Hogy győztétek le a falásrohamokat? Csak azokat kérdezem akiknek gyakran volt/bulémiásak voltak?

Hát anorexiásként őszintén szólva a falásroham nálam az, hogy megrágom és kiköpöm az ételt, mikor a nyálkahártyán keresztül is szívódik fel tápanyag. Párszor hánytattam magam, nehéz volt leállni, de tudtam, hogy kell.

Falásrohamokat megállni...hát gondolom nem az elmebeteg módszereimre vagy kíváncsi, idén a karácsonyi vacsora előtt parfümöt fújtam a nyelvemre amitől hányingerem lett és nem kellett ennem, így elintéztem. ja és volt hogy szájöblögetőt ittam, amitől szintén egy jó ideig nem kellett ennem.. xd Oké, gondolom nem erre vagy kíváncsi.:)

Hm, miket csináltam még, ami talán a nemelmebetegállat kategóriába tartozik..huh..hát gyakran elmentem mozogni előtte, de igazából a nehéz napok a vasárnapok, mert akkor vagyok apunál, és ott minden van szinte, mert apa szakács..:/ Ebből az következik, hogy én is kiválóan sütök, így mindig ott a lehetőség hogy na most hirtelen összedobjak egy kakaós csigát..xd

Gondolom az igyál még 2 pohár vizet módszert ismered..

Mondjuk egyszer kentem sót a nyelvemre, annyira nem volt rossz, nem volt utána étvágyam.

Amúgy keverj össze negyed doboz gyümölcsjoghurtot fél doboz kefirrel, öntsd fel vízzel, keverd össze, majd keverj bele zselatinport. Pár óra múlva gyümölcskocsonya lesz belőle, és nagyon finom. Rakj bele édesítőt is.

Egyszerűen: ABBAHAGYTAM. Baromi nehéz megállni, de 3 hete ma tört rám másodszor - pedig egy hónapja még volt, h naponta 4-5-6x is zaba-hányás. Sajnos annyira erős volt, h teli kajáltam magam, aztán ki is hánytam, de csak legyintek rá. Ez van, már az elmúlt 3 hét hatalmas siker, így nem csüggedek, nem rágódok ezen, hanem folytatom tovább a küzdelmet Miával.

Anát már félig-meddig legyűrtem, most Mia van soron, és vele is szépen haladok. .)

Amúgy:

- naponta sokszor egyél - tényleg használ, mert úgy nem törnek rád falási kényszerek

- édességet ehetsz - sőt, ha kívánod, ink egyél meg 1-2 csík, v kis szelet csokit, minthogy aztán bevágj 2 táblával és kihányd

- a gyümölcs annyiban segít, h teltségérzetet ad, cukrot tartalmaz, és én spec nem hányom ki, mert baromi sok lenne utána a savam

- a doki nekem nem segített, de egy már gyógyult bulimiás igen, hisz pontosan tudta, mit érzek roham alatt, egy csomó dolgot megvilágított - amióta vele találkoztam, azóta csak 2x volt

- az is motivált, hogy belegondoltam, kinn süt a nap, én meg parkban séta helyett koszos mosdókban hányok

- a bulimia/falás sajnos nem pénztárcabarát!

- a hányás után lévő borzalmas íz, puffadás, undor is demotiváló tényező

Más:

- amióta nem hánytatom magam, tök kiegyensúlyozott vagyok, energiaszintem is sokkal jobb, és nem akarok lehúzni együltő helyemben másfél liter folyadékot a kiszáradás miatt

Nem győztem le... Eléggé benne vagyok a bulémiában, hetekig bírom édesség nélkül, aztán egyszer csak bekattanok és feleszek mindent, amit találok... Ilyen napokon 5-6000 kalória is lemegy simán, és napokig tart. Egyszerűen képtelen vagyok leállni. Persze megy rendesen a hánytatás meg a hashajtózás,meg a kényszeres "jóvátevő" mozgás órákig de tudom, hogy ezekkel is csak tönkre teszem magam, és semmit nem oldok meg..

Nagyon nehéz, rengeteg féle baromságot kipróbáltam már én is, 3-4 pohár vizet is megittem étkezések előtt, ütöttem -vertem a hasam az éhség ellen (mert ugye egy ilyen roham után napokig 800-900 kalórián vegetálok) semmi nem működik.

Most elkezdtem naplót vezetni a neten (myfitnesspal) és minden este leírom a következő napi étrendem tekintettel arra ami otthon van, reggeli ebéd vacsora és hozzáírok valamilyen nassot is, mivel TUDOM, hogy nem vagyok képes elkerülni, előre számolok vele, így talán sikerül távol tartanom magam a többi sz*rtól... Ha előre megírtam, úgy nyilván jobban ragaszkodok hozzá. Ja és ezt egész nap magamnál hordozom:)

Meg vettem egy piros 'train like a champion' karkötőt, ha éhes vagyok valami betervezetlen sza.rra, nagyon erősen meghúzom, hadd fájjon és emlékeztetem magam, hogy ez nem volt betervezve.

tudom hogy nagyon nehéz, nem is valószínű, hogy sokáig bírom majd, jó lenne, ha mondjuk tudnánk egymást itt gyik-en segíteni, bíztatni... :)

egyébként volt, hogy 2 hétig nem nyúltam édességhez, NAGYON nehéz volt, és aztán már nem is hiányzott, az volt a baj, hogy egyszer elkezdtek noszogatni hogy naaa, miért nem eszel, csak egy kicsi csokit, úgy is alig eszel stb persze azonnal vérszemet kaptam és onnan már nem volt megállás... jött amit találtam, a fél hűtőt felzabáltam. hát igen, aki nem tapasztalta, bele se tud gondolni, mekkora sz.ar ez.

Ezzel a falásiroham- dologgal én is sokat kűzdöttem/kűzdök... Majd elfog a hatalmas bűntudat (ugyanolyan erős érzés, mint a "bármit megennék a hűtőből és a spájzból")

És az utána következő hánytatás, hashajtó meg minden, mi szem-szájnak ingere...

Hihetetlen, hogy ugyanazokat a tapasztalatokat leírtátok, amiket én is átélek!

Azt hiszem, a rohamok lelki okait kellene megvizsgálni. Sokan az evésbe fojtják az indulatot, a stresszt, a félelmet, a szeretethiányt, a magányt.

Szerintem a bulémia egy tünete a sebeinknek.

Talán ezeket a dolgokat jobb megvizsgálni, mint a tüneti kezelés.

Kinga válasza:

Szia. Én is ebben a cipőben járok. Szerintem nálam a genetika is rájátszik, anyum is bulémiás.

Tehát egy éve már, hogy hánytatom magam, napi rendszerességgel és elég sokszor...de aztán rájöttem, hogy ez így nem helyes, elkezdtem utálni magam ez miatt...

elkezdtem étkezési naplót is vezetni és rájöttem, hogy nagyon sokat eszek, nagyon sokba kerül az étel, továbbá rájöttem, hogy csak azért eszem mert muszáj, mert meg kell ennem az ételt...semmi élvezet nincs benne, csak meg kell ennem...mindent.

aztán elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább, leálltam az evéssel. Nem ettem semmit napokig, míg egyik reggel majdnem beájultam. Hányingerem volt, verejtékeztem, zsibbadtak a végtagjaim, elgyengült a lábam...próbáltam étel után nyúlni...ma is úgy emléxem az első ilyen napra mintha az imént történt volna meg. Szörnyű érzés, de már tudom hanyadik napon tör rám egy ilyen vércukorszint esés. Próbálom megoldani, de nálam úgy van, hogy ha beleeszek akármibe, akkor onnantól kezdve nincs megállás. Bármit megeszek amit itthon találok, bármilyen mennyiségben. Néha, nagyon ritkán sikerül leállni (pl ha van otthon valaki, vagy nincs pénzem kajára stb.) Szeretnék én is kikecmeregni ebből a körforgásból, de nem megy. Már próbáltam.

Ha egy egészen kis mennyiséget megeszek már bűntudatom van, már próbálom a lehetséges tervet készíteni a fejemben, hogy hol tudom kihányni (wc, csap, szoba, hulladékledobó, bolt mosdó)...igen már idáig jutottam.

Ez alatt az egy év alatt csak 1x szaladt el velem a ló, mikor 55kg-s lettem, elmaradt a menszeszem, és a családtagjaim elkezdtek cukkolni, hogy anorexiás vagyok ki állnak már a csontjaim. Ellenkeztem, hogy nem vagyok az, és én jól érzem így magam. Ez két-három hétig tartott, majd anyum tudta, hogy a kedvenc sütimnek nem tudok ellenállni és egy jó nagy adag tepsivel sütött....azóta falási rohamok, purgálások, megrág-kiköp, napokig nem evések váltakoznak. Hangsúlyoznám eddig soha nem sikerült rávennem magam a mozgásra, de változott a dolog, egy hete futok, ráéreztem az ízére. nem is olyan rossz....ez is olyan mint az étkezési zavar..ha egyszer ráérzel nem tudod abbahagyni :]