Anorexiasok! Ti hogyan titkoljatok otthon, hogy nem esztek?

Mikor jövök haza felveszek egy csokis papírt vagy akármilyen zacskót és bedobom a kukámban. Megcsinálom a szendvicset, a sonkát uborkát megeszem belőle, a kenyeret odaadom a kutyának vagy a madaraknak. Úgy teszek mintha ettem volna, elmosogatok több tiszta tányért is, ürítem a hűtőt, kiadom a kutyának a kaját vagy átpakolok a hűtőbe, mintha vettem volna ki valamit. Én tojást és zöldséget szoktam enni, így azt látják is. Vagy csinálok egy szendvicset, beviszem a szobámba, itt is kieszem a 2 szelet sonkát uborkával, a kenyér megmarad, majd másnap ugyanabba teszek valamit és elviszem, abból is kieszem a zöldséget és a sonkát és odaadom a kutyának. Volt olyan, hogy normálisan csináltam 3 szendvicset vajjal szalámival sajttal és uborkával, és odaadtam egy hajléktalannak, mert tudtam, hogy ott lesz.

Ti se sokáig rontjátok már a levegőt.

Hát, ez is egy pszichés betegség, viszont a madaraknak sem jó a kenyér, bélgyulladást kaphatnak tőle.

Én tavaly nyáron voltam konkrétan csont és bőr. Nálam hasonló volt a helyzet, mint az elsőnél, de azóta már sikerült nekiállnom az evésnek. Mivel csak anyám figyelt mindig rám annyira, hogy mikor mit csinálok, én úgy intéztem, hogy például reggel akkor mentem ki a konyhába a reggelit készíteni, amikor láttam, hogy már készülődik és mindjárt elmegy. Volt, amikor egyszerűen csak visszapakoltam mindent, ahogy kilépett a házból, de volt, hogy ettem egy-két harapást, a többit pedig kidobtam. Ha otthon volt, akkor meg mindig bevittem a szobámba, hogy ott nyugodtabb, mert nem szeretem, ha mások evés közben néznek, de akkor is csak egy kicsit ettem belőle (általában a zöldséget meg a sajtot) és a többit kiszórtam. Mondjuk én eleve nem ettem túl sok mindent, leginkább csak almát és zsemlét egy kis kockasajttal és valami zöldséggel. Azért időnként (úgy 3 naponta) megettem egy szendvicset vagy egy-két almát, hogy mégse éhezzem. Tudtam, hogy pénzszórás még az a pár darab zsemle is, de hát képtelen voltam enni, annyira stresszeltem az érettségi és a felvételi miatt. Persze sokáig ezt se lehetett húzni, látták rajtam, hogy egyre vékonyabb vagyok, és mikor már 35 alá mentem, muszáj volt elmondanom, mert már én is rosszul voltam magamtól.

De ha tudod magadról, hogy az vagy, miért kell titkolni? Nem inkább segítséget kellene kérned? Válaszolj kérlek, öszintén kérdezem. Miért tiltakoztok a segítség ellen?

Elkényeztetett gyerekek vagytok. Ha az a kaja lenne a hűtőben, amiért TI dolgoztok napi sok órát, akkor meggondolnátok, hogy kidobjátok-e. De hát nektek minden készre van csinálva. Nem kell dolgoznotok a meleg otthonért, a mindennapi kajáért, semmiért amit feléltek. Ez ráadásul nem elég, hanem még hülyének is nézitek a szülőket. Ezeket hívom piócáknak, vérszívóknak. Kihasználjátok a környezetet. Mert látjátok a modelleket az újságban és tévében és azt hiszitek az a látott csillogás az élet. Mert annyira ráértek, hogy kitaláljátok, hogy anorexiások akartok lenni. Ha nem lenne anyukádéknak pénze áramra meg magazinokra, akkor mehetnétek ti is szépen dolgozni, nem gondolkoznátok ilyenen. Jah és ráadásul nem is érdekli semmi sem az anorexiást, csak az, hogy ő anorexiás. Már most önző vagy és vérszívó. Sajnálom a szüleidet.