Itt vannak bulimiások? Elmesélnétek, hogy lettetek azok?

nem igazán emlékszem hogyan lettem az... de igaza van az első válaszolónak. mindig van utolsó..nekem volt hogy tényleg elhatároztam hogy nem csinálom többet, hónapokig megvoltam. aztán egy napon megettem egy tábla csokit és elborult az agyam...

Kövérnek éreztem magam. Akárhányszor ettem mindig büntudatom volt. Ezért úgy döntöttem, hogy nem eszek. 3 napig nem ettem semmit, persze rosszul lettem majd elájultam... Ezután még egy párszor megpróbáltam a nem evés, és ennek az lett a vége hogy egy "szép" napon kinyitottam a hűtút és amit csak találtam bezabáltam. Ezek után szörnyen bűntudatom lett. Te jó égnem hiszem el, hogy nem bírtam ki, hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Belenéztem a tükörbe és láttam milyen nagy a hasam.. Elszörnyedtem. Elötte lévő napokon beszélgettünk a barátnőimmel, hogy milyen hülyék a bulímiások, hogy mi ilyen sohasem tennénk.. Nem is kellett több eszembe jutott ez a "megoldás" Kimentem lenyultama torkomon. Öklendeztem, de nem jött semmi. Azt gonoltam hogy milyen szerencsétlen vagyok, hogy nekem még ez sem megy. Megpróbáltam mégegyszer és legnagyobb meglepődésemre hánytam. Azt hittem hogy minden kaja kijön egyszerre, pedig nem kisebb adaggogban jött, Tehát egy hányás alkalmával, rengetegszer lenyúltam a torkomon. Nem éreztem úgy, hogy ez e gy bűnös dolog és hogy nem lenne szabad, csak azt tartottam fontosnak, hogy most nem jött rámaz az az ételmennyiség. De elhatároztam, hogy máskor mégjobban odafigyelek.Persze másnap sem bírtam ki étel lálkül így ismét, és ismét és ismét. Majd már naponta többször is...

Amikor azt mondják, jó alakod van, minden rendben van veled, nem is vagy olyan csúnya.. De te mégis annak érzed magad. Ennek oka lehet mondjuk, hogy tönkretettek a fiúk. Meg, hogy brutálisan szeretethiányos vagy. Szeretetet akarsz kapni, de azt csak a manöken alkatú, szép lányok kapják meg. Hiszed legalábbis. Sok családi probléma. Sok magánéleti probléma. Szeretsz mozogni. De enni is. Nem bírsz leállni, minden porcikáddal kívánod az ételt. Hogy mennyi kalóriát eszel? Ez jó kérdés. Rengeteget. Chipsek csokik és normális kaják hegyét. Megeszel két tányér makarónit, majd teli a gyomrod. Fél óra az egész, és üresnek érzed. És másnak esel neki. Nap végére már nem hiszed el, hogy ennyi mindent ettél. Nyúlsz hát a hashajtó után. Aztán a torkodba, mert az gyorsabb. Hánysz és hánysz és hánysz. Aztán elkezd hatni a hashajtó ha lenne benned bármi is hát kihajtja, bár nem valószínű. Inkább csak fájni fog a hasad tőle. De nagyon. Hetente kétszer-háromszor ezt a kört végigjárod. Egyébként eszméletlen sokat edzel. És mindenféle krémmel kened magad és bezabálsz mindenféle fogyasztó tablettát. De csak kövérebbnek és kövérebbnek látod magad. És éhes vagy. ÉS bűntudatod van. És szégyenérzeted. Kib*szott nagy szégyenérzeted. De amikor már vért hánysz, akkor könyörögsz az éghez, hogy segítsen valahogy abbahagyni. Ahogy az első is írta. Azt mondod, hogy utolsó, hogy vége, hogy nincs több. Tényleg kiutat keresel. De nem találsz. És senki nem lát rajtad semmit. A fogaid nem feltétlen romlanak, az enyémek gyönyörűek. Csak éppen minden nyelés fájdalom. Küzdelem az élet, hogy ne lássák, és te se lásd, és vége lehessen már a szenvedésednek, az ördögi körnek. Amikor már azt hiszed, sínen vagy, kiderül, hogy sajnos. Nem. Ez az én történetem.