Bulimiások! Ti honnan tudjátk/tudtátok, hogy mennyit kell hánynotok, vagy, hogy mikor jutottatok el arra a szintre, hogy már mindent kihánytatok?

Engem nem érdekelt annyira, hogy kihánytam-e mindent, csak szabadulni akartam a fájdalomtól. Ha jobban lettem és/vagy elfáradtam, akkor abbahagytam. Sosem néztem, hogy ez mennyi idő, sokszor azt sem tudtam abban az állapotban, hogy milyen napszak van, nem hogy hány óra hány perc, de olyan 1 óra hosszára saccolnám az időtartamot.

Sokan úgy csinálják, hogy esznek legelőször valami erős színű dolgot, vagy csak megjegyzik mi volt az első, amit lenyeltek és addig hánynak amíg azt viszont nem látják. Nem feltétlen megbízható módszer, mert a gyomorban könnyen összekeverednek a dolgok. Erről nincs több információm, mert sosem próbáltam, csak olvastam.

Én anno megmértem magam előtte és utána is, aztán ha a mérleg már visszaadta az eredeti számot, akkor kicsit nyugodtabb voltam. És közben figyeltem, hogy mi jön ki. Meg ha már nagyon savas, annak úgyis mindegy. Annak nagy része úgyis felszívódott.

De nem érdemes hánytatni, borzalmas körforgásba visz bele, teljesen belebetegszel. És nem csak lelkileg, testileg is :( Tapasztalat, csak kórház lesz belőle..

- kb. tudom, mennyi kajcsit ettem, mennyit lássak viszont

- többnyire addig hányok, míg a sav (vagy olyasmi) jön vissza

- akkor nem tudom, hány óra, felőlem légiriadó is lehetne, az sem érdekelne, a lényeg, hogy jöjjön-jöjjön

- sacc per kb. egy óra szokott lenni, míg többé-kevésbé végzek

- annyi, hogy igyekszem nem savig menni - bár kellemetlen a tudat, hogy nem jött ki minden -, mert azután fáj a gyomrom, büdös a szám és a nyelőcsövem is marja a cucc

Megj.: bár ne tudnák segíteni neked.