Anya szerint önző vagyok. Kezdek anorexiás lenni szerintetek?

Novemberben végig tartottam a candida diétát, ami annyit tesz, hogy rengeteg kölest, nyers zöldséget, teljes kiőrlésű dolgokat ettem, viszont hozzá csak joghurtot, no cukorral, és sok vitamint is szedtem. Minden 2. este ittam gyógyteát, ami serkenti az anyagcserét. A 2. héten éreztem a változást, de bizonyos ételek után (régen is előfordult) hasmenésem volt és a szervezetem nem bírta bent tartani az ételt. Sokszor refluxos tünet is előjött, mindig visszajött a gyomorsav a torkomba - és ez már évekkel ezelőtt is többször előfordult. Egyszer csalánkiütésem is volt, nem tudtam mitől. Az anyagcserém teljesen kikészült, mindig voltak emésztési bajaim, de ennyire sosem volt drasztikus. Anya szerint ezt is csak beképzelem magamnak...

Tavaly iszonyú sokat ettem, akkor kezdődtek a faláshoramok, amit miután nem kihíztam a ruháimat koplalással kompenzáltam. Nyáron alig ettem, de egyébként teljesen jól voltam, fesztiválokra jártam és sokat zenéltem a barátaimmal, szinte sosem voltam otthon, már csak azért sem, hogy ne legyen lehetőségem enni. Féltem attól, hogy visszaszedem a leadott 6 kilómat. A candidás diétába anyát is beavattam, de az okát nem tudja, hogy miért ragaszkodom hozzá ennyire: nem akarok se bulimiás lenni, se anorexiás. De elrontottam!!!

Mert pár hete kaptam ajándékba egy cukros házi bonbont, és sajnáltam kidobni. Nem ettem cukrot előtte már 5 hete. Egyáltalán. Még gyümölcsöt sem, csak zöldet. Aztán egyre többször bekaptam egy-egy falat édességet... Végül karácsonykor (bár még mindig teljesen tartottam magam a diétához) kialakult bennem egy fura és teljesen hülye rendszer: csak diétás kajákat eszem + édességet, ami van otthon . Egyik este megettem 2 tábla csokoládét amit karácsonyra kaptam (utálok csokit kapni, mert nem bírom megállni és felzabálom!), utána nap borzasztóan éreztem magam.

Sokat tanulok, és amikor az egyetem miatt nem vagyok itthon, mondhatni rendben vagyok nagyjából. Akkor sem felhőtlen minden, és van hogy egy darab kekszet eszem egy nap, de nem vagyok ilyen depis, hanem mindig teszem a dolgom és tanulok és eljárok mindenfelé. De itthon begolyózok és csak az evésen jár az eszem.

Az egyik helyen elírtam, így elég értelmetlen *mikor kihíztam a ruháimat

És még annyit hadd jegyezzek meg, hogy a családom szerint hajlamos vagyok hipochonder lenni. Ez részben igaz, de tegnapelőtt összeírtam egy listát betegségtünetekkel, hogy mit tapasztalok magamon már évek óta. Már nem is merem velük megosztani azt a gondolatot, hogy talán lisztérzékeny lehetek vagy valami hasonló, mert csak legyintenének rá, hogy na már megint kitaláltál valamit magadnak, amin parázhatsz. Normális akarok lenni, de nem vagyok az, akárhogy is küzdöttem érte.

Mindig visszajön.

Legbelül is érzem, hogy nem vagyok rendben, ezért aludnék egész nap... addig sem kell foglalkoznom semmivel. Ha eszek az a baj, fáj fejben és gyomorban, ha nem eszek az a baj - de még mindig jobb, legalább fogyok is.