Lányok, akik megbírják állni, hogy ne egyenek csokit, tésztát, stb.! Hogyan csináljátok?

Érdekes, én diétázom évek óta, de még mindig nem sikerült elérjem, hogy ne kívánjam ezeket. Max a sima csokit nem annyira, már túé édes nekem, de a fekete csokit, sütiket, fagyikat, gyorskajákat,...ááá,..

Szóval nem jön el mindenkinél az a csodás állapot, hogy már nem kívánják( vagy csak bebeszélik?), így nehezen, egyre nehezebben, mégnehezebben. kb félévente van 1-2 hét mikor lazábbra veszem, szabadság meg karácsony tájékán, így még ki lehet bírni. De valljuk be, szar az egész...

Ahogy más is írta, van olyan ember, aki kihagyhat heteket, a csokivágy marad. Én is ilyen voltam, de azért változom :)

Az elején a durva szénhidrátcsökkentéssel (túl sok maradt így is, de azért paleóval mégsem az a szint volt, mint amikor cukrot és tésztát ettem) elmúlt az édességvágyam. Nálam és gondolom sok más embernél úgy van, hogy ha bizonyos fajta szénhidrátot eszem, főleg édességet, akkor egy ideig nem csökken az édességvágyam, inkább fokozódik, az édesség további édességet kíván maga után... Úgyhogy nálam sokat segít, ha minél szénhidrátszegényebben próbálok enni. Úgyhogy amikor az első hónapok békéje után újult erővel tért vissza a csokivágyam (egyszer csináltam 60 deka csokikrémet, egypár napig tartott, igaz, a párom is segített), akkor a tomboló csokizások után egypár ketogén nappal vetettem gátat a továbbiaknak. Mivel én nem akarok akaraterőt használni a táplálkozásban, viszont egy érdekes szabályokkal rendelkező nap poénos, nekem ez így sokkal jobb volt, mint megpróbálni visszafogni magam :P Szeretem a végleteket, no.

De alapvetően nem tartom rossznak a csokit, csak szénhidrát ne nagyon legyen benne s azért ne legyen napi szinten, az valahogy nem tűnik megfelelőnek számomra, a testnek nem kell ez a függőség. Függök a víztől, a zsírtól, a levegőtől s egyéb szükséges dolgoktól, ami nem szükséges, attól ne tegyem már erősen :D

A tészta egyszerű. Egyszer rájöttem, hogy nem akarok glutént enni. Azóta nem ettem tésztát, de a többi gluténes dolgot is csak vendégségben kóstolom meg néha.

Egy kis ízetlen tészta amúgysem csábít, ha egyszer ízletes tojást, olajos magvakat, zöldségeket ehetek...

De nyilván más embernél más a megfelelő motiváció. A kinézetemnek és céljaimnak sosem volt semmi hatása a táplálkozásomra, ha kifejezetten vágyom valamire, akkor többnyire megeszem. Inkább úgy élek, hogy ne vágyjam elementárisan olyasmire, amire nincs szükségem. Ha kaparom a falat csoki után, az nem normális. Élvezetből heti egyszer az teljesen korrekt. Ha más nem is nevezi csokinak, mert saját készítésű és kakaóvajam nincs, de nekem jobban ízlik a végeredmény, mint a bolti csokik, amik amúgyis rengeteg cukrot tartalmaznak, a nagy kakaótartalmú étcsoki is, amit még meg tudok enni.

A gyümölcsnek semmi szerepe az ilyesmiben, a gyümölcs az nekem gyümölcs, nem édesség, s ha csokira vágyom, akkor csak a csoki felel meg (esetleg egy luxusabb kávé vagy kakaós süti, de más semmiképp).