Jól gondolom, hogy aki anorexiás lesz, az előtte tragédiák sorozatán megy keresztül, és az anorexiája már csak a jéghegy csúcsa?

- folytonos cikizés, pl. de nagy a hasad, ne egyél annyit, dagadt vagy,...

- önállóságtól való teljes megfosztás - mások mondják meg, mikor-mit csinálhatsz -, a kajálást is beleértve

- vékony lányok az újságokban, tévén > etalon lesz a csontsoványság és olyanná akarsz válni

- elkezded egy fogyóval, csak épp nem tudsz leállni vele

- tiltakozás valami - általában a mások akaratának rád kényszerítése - ellen, pl. anyakép, nőiesség

- büntetni valakit a nemevéssel

Nem értek egyet, szerintem nagyon sokan elkezdenek egy fogyókúrát (nem is feltétlenül "kúraként", hanem bárhogy, akár életmódváltással), és mikor látják, hogy fogynak, tetszenek maguknak, még jobban akarnak... És nem tudják, hol kell megállni.

Egy idő után súlytartáson is kövérnek kezdi látni magát az ember, mintha hízott volna, holott a centik és a kilók is mutatják, hogy erről nincs szó. De ő mégis így látja.

Talál valakit (ismerős, vagy egy idegen, esetleg csak egy fénykép), aki vékonyabb, és szerinte ez egyenlő azzal, hogy csinosabb. Szóval tovább akar fogyni "csak még 1-2 kilót, csak 2 centit"...

Éppen ezért bűntudata van, ha eszik, mert "minél gyorsabban érjem el a célom, utána majd eszem normálisan, csak legyen meg az az 1-2 kiló"... Aztán meglesz, de akkor megint jön valaki, aki vékonyabb, csinosabb... "Oké, már csak 1 kiló, tényleg"...

Aztán meg, ha közben elmarad a menstruáció, "áá, csak a stressz, annyit tanultam/dolgoztam mostanában".

Szerintem valahogy így megy ez. Semmiféle trauma nem kell hozzá, ez nem egy pillanat, valami eget rengető dolog, hanem folyamatos, fokozatos. Utólag sem tudná senki megmondani, hogy mikor csúszott át betegesbe.

Egyébként inkább jellemző a tökéletes akarok lenni mindenben gondolkodás. Ezért is van, hogy sok élsportoló, balettes, modell betegszik meg. Ott fontos a testsúly és amikor kisgyerek kortról folyamatosan a tökéleteségre hajtanak, akkor sokaknál ez a testsúlyra is kihat.

A divat, magazinok, dolgot pedig már bebizonyították, igenis hatással van az anorexia kialakulásában.

"mitől lesz neki olyan fontos épp ez a dolog az életében?" - először nem indul annak, simán csak annyi, hogy fogyni akar kicsit. De a siker ezt teszi. Ha ment a kicsi, megy a jobb is. Ezek szerint lehetek én is olyan csinos (legalábbis alakra), mint XY.

Így kezdődik. Szerintem. Onnantól pedig ez egy lefele tartó spirál.

én anorexiás voltam 170/35 volt a végsőő határ

-mindenki piszkált h dagadt vagy, nincs formád, így is volt volt rajtam 6-8kg felesleg

-ovosi vizsgálaon a védőnő beszólt hogy mi van malachizlaldában élsz (5en voltunk be, mindenki röhögött rajtam, ahogy vége lett a vizsgálatnak, a többiek rohantak hogy mit mondott nekem, hamar elterjedt)

-megbuktam több tantárgyból mert a végén már annyira feszengtem hogy mit szólnak hozzám

-szociális fóbiával üzdöttem-pirultam, izzadtam főleg a tenyerem, közönség elött dadogtam, elment a hangom-mindenki csúfolt, nem maradtak barátaim

itthon is piszkáltak, tanárok panaszkodtak hogy nem teljesítek jól, anyukám meg állandóan jött haza sírva a szülőiről hogy mekkora égés vagyok neki

megakartam mutatni h én is tudok vákony lenni

fogyókúrának indult-kevesebb kaja, semmi csoki, chips, több zöldség, gyümölcs, husi, hal párolva, rizs párolva, túró, tojás, joghurt és sport, de egyre kevesebbett ettem, nem volt erőm már futni aztán elhagytam a rizst, banánt, hüvelyeseket, tojássárgát, csak csirkemellett ettem miniadagot de erre nem volt mindennap pénz, így észre se vettem de volt hogy napi 1joghurt almával aztán fél év alatt idáid jutottam el, míg egy nap egyedül voltam itthon összeestem, nem bírtam felkelni, aztán vhogy felvonszoltam magam és kimásztam a konyhába ettem egy tál rizst-épp azt találtam visszamentem a szobámba nagyon dobogott a szivem, remegtem, lefeküdtem és elaludtam

reggel felébredtem és azt mondtam magamnak hogy ebből elég

most már 57kg vagyok, egyre kevesebbett gondolok a kajára igaz 3éve nem ettem chipset, hamburgert, csokiscsigát meg tésztás ételeket de szerintem már nem is tudnék vagy egy jó kis rántotthusit ami a kedvencem