Hogyan lehet lefogyni, ha dagadt az agyam is?

#4: Ha elég keveset eszel, csak akkor... Egyébként informatív, igen, de sem a kínzó éhségen, sem a vágyakon nem segít, sőt azt sem mutatja meg, hogy az adott embernek mit érdemes ennie ahhoz, hogy képes legyen kalóriadeficitet elérni... Aki simán megoldja, hogy kevesebbet eszik vagy csak a makrotápanyagokat akarja ellenőrizni, hogy megvan-e a szerinte szükséges, annak remek lehet, de vannak problémásabb egyedek.

A kérdező láthatóan nem az a típus, aki elhatározza magát a szolid evésre és betartja jópár hónapig...

Kérdező, szerintem Te egész jól tudod elemezni a helyzetedet :) Ez jó, persze önmagában nem megoldás. Én is remekül tudom kritizálni magam, teljesen jogosan, de ez kevés az üdvösséghez.

Úgy tűnik, van benned önsorstontó elem, ami szereti a status quo fenntartását. Ismerős. Sokan bele tudunk ragadni egy nem szerencsés helyzetbe.

Mivel magadat az egész napos evéssel azonosítod, kemény dió a változtatás. Nem hiszem, hogy itt okosságokkal fel tudnánk rázni, Te is látod, hogy ez így nem OK, az elhatározást és a cselekedeteket pedig Te kontrollálod, nem mi.

Olyan sok akaraterő nem feltétlenül kell ám. Nem hiszem, hogy pl. én sokat használok. Szeretem az érdekes szabályokat, kihívásokat, fontos az egészségem, csinos, fitt és energikus akarok lenni nagyon sokáig... Ezek azért ki tudnak mozdítani a holtpontról. S ha elrontom, folytatom. Néha azért nem kezdünk el valamit, mert olyan nehéznek tűnik (legalábbis nálam ez gyakori). Miközben lehet, hogy nem is. S a jó szokásoknak is megvan a hatalma, nemcsak a rosszaknak... Tegyél lépéseket, ha kicsiket, akkor azokat, kis lépés is jobb, mint a semmi.

Bár nekem vannak szüneteim, én is inkább étkezési periódussal rendelkezem, gyerekkoromban mondták rám egyesek, hogy egyszer eszem naponta: reggeltől estig. Ami nem volt teljesen igaz, de volt benne valami. Ennek egyik oka, hogy nekem egy pici étel semmire se jó, rendesen jól kell laknom, akkor már nem folytatom az evést. Az se mindegy, mivel lakik jól az ember, most nem írom az inzulint és a szénhidrát nem annyira laktató voltát, ami amúgyis emberfüggő is... Sokszor az étrend megváltoztatása segít. Ha fizikailag, megalapozott okokból enned kell valamit, akkor nehéz küzdeni, én meg se szoktam próbálni, inkább úgy eszem, hogy rendben legyen a napom. Kósza vágyakat azért figyelmen kívül tudok hagyni, pedig hedonistaként nem tartom jónak a vágyaim ellen való küzdést. Úgyhogy azt nem teszem, csak a rossz szokásokat és pusztán élvezet miatti vágyakat hessegetem el.

No, nem tudom, ennek volt-e bármi haszna Számodra... Csak olyan ismerős volt a helyzet, gondoltam, leírom, nálam hogyan van ez.

Én nagyon kövér voltam, és még most is kövér vagyok, de elmondom neked az én közel 170 cm hez picivel több mint 1 éve 120 kiló felett voltam, hogy pontosan mennyi nem emlékszem, de egyszer csak ugye zavarni kezdett a hatalmas súlyfelesleg sajnos tízen éves koromba nem foglalkoztam ezzel, pedig akkor kellett volna igazán. Na most 21 évesen kezdtem bele életmód váltásba, ehhez nekem az kellett hogy lássak magamon egy apró változást, mégpedig az hogy amikor elkezdtem fizikai munkát végezni elég sok sétálással egybekötve csak úgy olvadtak le rólam a kilók főleg hogy nassolást is abba hagytam mert egyszerűen nem volt rá időm se, sőt nem is igényeltem, és az étkezésem is picit rendszeresebb lett, illetve kevesebbet is ettem, de jól laktam az is igaz.

Aztán ugye amikor megláttam pár hónap után hogy 10 kilót ledobtam, egyre inkább elgondolkoztam azon hogy ha ennyi ment viszonylag ilyen könnyű erőfeszítéssel akkor több is lemehetne rólam. Végül 1 hónap után elhatároztam hogy mozogni kezdek munkaidőn kívül, és odafigyelek jobban a kajámra is.

Így kezdődött nálam az egész fogyókúrás történet, idén január közepén vágtam bele, és mostanra több mint 20 kilót leadtam igaz már nem mozgok annyit külön itthon, hosszú elmondani mi az oka, de a lényeg az hogy nem hízom és fogyok is, igaz lassabb ütembe megy, ezt sokan mondták hogy lassítsak hogy hagyjak egy kis időt a bőrömnek is hogy visszatudjon húzódni. Mostanra már 86 kiló vagyok és tavaly nyár végén 120 felett voltam, ez sokak szerint hatalmas eredmény, és sokan sőt mindenki aki ismer, meg látott már mindenki mondta főleg azok akik ritkán látnak hogy mennyit fogytam. Ez egy piszok jó érzés tud lenni az embernek ha dicsérik, és nálam ez volt még az a löket ami még adott egy lendületet mert 95 kiló körül voltam amikor már dicsérni kezdtek. Sőt egy nagyon régen látott rokonom is aki még szinte héjasnak látott és akkor szinte mozogni alig bírtam mert akkor nagyon elvoltam lustulva, ő is szinte rám sem ismert, nemhogy a hasam ment lejjebb jóval, de a combom is kisebb lett, a nadrágjaim is már mind le lettek cserélve, jobbakat vettem helyettük, bár visszafogottabbakat mert nem szeretem követni annyira a trendet, de sokan megjegyezték hogy azok is sokkal jobban állnak rajtam.

De persze tettem is érte elég sokat önmagamhoz képest hihetetlen módon vezettem be változásokat, lemondtam az édességekről az édes péksütikről javarészt, odafigyeltem a kaja mennyiségemre is, meg arra hogy legkésőbb este 8 kor egyek meg ha éhes vagyok este vagy olyan időbe amikor nem kellene enni akkor megálljam a felesleges kalória bevitelt. Ez már önmagában nagyon sokat számított, főleg az hogy rengeteg finomságról kellett lemondjak, ami elején pocsék volt, de mivel az elhatározás bennem megvolt és elég komolyan is vettem így végül megbírtam állni. Persze nem mondom azt hogy nem nasizok mert időnként egy kevés csoki vagy valami lecsúszik azért, de többször átgondolom azt hogy mennyi legyen az adag, mert régebben egy délután alatt egy teljes tábla csoki lazán lement, mostanra 2-3 hetente ha rám jön akkor egy tábla csokiból maximum 3 kocka az amit leküldök. De olyan is volt már amikor 1 kis kocka után a többit visszatettem a fiókba pihenni úgy 2 hétig mert nagyon finom volt de tudom hogy még 2 kocka és utána megállni nem bírom és akkor megint lemegy egy egész tábla, gyorsan elraktam a fiókba ne is lássam egy ideig, és direkt kerestem elfoglaltságot hogy tereljem az agyam másra.

Na meg a mozgás is nehéz előrelépés volt az életembe mivel én a lustaságom miatt híztam el leginkább, és mindenki aki ismert mondta hogy ne diétákba kezdjek meg hasonlókba mert ahhoz képest nem ettem sokat, és első sorban inkább a sportra koncentráljak.

Azt a 15 kilót leadhatod simán ha elkezdesz mozogni bő 3-4 hónap alatt le lehet faragni 10 kilót legalább. Ha szeretnéd én segítek neked.