Akik azt mondják, hogy hormonális okok miatt nem tudnak lefogyni, az mennyire elfogadható indok az állapotuk mellett?

Erre hivatkozni laikusok körében divat, hála a Nők Lapjának, és a hasonló baromságokat terjesztő szennylapoknak. A valóságban orvosi alapvetés, hogy a vizsgálati anyagok szerint egy pajzsmirigy alulműködéssel vagy egy inzulinrezisztenciával küzdő egyén BMR-je maximum 200-300 kcal különbséget mutat egy egészséges személy alapanyagcsere szintjéhez képet. Magyarul Katika 1500 kalóriával már deficitbe lenne, azonban pajzsmirigy alulműködésben szenved, így neki 1200 kalóriára van szüksége a tartós deficithez. A gyakorlatban ennyit jelent a hormonprobléma, mint fogyást nehezítő tényező. Valóban nehezítő tényező, ez egyértelmű, de olyan nincs, de ha kalóriadeficitben vagy, akkor fogyni fogsz, pajzsmirigy ide vagy oda. Aki hormonprobléma mellett nem fogy, az nem a hormonok miatt nem fogy, hanem mert nem csökkenti le kellően a kalóriakeretét, magyarul tartósan többet eszik, mint kéne.

Plusz 10-ből 9 túlsúlyos nő előadja, hogy ő hormonproblémás, mindezt úgy, hogy egyetlen laborvizsgálaton nem vett részt, ami ezt mérések és eredmények alapján megerősítette volna.

2, annak a 2%-nak, akinek diagnosztizált, annak meg orvos segít lefogyni, beállítja a hormonjait gyógyszerekkel, szóval annak meg azért kéne tudnia fogyni ugyanúgy. Vagy kicsit jobban odafigyelve, de azért megoldható.

Pm alulműködés, PCO, antidepi, foggátló, nekem minden bejátszott, amit szoktak kifogásnak felhozni, mégis fogytam 20 kilót és tartom.