Elegem van az örökös jojó-effektusból! Szeretném
tartani a súlyomat végre! Ötletek?
Figyelt kérdés
15 évesen kezdtem fogyókúrázni 160-162 centivel, kb 65 kilóval. 2010 nyarán. 2010 szeptemberére lementem 60 kilóra. A rokonaim nem támogattak benne, sőt szabályosan fujjongtak rám, piszkáltak stb...őszi szünetre lettem 57,5 kiló. majd november 25-én 54,5 lettem. majd karácsonyra kb 50-51 kiló lettem. A rokonaim piszkáltak, a mamám sopánkodott, hogy szerinte túl sovány vagyok. Vettek nekem csokit, sütit. Az osztálytársaim anorexiásnak kiálltottak ki. Depressziós lettem, majd anorexiával pszichológushoz kerültem, aki biztatott arra, hogy hízzak, egyek többet. Együttműködő voltam, de dagadtnak éreztem magam, akárhányszor "bűnöztem". felmentem 50ről 54,5 re. Novembertől márciusig jártam konditerembe, de lejárt a bérletem, így zumbázni kezdtem. amikor 54,5 lettem, anyukám piszkálni kezdett, hogy mennyire meghíztam. a derekamat tapogatta, dagadt disznónak nevezett( ő szívesen főzött rám, párolt zöldségek, hús, barna rizs, tk kenyér, zöldségek, kondibérlet.) Szerinte mindenki "hülye" volt, aki engem hizlalni akart, mert normál súlyúnak tartott. Mindig az ő példáját hozta fel, miszerint gyerekszülésig 52 kiló volt a 168 centijéhez, de sosem koplalt, azt evett , amit akart. De nem kell őt hibáztatni. Úgy híztam meg, hogy néha befaltam fél kiló(!) kenyeret, kilószámra ettem a péksütiket, kekszeket, volt hogy egy "ebédnyi" kaját ettem meg nasiként. Szó szerint zabáltam. A nyaram 80%-át a "zabálás" és az edzés tette ki. meg is lett az eredménye. 56,5 kiló lettem szeptember elején, és hájban. Rengeteg falásroham közepette, sok kondizás mellett, nagy nehezen leadtam 4 kilót karácsonyig. Időközben lett egy pasim, aki még a szálkát is meglelte a szememben. Az elején elmondta, hogy gyönyörű vagyok, csodálatos, és neki tökéletes vagyok. De ha nem ettem vele...kitört a hiszti! Hogy én koplalok, hogy éhenhalok, volt olyan addig nem vette el a villát a szám elől, amíg be nem kaptam a kaját. A miatta való dacból adtam le 4 kilót. Észrevette és tetszett neki. Utólag tudtam meg, hogy kihasznált, és hogy megcsalt. Elkezdtem hízni, mert soványnak gondoltam magam. Szépen felmentem 55 kilóra zabálással. Februárban voltam a legsoványabb, 51,9 amit a szakításunkig "feltornásztam" 54 kilóra. 54 kilóból 55 kiló lett. Ismét kondizni kezdtem , zumbával vegyítve+ box edzések. 54 és 56 kiló között ingáztam. Szeptemberben 55 kiló voltam. Egy hónapig tartottam magam, és 54 re lementem. A hó végén ismét zabálni kezdtem . karácsonyra 56,7 kiló lettem. év végén jöttem össze a pasimmal. Ő egy kicsit segített kibékülnöm magammal. Tisztességesen diétáztam, és lementem 53 kilóra márciusra. majd ismét soványnak tartottam magam és elkezdtem hizlalni magam. Egész nyáron nem mertem ráállni a mérlegre mert ugyanúgy telt a nyaram, zabálás-kaja ledolgozás. Az uccsó két hétben megembereltem magam, és a hó végén 54,5 kiló lettem. Imádtam magam, úgy éreztem elértem az álomsúlyom, de azt vettem észre, hogy naponta fél kilóval vagyok könnyebb, így ismét zabálni kezdtem. Anyukám szeptember végén megelégelte a folytonos kondizás-zabálás kört, így két hétre eltiltott a konditól. teljesen magam alatt voltam, kétszer volt falásrohamom. megmértem magam, 53,3 kiló voltam a "kondimentes" időszak végén, de izomból fogytam. Csak hogy képben legyetek... ez már 2013. az október-november falásrohamokkal és kondimegvonással telt. volt, hogy egy héten 3-szor(!) is volt falásrohamom. ma megmértem magam 59 kiló vagyok. Mondtam magamban, Jézusom! Ez nem lehet igaz! de most megint összeszedem magam. le akarok fogyni február végére, úgy hogy 54-55 kiló között ingadozzak. De hogy csináljam , hogy ne legyen falásrohamom, így karácsony táján?
2013. nov. 27. 20:18
1/2 anonim válasza:
Nálad semmiféle jojó effektus nincsen. Az összes kiló, amit megemlítettél ebben a szép mesében a normális testtömegindexen belül van, nem vagy túlsúlyos sem 50, sem pedig 60 kilóval.
Sajnos elég szomorú, hogy 2 évre visszamenőleg tudod minden percre, hogy hány kiló voltál, ez nem jelez mást, mint hogy semmi sem fontosabb számodra. A kamasz korodat tölthetnéd mással is, mint hogy a mérleg által mutatott szám miatt aggódsz. Ha ezen nem sikerül változtatnod, akkor annak komoly pszichikai betegség is lehet a vége.
Először is próbálj meg egy kis önbizalmat összeszedni, és nem meghallani a körülötted lévők beszólásait a súlyodról. A nagymamám szerint én mindig is csontsovány voltam, a barátnőim meg fogdosták a hurkát a hasamom. Ne fogd fel tehát világrengető problémának, ha valaki megjegyzést tesz az alakodra, nagy többségben csak viccelődnek vagy irigykednek egyébként. Ha megvan az önbizalom, akkor pedig gondold át, hogy mik okozták a falásrohamaidat, hogy miért okozták azt, és beszéld meg magaddal ezt a problémát, hogy többé ne forduljon elő.
Ha ezt nagyon nem tudod összehozni, akárhogy próbálod, akkor pedig ajánlom, hogy keress fel pszichológust, mert nagyon rossz irányba is csaphat ez a fajta aggodalom a súlyod miatt.
2013. nov. 27. 21:09
Hasznos számodra ez a válasz?
2/2 anonim válasza:
Először is - ne nézd a mérleget! Saját tapasztalatból mondom, ha diéta cimszavan megtiltod magadnak az evest, kívánni fogod es zabalsz. De ha meg van ejgedve es hozzaszoktatod magad, hogy felismerd a hatart, ez jobban be fog válni, mint a mérleg. A tükörben kell nezni a tested, hogy LASD, ha felszedsz sulyfelesleget. Mert ha a merleg mondja meg, a szem nagyitokent működik... Mellesleg így azt latod, amit masok is es tisztan fogod latni magad. Ha úgy erzed, felhiztal, vedd elo a merleget, mert nem azt mondom, hogy csukd be a szemed. Utolag. Probalj mindig kicsiket enni sokszor. Így könnyebben emesztodik, mert nem rakod dugig a gyomrod. Falat kozben tedd le a villat, ragj es elvezd az ízét. A nyalanksagokkal azért vigyazz, de ha tudatosan eszel, nem pedig tudatosan koplalsz akkor a hasad is orulni fog.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!