Anorexiásol/bulimiások! Ti hogyan élitek meg az állapototokat, hogyan kezelitek, milyen hatékonyságú a kezelés?

én most 46 kiló vagyok.. 40kilót fogytam félév alatt.. most úgy érzem hogy lassan sikerül visszaállnom a normális kajálásra.. próbálom 1000kcal körül enni (régebben 300-500körül ettem) de miután a nap végén meglátom hogy 1000.. rosszul vagyok tőle.. de már nem hánytatom magam.. azt hiszem hogy a legjobb barátom miatt.. mert írta hogy nagyon fél és félt engem is..

bocsi ha nem pontosan a kérdésre válaszoltam.. ha bármi érdekel akkor kérdezz :)

L/18

Szia! Én már egy éve kigyógyultam, de sajnos még mai napig küzdenem kell a démonjaimmal.

Anno az állapotom súlyát nem éreztem át, csak a "cél" lebegett a szemem előtt, de sosem jutottam el oda, hogy elégedett legyek magammal. Egy átlagos kalóriaszámlálgatós diétával indult, aztán nagyon csúnyán elfajult a dolog. Visszanézve a képeket, látom hogy mennyire nagyon sovány voltam, mégis esztétikusabbnak találom, mint a mostani külsőm. Akkoriban 2 hónap alatt dobtam le 20 kilót, rettenetesen beteg lettem, hiánybetegségek, alacsony vérnyomás, érszűkület, fél éves menstruációkimaradás alakult ki nálam. Persze mindenki észre vette hogy valami nincs rendben, így anyukám elküldött egy kivizsgálásra a kórházba. Akkor világosodtammeg, hogy én nem akarok dilidokihoz kerülni, tehát ennem KELL. Aztán bulimiás lettem. Sokan azt mondják a két betegség gyakran követi egymást. Csak 3-4 hónapig voltam az, szerintem a testem követelte a tápanyagokat magának, amiket addig megvontam tőle. Lassan helyre állt a "rend", de jócskán meghíztam. Ez után következtek a gyenge próbálkozások a normális étkezésre. A kalóriaszámolás ilyen betegségen átesett embereknél veszélyes. Én majdnem visszacsúsztam a lejtőn, amikor elkezdtem számolgatni a kalóriákat tápanyagokra bontva. Mikor megláttam az 1000 kcalt, jött a bűntudat és a társai, hogy ettől hízok, stb....

Ha meg normálisan próbálsz étkezni, elkerülhetetlen, hogy a satnya kis tested magára szedje a kilókat(vagy legalábbis egy részüket), amiket lekoplaltál.

Bár ésszel felfogom a dolgok súlyát, menetét, és hogyan kell normálisan, egészségesen étkezni, még mai napig vannak problémáim a kajálással.

Remélem egy kicsi hasznát veszed a válaszomnak, jól esett magamból kiírni a dolgokat.

Üdv, 18L

Szia! Én már nagyon rég óta küzdök táplálkozási zavarokkal. 12 éves koromban kezdődött nálam az anorexia, különböző lelki, és családi problémák álltak a háttérben, valamint az, hogy sokat piszkáltak a súlyom miatt. Egy nyár alatt fogytam le kb. 15 kg-t. Először csak egy ártatlan fogyókúrával kezdődött, aztán fokozatosan vontam meg magamtól a táplálékot, végül már vizet sem ittam, teljesen kiszáradtam. Ekkor vittek egy gyermekpszichiátriára, itt rengeteg hízlaló dolgot tömtek belém, ráadásul csak feküdni kellett, nem telefonálhattam haza, csak ha már elértem egy bizonyo súlyt. Nálam ez a "jutalmazás-büntetés" folyamat nem vált be, mert ahogy kiengedtek a klinikáról, ismét fogyókúrázni kezdtem. Összesen 6 alkalommal vittek erre a helyre, amit szörnyen utáltam. Az akkori pszichológusom mindig azzal fenyegetett, hogyha fogyok, megint vissza kell mennem, ezért elkezdtem enni, pontosabban: zabálni. Ekkor estem át a "másik oldalra", bulimiás lettem. Állandóan falásrohamaim voltak, viszont nem hányással ,hanem nagy mennyiségű hashajtóval próbálkoztam. A testem szinte teljesen tönkrement. Megszűnt a menstruációm, rengeteg hajam kihullott, tönkrement a bőröm. Az egész családban én lettem a "fekete bárány", ugyanis rengeteg időt és pénzt igényelt a sok pszichológus, én meg egyre idegesebb lettem ettől. Akkor a súlyom 35 és 46 kiló között mozgott, attól függően, hogy melyik pszichológus mit várt el. Sajnos nekem ezekkel a "szakemberekkel" eddig csak rossz tapasztalataim vannak. Középiskolás koromban szertornáztam, a súlyom 4 évig 40 kg körül volt, de boldogabb voltam, mert a lelki bajok szinte megszűntek. Keveset ettem, sokat mozogtam, és aminek nagyon örültem: nem kellett pszichológushoz járnom. Szóval ez elég jó periódusa volt az anorexiás éveimnek. Aztán egyetemre jelentkeztem, most másodéves joghallgató vagyok. A sok stressz, tanulás, magányosság miatt szinte az evésbe menekültem, kényszerevő lettem, amihez mély depresszió, 3 öngyilkossági kísérlet, és 1 idegösszeroppanás társult. Meghíztam 52 kg-ra (170 cm vagyok), ez számomra teljesen elfogadhatatlan még mindig. Jelenleg nem állok kezelés alatt, mert rájöttem, hogy amíg én nem akarok változtatni, addig mondhat akárki akármit. Úgyhogy most megpróbálom elfogadni önmagamat, próbálok tenni a kényszerevés ellen. Most a paleolit táplálkozást követem, még nem sok ideje, de eddig nálam határozottan bevált.

Ne haragudj, hogy ilyen hosszú lett a beszámolóm, de nekem is nagyon jól esett kiírni magamból :)