Tényleg előbb utóbb mindenki megszereti a mozgást?

Miért jársz zumbázni, ha utálod? Szerintem nem igaz, hogy előbb-utóbb bármilyen sportot meg lehet kedvelni, és szerintem nem is kell. Azt viszont nem hiszem el, hogy nincs olyan mozgásforma, amit meg tudnál szeretni.

Én utálok futni, "fáraszt" az andalgás (=séta), időpocsékolásnak érzem, ha nincs célom (pl. elmenni a boltba). Utálok kosarazni, mert alacsony vagyok. Szeretek viszont röplabdázni, teniszezni. Nem szeretem az aerobicot, mert unom, hogy egyik láb, 50-szer ugyanaz, másik láb 50-szer ugyanaz. Szeretem a zumbát, mert inkább tánc, jó a zene és nem unalmas.

Ha neked nem jött be, keress valami mást.

Csak venni kell a fáradtságot, hogy megtaláld, mi illik hozzád.

De ha olyan sportot akarsz megkedvelni, amit utálsz, az nem fog menni. Aki utálja a spenótot, sosem fogja szeretni, max. öklendezik tőle. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretheti a sóskát.

Nálam is így volt, a hideg rázott a gondolattól is, hogy lemenjek a sportpályára kocogni, de rávettem magamat, és nekem is elkezdett hiányozni, ha valami közbejött, és nem jutottam le.

Nálad is el fog jönni szerintem ez a szint, hogy igényled a mozgást, és akkor nem érzed jól magad, ha nem mozoghatsz :)

Nem hiszem, hogy mindenki meg tudja szeretni. És abban is kételkedem, hogy mindenki számára létezik sport, amiben örömet találhat.

Én képtlen vagyok megszeretni. (Meg hát a személyi edzők se pszichoterapeuták, hogy mellékesen kikezeljék a mozgással kapcsolatos negatív élményeimet és komplexuasaimat.)

A leghasznosabb ugye: Súlyzós edzés, futópad, taposógép. Avagy "könyörgöm csak legyen már vége ennek a sz@rnak, és jussak már haza olvasni vagy valami". Persze fel is adtam, pedig már hamar éreztem, hogy javul az erőnlét, meg hogy jót tesz. De belegondolni, hogy ezt életformaszerűen örömtelenül végigszenvedni, heti min. 4x, hónapokig, évekig, élethosszan... nem vagyok én annyira kitartó. Irigylem azokat, akik képesek legalább minimálisan élvezni.

Ugrabugra dolgok, táncifélék sose voltak az eseteim, amúgy a saját lábamban is elesek, ha a szánalmas, burleskbe illő ügyetlenségről szobrot készítene valaki, én lennék a tökéletes modell.

Bicajozni, korcsolyázni meg ilyeneket egyáltalán nem is tudok, egyensúlyzavar, mozgáskoordinációs bajok. Egy labdát se tudtam soha elkapni.

Úszni nyanyatempóban kutyaúszás megy, azt is csak kiskölyökként szerettem és csak természetes vízben.

Sétálni szeretek, HA érdekes a helyszín, kellemes az idő és van sooook izgalmas, szép, érdekes, újdonságként ható látnivaló. Nabumm, ilyenre sincs lehetőség túl gyakran.

Küzdősport biztos szép és jó lenne, persze, fitnesszteremben talán egy-két év intenzív szenvedés árán el is jutnék egyáltalán oda, hogy egy full kezdő tanfolyamba belevágjak, csak semmi garancia, hogy ott nem lennék annyira nyominger, mint minden más mozgásban, vagy hogy azt élvezném.

A gyógytorna sem hangzik egy felüdítő endorfinbombának, pedig kiskölök korom óta javasolják.

A jógával teszek majd egy próbát, ha végre sikerül olyan jógaórát találni ami nem pont a melóidőmre esik.

Aztán más ötletem tényleg nincs.

Menthetetlen vagyok.