Jól gondolom, hogy aki anorexiás lesz, az előtte tragédiák sorozatán megy keresztül, és az anorexiája már csak a jéghegy csúcsa?

amúgy pont azért választottam ilyen vékony fitnesz modellt,hogy nehogy azt írjátok,hogy túl izmos.

és az igazsághoz hozzátartozik,hogy csak a verseny idejéig 1-2 hétig ilyen alacsony a testzsírjuk.

anorex lánynak...

hát...teljes ch megvonást a diéta utolsó szakaszában szoktak csak csinálni a versenyzők! 1-2 hétig.

amúgy meg végig megy a ch visszatöltés minimum heti 1x,de van aki 3 naponta tölt,nehogy úgy járjon ahogyan te.

az meg hibás elgondolás részedről,hogy semmit nem ért az edzéssel töltött időd.

megtanultad a gyakorlatokat,kialakulhatott valamilyen szinten az agy izom kapcsolat,tisztában vagy az edzés metodikával,tudod mi az az edzésterv,szóval ha egyszer ezt kiegészíted normális étrenddel,akkor az eredmény nem fog elmaradni.

A Farkas Nórát megmutattam barátomnak, hogy mondjon véleményt. Első szava az volt hogy: fujj b@zdmeg.

És azt mondta hogy ezt csak olyan férfi szeretheti, akiben van valami bzi hajlam, olyan aki nem a női puhaságot szereti hanem az izmokat. Szerinte nagyon ronda.

Nos, én nem vagyok anorexiás, "csupán" evészavaraim vannak illetve félek az elhízástól. 161 cm és 43,5 kg vagyok. Napi 700-800 kcal-t fogyasztok egy átlagos napon, ha viszont nagyon "meghúzom a nadrágszíjat", akkor lemegyek napi 600-ra (kb. heti egyszer).

Evészavaraim feltételezett okai:

1. Alacsony vagyok, ezért a vékonyságom nem igazán szembetűnő.

2. Vékony vagyok, de hájas.

3. Mostanában nehéz időket élek át különböző magánjellegű ügyekből kifolyólag, ezért nem tudok enni.

4. Perfekcionista vagy maximalista vagyok, nagyon nagy elvárásaim vannak magammal szemben.

5. A sok elhízott ember látványa szabályosan megriaszt - nem akarok olyan lenni, mint ők!

A szívem egyre gyakrabban rendetlenkedik mostanában, illetve egyik reggel már teljesen kivehetően láttam az alsóbb bordáim... Ezen tények kissé megriasztottak, ezért elkezdtem egy picit többet enni. Aztán lelkiismeret furdalás tört rám: "Ezt nem engedhetem meg magamnak! Hisz hájas vagyok!" Szóval a napokban igen labilissá vált a hozzáállásom. Főleg a magánügyeim miatt van ez, ha jobban belegondolok. Sokszor éheztettem már magam lelkiismeretfurdalás miatt. Tehát én nem divatből teszem mindezt, ez egy komoly probléma, nem holmi "kedvtelés". Meglehetősen szenvedek is emiatt. Úgy látszik, nekem ez jutott. Minő luxus is lenne egy egyszerű, ámde boldog élet - ez csak igen keveseknek adatik meg! Hát, ilyen kegyetlen ez a világ, ahol az emberi lét fő eleme a szenvedés.