Az anyagcsere az pontosan mi?

Az anyagcsere az élő szervezet, minden élő sejt legjellegzetesebb, alapvető sajátsága. Az élő szervezet lélegzésével, táplálkozásával, egész életműködésével tevékeny részese környezetének

A belélegzett levegőt, a felvett táplálékot feldolgozza, átalakítja, s helyettük más anyagokat juttat vissza. Ahol élettevékenység van, ott az anyagok szüntelen körforgásával is találkozunk. Innen ered e folyamatokat összegző elnevezés is: anyagcsere. Tyimirjazev a biológia egyik legnagyobb alakja, az anyagcsere fogalmát így határozza meg: "A szervezet jellemző, alapvető sajátossága, mely megkülönbözteti az élőt az élettelentől, abban áll, hogy saját anyagai és a külső környezet között állandó anyagcserét folytat. A szervezet állandóan anyagot vesz fel, azt önmagához hasonlóvá alakítja át, majd ismét átalakítja és kiválasztja".

Anyagcsere nélkül elképzelhetetlen az élet. A különböző szervezetek kialakulásával párhuzamosan az anyagcsere folyamatok számtalan változata fejlődött ki. A szervezetek alkalmazkodása lényeges hatást gyakorolt anyagcsere folyamatainkra is. Minél magasabb rendű a szervezet, annál kifinomultabb, bonyolultabb rendszerek, folyamatok biztosítják élettevékenységét.

Ha az élő szervezetet csupán gépezetnek tekintenénk, akkor a felvett anyagok képeznék e gépezet üzemanyagát. Egy ember élete folyamán hihetetlen mennyiségű tápanyagot vesz fel és fogyaszt el. Kiszámították, hogy egy átlagos ember 60 év alatt mintegy 75 tonna vizet, 17,5 tonna szénhidrátot, 3 tonna zsírt és 2,5 tonna fehérjét fogyaszt el.

Az élőlények nem stabil rendszerek. Molekuláik energiadúsak, belső rendezettségük nagy, belsejükben anyagok áramlanak, ha mozognak, akkor munkát végeznek, növekedésükhöz és szaporodásukhoz pedig újabb anyagok beépítése szükséges. Ennek az energiaigényes állapotnak a fenntartásához a környezetükből kell az energiát felvenniük. Az energia nem áramlik folyamatosan az élőlénybe, ezért minden élőlénynek energiaraktárakat kell fenntartania. Az élőlények a felvett energiát szerves anyagok főleg lipidek és szénhidrátok formájában raktározzák. Az emberek a felvett tápanyagokat lebontják és a lebontott anyagok kémiai kötéseiben lévő energiával működtetik szervezetüket. Az éppen szükségesnél több energia főleg zsírmolekulákban raktározódik. Tápanyagszegény időszakban a raktározott zsír bontásából kapott energiával tartják fenn magukat. Az ATP-t használják energiaraktározásra. AZ ATP-ben csak kevés energia raktározódik, de minden egyéb szerves molekula energiája csak az ATP-n keresztül hasznosítható a sejt számára.

Az élőlények energiaforgalma nem választható el az anyagforgalomtól. Az energia megkötéséhez főleg szénre és hidrogénre van szükség. Az ember szénforrása a táplálkozással felvett szerves anyag. Ugyanezt a szerves anyagot használjuk hidrogén- és energiaforrásként. Ennek a táplálkozásnak az előnye, hogy a szerves anyag egyben anyag- és energiaforrás. Felépített molekuláinkat le tudjuk bontani. A lebontás egyik célja az energianyerés, másik célja az anyagok átépítése.

A szerves anyagok minden típusának lebontása egy közös útra terelődik, ez pedig a glükóz lebontása. Lebontásnál mindig energia szabadul fel ezt pedig mindig az ATP veszi fel és viszi a felhasználás helyére. A lipidek a lebontó folyamatok során glicerinre és zsírsavra bomlanak. A szénhidrátok monoszacharidra, főleg glükózra bomlanak. A fehérjék aminosavra hasadnak. A glükóz teljes lebontásához oxigénre is szükség van, ez pedig a légzési oxigén. A tápanyagok tökéletes lebontásához tehát az élőlénynek oxigént kell felvennie, azaz lélegeznie kell.

Azonban kerülhetnek a soksejtű élőlény sejtjei oxigénhiányos állapotba, ezért bizonyos sejtek vagy szervezetek képesek oxigén hiányában is energiát termelni. Ilyenkor a lebontás nem tud teljesen végbemenni, csak kisebb szerves molekulák képződnek, mint például a tejsav (izomláz). Természetesen ekkor jóval kevesebb energia szabadul fel.

A szerves anyagot felépítő folyamatok célja egyrészt az energiaraktározás (lipidek, szénhidrátok), másrészt az élőlény létének működéséhez, létének továbbadásához szükséges anyagok (enzimek, örökítőanyagok) előállítása, harmadrészt pedig a különböző anyagok átépítése.

A felépítő folyamatok mindig energiaigényesek. A felépítő folyamatok fő iránya a glükóz felépítése, ez a fotoszintézis. Ezt a folyamatot csak a növények végzik, de a többi anyag felépítése is ebből a fő útból ágazik ki. A fotoszintézis lényege, hogy a növény szén-dioxidból és vízből a fényenergia befektetésével glükózt állít elő. A fotoszintézis végterméke a glükóz, az összes többi anyagot az élőlények ebből a glükózból állítják elő. Az emberi szervezet a tápanyaggal felvett vegyületek egy részét teljesen lebontja, ebből szerzi az energiát. A felvett táplálék másik részét csak köztes termékig bontja, ebből indulnak ki a felépítő folyamatok.

Sajnos le kellett pontoznom a túl tudományosság miatt.

Egy sokkal könnyebben érthetőbb fogalom:

Ahhoz, hogy megértsük, miért ragaszkodik a szervezet annyira raktárkészleteihez, néhány szót kell ejtenünk az anyagcseréről. Az anyagcsere nem más, mint a testünkben lezajló biokémiai folyamatok összessége. A mindennapi nyelvhasználatban az anyagcsere fogalma összekapcsolódott a sebesség fogalmával. Gyakran elhangzanak ezek a mondatok: “Neki gyors az anyagcseréje, neki viszont lassú…”, “Ez a gyógyszer le fogja lassítani az anyagcseréjét…”. Egyértelmű, hogy az anyagcsere sebessége egyénenként más és más lehet. Ez a tény pedig még bonyolultabbá teszi az egyéni diéta kialakítását. A dolog logikája egyszerűnek tűnik: ha több energiát veszek fel, mint amennyire szükségem van, akkor hízok, ha kevesebb energiát veszek fel, mint amennyire szükségem van, akkor fogyok. De az anyagcserénk nem ilyen egyszerűen működik. A folyamatot egy vízzel teli mosdóval szemléltethetjük. Ha a csapból folyó víz mennyisége (az energiabevitel) csökken, akkor a lefolyó víz mennyisége (energiafogyasztás) is automatikusan csökken egy idő után. Hogy mennyire csökken és mikor, az mindig egyéntől függő. A folyamat ellentétes irányban is hasonlóan zajlik: ha az energiabevitel növekszik, akkor egy bizonyos idő eltelte után az energiafogyasztás is nő.

Az anyagcsere aktiválása

Ha ki akarjuk használni az anyagcsere változékonyságát annak érdekében, hogy testsúlyunkat kontrolláljuk, olyan tevékenységeket kell keresnünk, melyek gyorsítják az anyagcserét. Ilyenek a következők:

•izomépítés

•testedzés

•többet enni/ vagy gyakrabban enni.

Egy egészségével törődő ember azonban ne tegyen olyan dolgokat, melyek gyorsítják az anyagcserét, de ugyanakkor egészségkárosító hatásai is lehetnek, mint pl. kevés alvás, kávé- és nikotinfogyasztás, kábítószerek vagy a doppingszerek használata.

Izomépítés

Mivel az izmoknak jobb a vérellátottsága, mint a zsírszöveteknek, ezért anyagcseréjük is intenzívebb. Tehát az anyagcsere-gépezet gyorsabb fordulatszámmal dolgozik az izmoknál, és így emeli az energiafelhasználás mértékét. A modern fitness termekben az izomépítés szinte idejétmúltnak számít, pedig mi más történik a súlyemeléseknél, ha nem izomépítés. A gond gyakran az, hogy a súlyemeléses gyakorlatokhoz makacs előítéletek társulnak:

•a tréning folyamán a problémás területeken található zsír tűnik el,

•a súlyzós gyakorlatokkal a nők nagy izmokat fejlesztenek,

•a kis súlyokkal és hosszú pihenő szakaszokkal végzett súlyemelő gyakorlatok vezetnek karcsúsodáshoz.

Ha igaz lenne az, hogy a problémás területeken végzett gyakorlatok segítségével azokat le lehetne fogyasztani, akkor az is igaz lenne, hogy bizonyos testrészeket fel is lehetne hízlalni azok pihentetésével. A zsír tartalékolása azonban genetikailag belénk van programozva. A férfiak hajlamosabbak az ún. alma formájú (gyomor körüli) zsírraktározásra, míg a nők testalkata inkább körte-típusú, vagyis a zsírtartalékok a has, csípő és fenék táján halmozódnak föl. Amikor zsírt vesztünk, akkor az pont ellenkező sorrendben történik, mint ahogy felszedtük azt. azok a testtájak fognak először karcsúsodni, amelyek a legkésőbb kerekedtek ki. Mindazonáltal ha fogyási szándékunk komoly, és ezt egészséges ételek fogyasztásával és aktív életmóddal is kifejezzük, akkor egész testünk izmosabb lesz. Jogos-e a félelem, hogy testünk túlságosan izmos lesz? Egy kevéssé hatékony gyakorlat széles körben elterjedt: emeljünk könnyebb súlyokat több sorozatban. Ebben az esetben azonban csak akkor tudunk izmot építeni, ha a szokásosnál erősebb az igénybevétel. A legegyszerűbb módja annak, hogy ne építsünk több izmot az, hogy ha elérjük a egyéni csúcsteljesítményünket, akkor ne edzzünk ennél keményebben.

Testedzés

Minden mozgásra igaz, hogy anyagcserénket nemcsak az edzés alatt élénkíti, hanem annak befejezése után is. Minél kimerítőbb az edzés, annál tovább befolyásolja anyagcserét, akár hat órán keresztül is.

Több illetve gyakoribb evés

Leggyakrabban azok az emberek hajlamosak a hízásra, akik nem is esznek túl sok ételt. Sőt talán az ellenkezője igaz: gyakran kevesebbet esznek, mint amennyire valóban szükségük van. Azzal is próbálják a kalóriabevitelt csökkenteni, hogy ritkábban esznek. A hétvégi, vagy partin elkövetett kis bűnök azonban kompenzálják a heti sovány étkezést. Az anyagcsere lelassulása nem pár nap, hanem pár óra koplalás után már jelentkezik. Ha például ki kell hagynod egy étkezést valamilyen halaszthatatlan munka miatt, tested minden energiafelhasználó folyamata lelassul. Napi kétszeri étkezés esetében az anyagcsere átlagos értéke sokkal alacsonyabb, mint napi - három-négy óránkénti - ötszöri étkezésnél. Azt is célszerű megjegyezni, hogy az anyagcser-folyamatok lassabbak éjszaka, mint nappal.