szerint a soványságot kedvelem, ami talán már nem is egészséges. Sosem érdekelt mások véleménye, akkor sem éreztem jól magam, jobban attól, hogy azt mondják jól nézek ki, mert az ÉN elvárásaimnak nem feleltem meg. Szerintem butaság mások tetszésére adni, csakis magunknak kell megfelelni. Úgy gondolom a többség nem azért akar lefogyni, mert "az tetszik a pasiknak", hanem mert saját magának nem tetszik. Ez fordítva is igaz lenne.. ha én szeretek kövér lenni, akkor másnak hiába nem tetszem, az akarok maradni.

Az egyetlen ami fontos, hogy egészséges kereteken belül maradjunk, és saját magunkat szeretni tudjuk.

Általános tévhit a férfiak körében, hogy a nők nekik akarnak tetszeni. Valójában a nők saját maguknak és más nőknek akarnak tetszeni.

Jah, egyébként egészségesen formásan telt alakom van. Homokóra alkat vagyok így ha megveszek sem tudok sovány lenni, mert fenekem és mellem még 45 kg-san is van (igen, voltam annyi, onnan tudom). És voltam 75 kg is, ami nagyon nem tetszett. 58 kg szeretnék lenni. Jelenleg 60,5 kg vagyok és rendszeresen tornázom. A férfiakat letojom mi a véleményük, bár férjem már kezd birizgálni, hogy szeretném-e ha ő is fogyózna. Az ő egóját piszkálja, nem az enyémet :)

Saját magamnak akarok megfelelni, s főleg az egészségem miatt csinálom. Nem jó, ha az ember hasán jópár kiló háj van.

Nekem a karcsú, finoman izmos test tetszik, így ezt próbálom elérni. Még csak nem is tudom, hogy a páromnak jobban tetszenék-e izmosan, de mindegy is, mivel én izmokat akarok, lehetőleg többet, mint ami neki van. Mivel rém lusta vagyok, ez nem lesz egyszerű, de hosszú még az élet s nem adom fel. Csúnyának tuti nem fog találni, még kövéren sem talált annak, most pedig odavan, míg én nem értem, hisz annyira keveset változtam hastájékon. Hja, azt szoktam látni felülről, ha levetkőzöm :)

Erre a kérdésre a megfelelő válasz, hogy nem tudom. Majd, ha a közízlés a telt alakot preferálja akkor eldöntöm, hogy diétáznék-e. Így viszont hiába mondom, hogy magamnak akarok megfelelni, nem a közízlésnek és nekem a vékony tetszik, mert szerintem ez már olyan mélyen benne van a tudatomban, hogy szinte lehetetlen eldönteni, hogy ha fordítva lenne akkor is vékonyan szeretném e magam.

És ez szerintem kb. mindenkire igaz.

Egyébként mellékesen jegyzem meg, hogy a férfiaknak ahogy öregszenek, vagyis inkább egyre érettebbek lesznek jellemzően a teltebb alak tetszik, nem a sovány.

Szerintem meg az hülyeség hogy a nők más nőknek akarnak tetszeni. Miért akarnék más nőnek tetszeni? Nem vagyok leszbikus :D

Magamnak akarok elsősorban, utána pedig a férfiaknak :) Konkrétan lesz*rom más nők mit gondolnak rólam.

Nem tudom egyébként, én most sem akarok az a nagyon vékony lenni, inkább fitt, de úgy izmos hogy maga az izom ne látszódjon ki. :D Ha ez érthető. Szóval inkább a saját véleményem befolyásol, nem a média/közízlés. Ha 120 kiló lenne a 'szexi' akkor se híznék meg, ez kb ilyen.

Nos, ez egy elég elgondolkodtató kérdés.

Mert: Ahogy előttem más is írta, én is hasonlóan gondolkodom, hogy olyan mélyen belém rögzült már ez a fogyókúra-mánia, hogy már szinte kipusztíthatatlan, mintha belém lenne programozva tudat alatt is. Szerintem a nők többsége így van vele,már évek óta, hogy minél vékonyabbnak, kecsesebbnek lenni a cél.

Én pl. 173 centi 57 kiló vagyok, és így kezdem magam okésnak érezni, de pl 63 kilósan (mikor a többség szerint átlagos, normális testalkatú, de nőies, csinos voltam) már nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben. Azt éreztem az utcán mindenki azért néz, hogy ,,már megint egy tehén", meg, hogy a buszon nem férnek el mellettem. Bár, ez a mentalitásom, és ezek a félelmeim jelenleg is fenn állnak. Én nagyon félek, ha rám néznek idegenek mert az a fóbiám, hogy a súlyom miatt teszik azt. Tömegközlekedési eszközökön mindig a lehető legjobban összehúzom magam pl.

Ez van, a társadalom a normál súlyú nőket már dagadtnak minősíti, ez persze legtöbbünkre hatással van. Lépten-nyomon hallom barátnőktől, csoporttársnőktől, női családtagoktól stb, hogy ,,nem szabadna ennem", ,,nem vehetek fel színes ruhát, mert kicsit dagadt vagyok " ,,ma már nem eszem semmit, mert megettem egy kis darab csokit", ,,egy hete nem eszem" stb. -Ez csak pár általam beszélgetésekből véletlen elcsípett megjegyzés. Ezek mindennaposak a lányok körében (sajnos).

Én magam is szívem szerint leadnék még pár kilót (persze sporttal, egészséges étkezéssel), de a családom már piszkál, hogy vékony vagyok, meg félek, hogy megint visszaesek anorexiába, már így is megint picit meginogtam e téren. -Tinikoromban én is benne voltam elég sokáig, és mellette bulimiás is voltam.

Belém tuti nem rögzült semmi. Nem is értem, miért lenne jó vékonynak, sőt soványnak lenni. Karcsúnak igen,de soványnak... Brrr.

A lányok ráadásul magával a testsúllyal is meg vannak akadva, én nem értem, az miért számít. Boldogan lennék a magassámhoz képest bőven "túl sok", csak az inkább izom legyen, ne háj.

Egyébként 36 éves koromig nem fogyókúráztam (s akkor sem, életmódot váltottam). Amikor megismertem a karcsú páromat, akkor egy igen rövid ideig próbálkoztam, elég hülyén, de érdekes kísérletekkel, fogyókúrának nem tudom nevezni, rendszer se volt benne, s hamar hagytam a csudába az egészet. Sosem éreztem magam rosszul, hogy van rajtam felesleg. Valahol nyilván nem volt pozitív, de ennek olyan sok köze nem volt a közízléshez. S irritált volna, ha csinosnak tartottak volna, miközben magamnak nem tetszem (bár ez előfordult néha egyes helyeken, falusi fickóknak sokszor tetszettem). Mindig elég önfejű voltam.