Rettegek, mert a testsúlyom rabja lettem férfi létemre. Mit tehetnék?

Köszönöm a hozzászólásokat, de azért egy-két dologra reagálnék, ami szúrja a szemem:

"nincsen időd kiszámolni?

ne beszélj már mellé. "

"Mert mit csinalsz egy nap hogy nincs idod? Hat kb 14kg felesleges zsir van rajtad. Egy jó etrendet 30e bol kilehet hozni! Nem h annyival novekedjen..."

"Te a péksütmény és a kifogások rabja lettél inkább, az eddigieket elolvasva. Kenyeret, tésztát, péksüteményt el kell felejteni! A kevés pénz és idő is kifogás. Mi igényel ebben plusz időt, hogy normálisabb kajákat egyél?"

Olvasgattam itt már a korábbi kérdéseknél a hozzászólásokat, s azt kell mondanom itt is az érvényesül, hogy mindenki magából indul ki, s magához méri magát. Amivel nem is lenne gond, ha valamilyen normális hangsúlyt ütne meg. És azért ez irritál, mert nap, mint nap találkozok ilyen emberekkel, s nem kicsit idegesítő, amikor nekem kell még magyarázkodni, hogy pl. nincs időm.

Tisztában vagyok, hogy egy egészséges életmód mindenen múlik, s amin csak lehet próbálok változtatni. A munkahelyen is múlik és nem csak fizetés tekintetében. És igen, nincs időm, mivel egy multinál dolgozom ahol van három műszak, s ezeknek a műszakoknak van 8 és 13 órás változata. Az ember hiány miatt pedig nincs olyan, hogy egyik héten így, másik héten úgy. Hanem minden héten más és más a beosztás, s van olyan, hogy úgy érek haza, hogy még fürödni se fürdök, csak beesek az ágyba.

És igen, iszonyat nehéz egy ilyen munkahely mellett megteremteni bármit is, amire azt tudnám mondani, hogy "rendszer, rendszeres". És igen volt olyan, hogy kollégám beteg lett 12 napot mentem úgy, hogy közepén volt egyetlen egy szabadnapom, majd a hetedik napom után szinte már csak aludtam, annyira fáradt voltam. Az utolsó napon már be se mentem, mert a buszmegállóban összeestem, majd két hétig táppénzen voltam, s az orvosi eredmény szerint alváshiányból fakadó kimerültség lett végül a vesztem...

Mindezek mellett nem keresem magam halálra, de legalább itt kapunk kedvezményt a péktermékekre, így előfordul, hogy 20-30 %-al is olcsóbban elvihetjük. És amikor az embernek sokszor fillérjei maradnak és éhes nem épp azon gondolkodik, hogy épp ki mit fog mondani. És igen, azért eléggé megérződik, hogy eddig havi 7-8 esetleg 9-10 ezerből kijöttem kaja ügyileg (persze hozzáteszem néha máshol végzett munkát is étellel fizették stb.), most meg ez az összeg csak emelkedik... És igen, én is nézegettem pl. mit egyen az ember reggelire meg ilyenek. Amivel több probléma is akadt: egyrészt (főleg munkanapon) ez nekem édes kevés, másrészt nem ehetek ilyenkor akkor, mikor akarok. Arról nem is beszélve pl. egy délelőttös műszaknál én délután 4-kor itthon vagyok, este 8-kor meg már alszok. Délutánosnál meg 23-kor érek haza.... Azt meg nem hiszem, hogy valaki éjfélkor elalszik, reggel 4-kor kel fel akkor rögtön elkezd tojást sütögetni, mert olyan fitt és energiadús.... és igen, próbálok ezen változtatni, de ha korlátoltak a lehetőségeim, s eddig nem sikerült váltani munkahelyet, addig be kell érnem ezzel, mert élni valamiből kell.

(A testtömeg indexeket nézegettem, és azért ahogy látom nálam a +15 kiló felesleg enyhe túlzás. Jó lesz 8-nak is pl.)

"Tudod miért ez a hangnem? Mert a szelíd szó a hozzád hasonló kifogásgyártóknál soha nem használ, csak maximum ez. Felrázni, rádöbbenteni."

Tudod mi ebben a probléma? Az, hogy annak ellenére, amiket leírtam mégis bekategóriázol, és játszod az okos megmondó embert. Ugyanis, ha értelmeznéd azokat, amiket leírtam akkor rájönnél, hogy engem nem kell se felrázni, se rádöbbenteni. S igyekszem változtatni, s ezek felé tettem is lépést, csak épp nehéz az embernek, ha épp korlátok közé van szorítva. Amit szerettem volna, hogy hasznos tanácsokat kapjak, amiből tudjak valami hasznosat is elsajátítani, alkalmazni. Amit nem szerettem volna az az orvosommal való konzultáció, de úgy néz ki végül csak ez marad...

Éhbérből egyedülállóként függetlenedni nem könnyű, főleg ott, ahol én élek. Az hab a tortán, hogy mióta dolgozom gyógyszereken is élek. Ennek oka pedig egy agyi érrendellenség, aminek köszönhetően epilepsziás rohamaim vannak. Elméletileg nem is lenne szabad ilyen munkakörben dolgoznom a fizikai terhelés és az össze-vissza munkarend mellett. És igen, nem úgy fáradok el, mint egy átlagos ember, többet kell aludnom, mint egy átlagos ember. És csak annak köszönhetem jelenlegi helyzetemet, hogy az üzemorvos nem tud betegségemről, az orvosom meg csak feléről tud a rosszullétemmel kapcsolatban. Ha már ilyen munkakörben és munkahelyen mozgok, akkor a szabadnapomon pihennem kellene, de ennek ellenére mégis elmegyek bicajozni, sétálni, pedig elvileg nem lenne szabad. És ez mellett még szülőkkel is megvívom az úgynevezett "harcomat", hogy ha valami leértékelt cuccot látnak, akkor ha az csoki, üdítő hagyják ott, helyette inkább hozzanak almát vagy répát vagy bármit. Ennek ellenére többször dobtam már ki csokit a kukába, illetve többször öntöttem ki üdítőt....