Az emberek tényleg így "élik" meg a kövérséget?

" Most kövérem tudom igazán élvezni a gasztronómiát; finomakat főzni, nagyokat enni és nem törődni azzal, hogy bűntudatomnak kéne lenni, hogy túl ettem a napi megengedett kalória mennyiséget! :-)

Kizárólag csak is önmagamnak szeretnék megfelelni. Jól érzem magam a bőrömbe, eszem ágában sincs fogyózni. Így érzem magam tökéletesnek!"

Akkor mégis mit keresel itt a fogyis topikban? XD

175/80-as méretekkel rendelkezem. ez még sztem nem az a kategória, h undorító lennék, de tudom, h 10 kilót még le kéne adnom.

a visszajelzések alapján van kisugárzásom, mondták már páran, h nem vagyok az a klasszikus szépség, de van bennem valami szexi :)

igenis elvárom, hogy a partnerem a maximumot nyújtsa az ágyban, hiszen én is elég szenvedélyes vagyok, megteszek mindent, hogy élmény legyen számára a szex.

szerintem sem a testalkattól függ az ágybeli teljesítmény, viszont ha érzem, hogy a pasi úgy imád ahogy vagyok, és nem azt nézegeti, h hol van rajtam plusz pár kiló, akkor felszabadultabb vagyok, jobban teljesítek ;))

nem szenvedek hiányt az udvarlókban, még ilyen testalkattal sem. pont azon filóztam, hogy mi lesz, ha lefogyok? :)

néha nem is értem, mikor a csinos, jó alakú ismerőseim panaszodnak, hogy nem néz rájuk egy normális pasi sem...

Hát nem is azért vagyok itt, mert tippeket szeretnék arra kapni, hogy fogyjak le!:D

Benéztem ebbe a topikba is, mint máshová is szoktam és hozzászóltam ahogy más topikban is hozzászólok az írásokhoz! :-)

Állítólag nem csak a kövérnők jobbak az ágyban, hanem a kis farkú pasik is. Az okat pedig elvileg az (és szerintem van benne ráció) hogy egy kifejezetten jó alkatú, önbizalommal teli lánynak nincs olyan érzése, hogy bizonyítania kell, vagy szélsőséges esetben azt gondolja, hogy én szép vagyok, hanyattfekszem, aztán gyönyörködj meg csinálj amit akarsz.

Míg egy molettebb nő pontosan tudja, hogy az ő látványával seés nki nem fog betellni, és azzal sem operálhat, hogy jó lesz a pasinak úgy is, ha szar a szex, mert legalább egy fullos nőci tipeg mellette, és az bejön az ismerőseinek.

Emiatt a kövérebb nők jobban igyekeznek ott villantani, ahol esélyük van.

Én is 80kg fölött vagyok, és nekem sem volt szinte soha problémám a pasizással, sőt gyakran mondják, hogy hihetetlen erős erotikus kisugárzásom van, és volt olyan pasim, aki azért elég csapodár volt jó sok tapasztalattal. Azóta már megnősült, én is komoly kapcsolatban élek, barátok vagyunk, de néha megjegyzi, hogy soha senkivel nem volt olyan jó a szex, mint velem.

Lehet, hogy ez csak önámítás, és én éppen teszek is azért, hogy megtapasztaljam egyszer milyen vékonynak lenni, mert sosem voltam, de szerintem van benne igazság.

Mikor még kerestem a párom, ha valakivel eljutottam az ágyig mindenképpen igyekeztem lenyűgözni, és ehhez megvannak a technikáim is, bár könnyen el tudom hinni, hogy ez sok vékony lányban is megvan, csak a ducibbak jobban igyekeznek bizonyítani.

Ahogy nekem az a tapasztalatom, hogy a kisfarkú pasik is jobb technikával dugnak, jobban igyekeznek, figyelmesebbek, merthogy kompenzálni akarják a méreteiket.

- Bizonyos ésszerűnek mondható határokon belül a szépség nem súly vagy az alak függvénye. Szép és vonzó lehet valaki normál testtömeg vagy testzsírszázalék alatt és fölött is, ha a vészesen kóros szintet nem üti meg.

- A kisugárzáson, viselkedésen, öltözködésen, stíluson is baromi sok múlik.

- A vitát egy modellfotó indította el. A fotómodellek többsége azért nem épp ronda a képeken, akár a szokványos vézna, akár molett modell. Még az extrém eseteknél (kifutómodellek, vagy "BBW" kategóriások) is vannak. Eleve szelektálják a jelentkezőket, aztán profi fotós, profi stylist, profi sminkes, profi retusálóprogram - így azért kb. bárkiből lehet dögös küllemű bigét faragni, akinek nincs valami látványos testi torzulása.

- Természetesen ízléskérdés ez is, ahogy egyiknek a szőke, másiknak a vörös a gyengéje; van, aki a kismellűeket szereti és van, aki a tejcsárdákat, nem lehet általánosítani.

PRO kövérek:

- Biológiai ösztön, azért fogyasztói társadalom ide vagy oda, az ösztönök még akkor alakultak ki, amikor az embereknek folyamatosan küzdeniük kellett a túlélésért. A jól megmarkolható bőr alatti háj, a zsírtartalék a jó erőnlétet, a termékenységet, a hosszú és egészséges életet jelenti olyan helyeken/korokban, ahol/amikor az éhezés és a járványok a véznábbakat viszik el hamarabb, de primitív ösztönszinten sokakban túlél ez a vágy.

- Kultúra és nem mellesleg, családi szocializáció kérdése is lehet, nagy az előbbiből (ösztön) kifolyólag. Az aktuális női szépségideál elsősorban a nőkre hat, bár azért a férfiak sem maradnak érintetlenek. Mauritiánában a baromira hájas nők a szépek, nemhogy a sovány, de még a normál alkatú lányok se kelnek el. (Egyik Tabuban volt, meg asszem egyik On the Spotban :D) De elég csak a vidéki Magyarországra gondolni, egy tenyeres-talpas asszony a jó és gondos, no meg házias feleség, "van mit rajta fogni", a kövér gyerek a szép gyerek - ez a hozzáállás máig túlélt marha sokakban.

- Lehet a már fentebb említett tudatalatti kompenzációs vágy is, sok molett/kövér nő talán úgy érzi, erőn felül kell teljesítenie, hogy megszerezhesse és megtarthassa a férfit.

- Vajon ha igaz a szexes állítás, akkor voltaképp a kövér nők jók a szexben, vagy aki jó a szexben, az könnyebben hízik el? Talán nem véletlen, hogy az érzékiség, a bujaság, az intenzív, szenvedélyes érzelemvilág és a csábítás fogalmait előszeretettel hozzuk szóba édességeknél, tiltott, hízlaló falatoknál. Nagy és karnális ösztönélet, nagy libidó, nagy étvágy -> nagy test (előbb vagy utóbb...)

- Sok félénkebb férfi talán bátrabban közeledik a kevéssé csinos vagy divatos alakú spinék felé. Másoknál lehet valami anyakomplexus is, ha anyuci teltebb volt.

PRO soványak:

- Jelen kultúránk, divatvilág, média. Sokkal jobban befolyásolják az ízlést, mint azt a legtöbben gondolják.

- Szintén kulturális hatások miatt a kövér nőket (viszont a kövér férfiakat érdekes mód jóval kevésbé) gyakran lustának, tohonyának, mértéktelen zabagépnek, akaratgyengének, tramplinak, igénytelennek, érzelmileg labilisnek (nagyhangú arrogáns házisárkány vagy önbizalomhiányos teszeszosza böszme) tartják, pedig sok esetben egyáltalán nem igazak rájuk ezek a tulajdonságok. A soványabbakkal szemben jóval kevesebb ilyen előítélet létezik. A "csontikat" is szokás piszkálni, pláne, ha már betegesek, de valahogy kisebb az a túláradó ellenszenv irányukba (és nők részéről annak is egy része irigység).

- Sokkal könnyebben öltözködhetnek előnyösen, több ruha áll rajtuk jól. Ha az épp aktuális divathullám szokásos marhaságai miatt minden boltban csupa olyan göncöt árulnak, ami csak soványa(bba)knak áll jól, akkor azok is kissé "megcsúnyulnak", akiken puszta esztétikai túlsúly van, de legalábbis hosszú tortúra olyan göncöt vadászniuk, amiben jól mutatnak.

Jaigen, hogy személyeset is írjak (és utólag elnézést a sok elgépelésért az előző kommentemben, pár mondat kissé értelmetlen lett, benyomódott az insert...)

Én 167-168 cm vagyok, a valaha mért legnagyobb tömegem ~68 kg volt, ami már BMI-ben is súrolja az elhízott kategóriát, esztétikai értelemben pedig egyértelműen dagadtnak minősül (mivel nem vagyok se sportoló, se különösen aktív személy). A legalacsonyabb felnőttkori tömegem ~50 kg, akörül vagyok most is, súlytartón - ez meg már picinyt a BMI normál szintje alatt van (de szerintem ez áll jól). Legtöbbször amúgy olyan 57 és 64 kiló között ingáztam.

Se úgy nem voltam, se így nem vagyok egy szépség. Valahogy mindig is szokatlannak, sajátosan jellegzetesnek vagy furának minősült a küllemem, az arcom, a stílusom és legfőképp a kisugárzásom, emellé elég karizmatikus vagyok, szóval mindig voltak és vannak, akikból egyenesen iszonyt váltok ki, olyanok is, akik nem tudnak hová tenni (ők talán a többség), és olyanok is, akik elképesztően gyönyörűnek tartottak/tartanak. Kövéren és soványan is pont ugyanannyi reakció jött ebből is, abból is, bár azok többsége szerint, akik mindkét szélső értékem során ismertek, a soványság nekem konkrétan jobban áll (jó, persze van kivétel).

Azok közül, akik vonzódnak hozzám, van, aki hájasabb korszakomban is úgy vélte, felszedhetnék még kicsit, és olyan is, aki szerint - amíg nem megy az egészségem rovására - még akár le is mehetne rólam egy kevés, de a vonzalmuk a jelek szerint úgy is állandó, ha a testtömegem változik. Erről ennyit, esetemben úgy tűnik csak számomra van jelentősége az alakomnak. :)

"Na most aki mindig kövér volt, az ezt el se tudja képzelni, ha kap mondjuk egy héten egy bókot, akkor már úgy érzi, hogy minden rendben. De aki tudja, milyen úgy élni, hogy gyakorlatilag minden férfi, akivel beszél, bókol neki, annak a heti egy szánalmasan kevés."

16 évesen kb nem tudtam úgy lemenni az utcára, hogy egy nap legalább 1x ne szólítottak volna le, kérték volna el a telefonszámom, miegymás... Pedig voltam a 165 centimhez 68-70 kg, és mégis. Aztán voltak jobb, és kevésbé jó időszakaim.

Most 23 vagyok, de mióta szültem, nem nagyon foglalkozik velem senki (nem "híztam el" olyan értelemben véve, ha a régit nézzük, 65 kg vagyok jelenleg), csak emiatt van összehasonlítási alapom.

Na most aki mindig kövér volt, az ezt el se tudja képzelni, ha kap mondjuk egy héten egy bókot, akkor már úgy érzi, hogy minden rendben. De aki tudja, milyen úgy élni, hogy gyakorlatilag minden férfi, akivel beszél, bókol neki, annak a heti egy szánalmasan kevés.

Voltam 83 kg, akkor is voltak jelentkezők szép számmal, és igen jók. Aztán, mikor 69-re fogytam ebből (tudom, hogy ez is qrva sok más szemével nézve), többen voltak, de aki jóféle volt, az csak dugni akart, aki meg kapcsolatot, az úgy is nézett ki, szóval nem a mennyiség számít, hanem a minőség.

Az meg elég sz@r, ha valakinek 80 kg-osan korlátozottak a szexuális lehetőségei, nekem semmilyen akadályt nem jelentett, még 87 kg-osan sem (terhesség, 7. hónap, na utána már tényleg korlátozott volt 90 kg-mal, de azért szerintem ezt meg lehet érteni...)