Miért akarják szabotálni a fogyásomat?

Arra nem gondoltál, hogy csak nem akarnak elveszíteni?

Nem akarják, hogy egy sovány pi..csa légy, aki lenézi őket és nem barátkozik többet a dagi barátnőivel.

Már lehet, hogy most is érzékelik a változást és nem a külsődön, hanem a viselkedéseden.

Asszem tudom. Én is találkoztam ilyen emberekkel csak más témában. Ha ők nem tudnak vagy nem akarnak lefogyni, akkor téged is visszarántanak, hogy ne legyen akkora különbség köztetek.

Velem még általánosban volt, hogy volt egy "barátnőm", akinek nem nagyon ment a tanulás.

Anyukája folyton cikizte előttem, hogy nézd meg, a barátnőd 5-öst kapott te meg csak 4-es, (vagy rosszabbat).

Aztán mivel hát annyi volt a képessége amennyi, így jobbnak látta, ha nekem tesz keresztbe, mert akkor ő tűnik jobbnak.

Szerintem attól még barátnők maradhatnátok, ha te vékony lennél, ők meg ducik. Ettől még nem veszítenétek el egymást. Most ha valakit ér egy baleset és tolószékbe kerül, akkor még barátnők maradhatnak. SŐT!!!!

"első: na mi van, rossz tapasztalat? :D"

Na itt is van a p..csa attitűd! De jól ráéreztem! :)

Nem drága, nekem soha nem kellett lefogynom, ezért az én agyam nem került veszélybe. De pár fogyással bekövetkező személyiségváltozásnak már tanúja voltam. Az addig kedves, aranyos, értékes, és a fiúk közt is népszerű lányból mindenét kipakoló, magát riszáló buta liba lett, aki másról se tud beszélni, mint kalóriákról, edzésekről és ruhákról.

Sokaktól hallottam, hogyha valaki lefogy, megcsappan a barátainak a száma. És nem azért, mert az illető megváltozott, p*csa lett, hanem mert a barátok, pontosabban a "barátok" nem tudják elfogadni, hogy az illető átlépett egy másik szintre. Nem maradt önsajnáltató, önmagát is becsapó kókadt kis teremtés, hanem lépéseket tesz azért, hogy jobban érezze magát, egészségesebb legyen. Irigység, rossindulat, szerintem ez motiválja ezeket a barátokat.

Szerencsére engem ez nem érintett, mondjuk nagyon kevés barátom van, de ők igaziak, és támogatóak.

"hogy tett keresztbe neked a csaj?"

Ha ő kérte el füzetem vagy házim, én mindig oda adtam.

Ellenben ő vagy kitalált valamit, hogy miért nem tudja odaadni, vagy valami mást adott.

Pl. elkértem egy matek házit, erre elhozott egy biosz füzetet, majd: Bocsi, összetévesztettem.

Aztán dolgozatnál én mindig súgtam-segítettem neki, ő meg mindig elhesselgetett, hogy jaj, meglátja a tanár.

(érdekes, amikor ő kérdez azt nem látja meg de fordítva már igen)

Középsuliba folytatódott.

Érettségire készülődvén felváltva dolgoztuk ki a tételeket, de kb. míg én adtam neki 20-at, ő cserébe 3-at (és mindig volt valami kifogás)