Aki szerint lefogyni nem szenvedés, az szereti az alacsony kcal tartalmú, egészséges ételeket és a sportolást?

Forditott esetbol tudok kiindulni. A mi csaladunkban mindig sokat ettunk egesz gyerekkoromban ahhoz kepest amit most latok hogy kene es ahhoz vagyok hozzaszokva. Ehhez kepest amivel sulytartok kb harmada. Nekem nehez fogyni.

Nemreg voltam vasadnapi ebednel baratnomnel ahol az apuka ette tele magat annyibol amennyit en dieta alatt eszem alacsony 25 eves nokent. A 25 eves lany es anyuka kb feleannyit evett. Es attol ok jollaknak. Mondanom sem kell hogy az egesz csaladnak jo alakja van, minimalis sportolas meleltt.

Ennyit szamit hogy evek alatt mihez szokik hozza etkezest tekintve a szemed es a tested.

(Amennyit en ettem az egy darab csirkecomb volt, 3/4 krumpli es ket szelet grill cukkini. Apuka kb ennyit, tobbiek fel combot es vagy csak cukkinkt vagy csak krumplit. Szoval nem nagy mennyisegek). Es nekik ez az atlagos fulos vasarnapi ebed

Én szeretem látni az eredményt a tükörben és érezni a sportolás eredményeit (pl könnyebben megyek fel a lépcsőn, könnyen futok át a zebrán, mikor villog a zöld, apróságok). Én ezektől olyan boldog vagyok, hogy nincs is kedvem olyan dolgot enni, amivel elcseszhetném. Semmiféle szenvedést nem érzek, örömet okoz az egész.

Persze a fánk, sült krumpli, sör, túró rudi is örömet okozott, de közben mégis boldogtalan voltam...

Hát, nekem tényleg sokkal könnyebb fogyni, mint neked, mert szeretem a zöldségeket, a zabot, a hüvelyeseket, korpás kenyeret, natúr joghurtot. Szeretek biciklizni és túrázni. Na persze szeretem az édességet is, de alapesetben tudok mértéket tartani.

Ha normális beosztás szerint megy a nap és normális időben tudok enni, és van legalább 10 percem elkészíteni, akkor szépen lassan fogyok is. Ha felfordulás, stresszes nap van, akkor mindig az a vége, hogy túl sokat eszem, emiatt van egy kis túlsúlyom.

Számodra a jó hír, hogy az ízlés megváltoztatható. Másrészt pedig a zsír, ha kcal kereten belül van, nem akadályozza a fogyást (elvileg lassabban telít, de tovább maradsz jóllakott). Az egyik trükk, hogy az agy az ismerős ízeket azonosítja finomnak. Kóstolgasd sokat, ami nem a kedvenced, de jó lenne a fogyáshoz. A másik, hogy a zsíros-sós közeg is segít megbarátkozni az új ízekkel. Olvassz trappistát a zöldségre, nyilván a kalóriatartalmát beszámítva, ez segít megszeretni az adott zöldséget.

Ami a sportot illeti, próbálj ki többfélét. Én utálok futni, de szeretek métázni, kosárlabdázni és az ultimate nevű frizbis játékot is, pedig ezekben is futni kell sokat.

Én kifejezetten szeretem a zöldségeket, salátákat, natúr ( nem rántott) húsokat is, amik a leginkább segítségemre voltak/ vannak az életmódváltásomban, mégis azt mondom, hogy számomra kegyetlen nehéz volt lefogyni, és tartani is nehéz a súlyom mivel nagyon hízékony vagyok.

Nyilván azóta is diétázom hogy lefogytam, és ez vár rám egész életemben, nehogy visszahízzak. Minden nap egy küzdelem, de megtanultam, hogy inkább megéri az egészségemért küzdeni és normális súllyal élni, mint a halàl elől menekülni és kövéren végigszenvedni a mindennapokat, sok kg feleslehet cipelve.

Nagyon szívesen ennék minden nap tésztát, krumplit, pizzát, gyorskaját, csipszet, édességeket, péksütit, de nem tehetem meg, mert rohamtempóban hízni kezdek. Cserébe viszont legalább egészségesebb vagyok. 100%-ig nem is kell ezekről lemondanom, de olyan szinten igen, hogy bizony a szigorú korlátozást nehézségként élem meg. Én beismerem. Minek hazudjak? Nekem ez igenis baromi nehéz.

Mozogni nem szeretek, szívesebben ülök le a kanapéra egy jó könyvet olvasni, vagy laptopon sorozatokat darálni, de csinálom mert muszáj, anélkül nem tudom tartani a súlyom, de annyival könnyebb a dolgom csak, hogy létezik olyan mozgásforma amiben egészen jól érzem magam, és lehetőségem is van rá így azt csinálom. Úszom. :)