Miért híztam meg?

20. Valószínűleg szégyellte, és tudta hogy az orvosok úgyis mindig féktelen zabálásra fogják a súlyfelesleget és megalázóan beszélnek a betegekkel. Nagyrészt.

Mindentől függetlenül kérdező, hiába érzi úgy az ember, hogy nem eszik sokat, én sem éreztem amúgy, amíg el nem kezdtem rá számszerűen figyelni.( pl mindig csak egy normál tányér, egy adag, nincs repeta, nem eszik pl állandóan gyorskaját, nem nassol folyton, se minden nap édességet, csipszet, attól az még lehet sok kalóriában kérdező amit a mindennapokban megeszel. Főleg ha szeretsz enni, nagyobb az étvágyad.

A zöldséges húsos ételeket is el lehet készíteni pl túl zsírosan, és egy salátába is szórhat az ember 150gramm mogyorót ami rettenet sok kalória, meg 100g sajtot ami szintén.

És a tartós kalóriatöbblet hízlal. Hogy ez a többlet kinél hol kezdődik, az az egyén anyagcseréjétől függ.

Én pl szigorú ch és kalóriacsökkentett diéta és rendszeres sport mellett tartom a lefogyott, normál sulyomat, nem ehetek annyit ( hízás nélkül) mint a tesóm, aki dupla annyi kalóriát eszik, nem mozog, mégse volt soha még túlsúlyos sem. Én meg elhíztam amíg erre nem figyeltem, hogy mit mennyit eszek, aztán lefogytam, és ezt igyekszem is megtartani a tudatos táplálkozással és a mozgással. Neki nincs szüksége ezekre, zabál is rendesen, mégis normál súlya van. Talán picit meg vékony is.

Ha másképp nem megy, kezdj el számolni! Használj konyhai mèrleget, kalóriabázist, saját recepteket. Alakíts ki új étkezési szokásokat, érdemes az étrendet életmódszerűen àtalakítani, a minőségre is figyelni, mennyiségeket megtanulni, kezdj el sportolni ( mozogni ), és biztosan le fogsz tudni fogyni annyira, hogy az már legalább az egészségedet ne veszélyeztesse.

22. Akkor neked normálisabb dokikkal volt dolgod. Én nem voltam ilyen szerencsés. Bár legalább elküldött a házidoki így is kivizsgálásra, de azért jól esett neki beszólogatni. Igaz ez a mostani háziorvosom. A korábbiak szimplán csak a sok kajára fogták. Minőségről, tápanyagarányokról, esetleges betegségekről amik már nehezíthetik a dolgom, szó sem esett, a mentális problémákról nem is beszélve, amik nagy hatással lehetnek az emberek étkezési szokásaira. Végül kiderült hogy hormonális problémáim és anyagcsere betegségem is van. Ez is hozzájárult, hogy amikor akartam, akkor sem nagyon tudtam már fogyni, csak akkor amikor vagy nagyon durván koplaltam, vagy amikor az anyagcsere problémámnak megfelelő egyéni diétát el nem kezdtem (nem csak kalóriacsökkkentett, hanem szénhidrátcsökkentett IS)

Amúgy szintén érzelmi evő vagyok (csak már felismertem és tudatosan figyelek erre is), de sokáig egyáltalán nem éreztem hogy zabálnék, főleg tizenévesen, aztán mégis sikerült 14 éves koromra 100 kilósra elhízni rendszeres mozgás mellett is:(. Akkoriban nem is nassoltam mert egyszerűen a szüleimnek arra nem volt pénze, de attól még szar minőségű kaját kaptam, olajban sült rántott hús, krumpli. Anyám a fehér rizs és a fehérlisztes tészta főzővizébe vagy egy deci olajat öntött, a rántottát is sok olajjal sütötte. Nagyanyám szintén.

Később nyilván az érzelmi evés miatt tovább is híztam, de ez megint egy abszolut másik dolog...